A Swan Ikrek /Befejezett/

Edward...

~Álom~

Az utcán sétáltam, egyedül voltam. Kellemes nyári éjszaka volt, éppen hazafelé tartottam. Egyszer a semmiből elém ugrott Dr. Cullen és Edward. Hatát fordítottam, majd elkezdtem rohanni, de ahogy megfordultam, már előttem is termett Edward. Lefogott, majd fogait a nyakamba vájta, sikonyáltam segítségért, de senki sem jött. Éreztem, ahogy elgyengülök, majd elsötétedik a világ.

~Álom vége~

Izzadtan, sikítva ültem fel, Bella még aludt. Feltápászkodtam, majd kimentem a fürdőbe. A tükörben érdekes látvány fogadott, a bal szemem vörös volt, nem az íriszem, hanem az ínhártya. Az fehérség, amilyen lenne természetesen a szemem, most vérben úszik. Arcot mostam, reménykedtem benne, hogy rosszul látom. Sajnos nem volt igazam, úgy néztem ki, mint egy vámpír.

-Ez nem lehet!-ültem le zokogva a kád szélére.

-Mi a baj Kathei?-jött oda hozzám Bell.

-Nézz a bal szememre! Vörös az egész!-sírtam tovább.

-Figyelj, az utóbbi két napban, kétszer majdnem meghaltál. Ezek után az semmi, hogy bevérzett a szemed.-nyugtatgatott.

-A-akkor ez csak egy bevérzés?-nyugodtam meg.

-Persze. Miért, mit gondoltál?

-Tudod, mindig túlreagálom a dolgokat.-hazudtam, nem akartam elmondani neki, hogy a nagy szerelme egy vérszívó szörnyeteg.

-Ez nem igaz. Te mindig alul reagálod a dolgokat.-nézett rám gyanakvón.

-Menni az idő Bells?-tereltem el a témát.

-Reggel hat óra harminc perc.-közölte.

-Akkor lassan készülök.-álltam fel.

-Én is.-mosolyodott el.

...

-Mi lesz az első óránk?-sétáltam Bella mellett a suliban.

-Matek, aztán tesi, azután biosz.-olvasta az órarendet.

-Én tesiről lelépek, az biztos.-jelentettem ki.

-Én sem akarok tesizni, nem kaptál felmentést a baleset miatt?

-De, majd odaadom neki. Köszi Hugi.

-Még mindig ikrek vagyunk.-javított ki.-Itt jön Ő.-súgta a fülembe.

-Sziasztok!-köszönt Edward, kirázott a hideg az álmom miatt.

-Most más a szemed színe.-mondtam undokan.-Kontaktlencsét használsz?

-Én... nem.

-Értem, hülye vérszívó.-suttogtam, hogy csak ő hallja.

-Hogy mit mondtál?!-förmedt rám.

-Azt, hogy: értem. Neked mi bajod van?-játszottam a hülyét.

-Elég legyen!-tett rendet Bella.

-Igenis Isabella Királynőm!-hajoltam meg, ezúttal a sebeim épek maradtak.

-Ne haragudj Bella.-sütötte le a szemét Edward.

...

-Te nem jössz be órára Edward?-kérdezte Bells.

-Nem, tudod, a lógás jót tesz néha.-mondta.

-Rendben, akkor mi megyünk. Szia!-köszönt el a húgom.

Beültünk az órára, akkor láttam, hogy nekünk most vérvizsgálat lesz. Bellának még nem esett le a tantusz, de én már értettem Edward lógásának okát. Tudtam, Bella rosszul lesz a vértől, így majd a nővérhez kell majd kísérnem és azt is, hogy Edward majd a közelben lesz. A farmerom zsebébe csúsztattam az egyik tűt, amivel meg kellene magamat böknöm. Hamarosan elkezdődött az óra.