A Swan Ikrek /Befejezett/

Az új suli

Reggel úgy keltem, mintha egy úthenger oda-vissza áment volna rajtam. Mindenem is fájt, a törött kezemről nem is beszélve. Kivánszorogtam a fürdőbe, most valamennyivel könnyebben ment a járás. Belenéztem a tükörbe, nem túlzok ha azt mondom, hogy a szívrohamot hoztam saját magamra. A napbarnított bőröm most fehér, mint a fal. A világosbarna hajam vesztett a színéből, kifakult és szürkés árnyalatot vett fel. Egyedül a szemem volt a régi, tengerkék, mint anyáé. Gyorsan emberibb kinézetet csináltam magamnak, összepakoltam a sulira, aztán levánszorogtam az emeletről.

-Jaj, Katherine, úgy jössz, mint aki megy!-cukkolt Charlie.

-Köszi Apu.-forgattam a szemem. 

-Jó reggelt, Kathei!-köszöntött húgom.

-Szia Bells.-ültem le mellé, igaz nem fájdalommentesen.

-Hogy vagy?-érdeklődött Bella.

-Ahhoz képest, hogy tegnap majdnem meghaltam, nem panaszkodhatok.-hazudtam.-A fenébe!

-Mi a gond Kathei?-kérdezte Apa.

-Most jöttem rá, hogy a jobb kezem törött el, és jobbkezes vagyok. Most mit tegyek?-kezdtem el könnyezni.

-Figyi, írok majd helyetted, aztán majd gyakorolsz a bal kezeddel is.-Vigasztalt Bella.

-Köszi Bells.-mosolyogtam rá.

-Lassan mennetek kell.-emlékeztetett minket Charlie.

-Oké, köszi Apu.-álltam fel óvatosan az asztaltól.-Vezessek én?

-Eszedbe se jusson!-hurrogott le a húgom.-Majd vezetek én.

-Igenis Főnökasszony.-gúnyolódtam.

-Ha tovább viccelődsz, itt hagylak!-próbált fenyegetőzni.

-Elnézést Isabella Királynőm.-próbáltam meghajolni előtte, de a sebeim nem engedték. Valószínű a varasodó sebek felszakadtak. Nagyot szisszentem.

-Minden oké Katherine?-sietett hozzám Bella.

-Persze, menjünk suliba.-indultam ki az ajtón bicegve.

-Jó...

Beszálltam az autóba, gyorsan vetettem egy keresztet. 

-Nem tudni mi lesz, hiszen Bella vezet.-gondoltam.

-Akkor indulhatunk!-szállt be a húgom.

-Elmesélnéd, hogy mi történt tegnap? Percről-percre.

-Persze.

Amikor elmondta, hogy mindenki furán nézett ránk, mert véresek voltunk és szupergyors volt a férfi, aki segített nekünk, és azt, hogy mindenki ugyanolyan sápadt volt, mint egy hulla, mindenki tizenhét évesnek látszott, rájöttem, valami nagyon nem stimmel.

-Nem Katherine, az lehetetlen! Ilyen csak a filmekben van!-hurrogtam le magam.

Felraktam a fejhallgatómat, elindítottam az mp3 lejátszót.

-Mit hallgatsz?-zavart meg a húgom.

-Michael Jackson: Beat It.-válaszoltam.

Az út további részét a zene hallgatásával töltöttem. Három dal után az autó megállt, megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót, lassan kikászálódtam, minden mozdulat fájdalommal járt. A kocsi elé battyogtam, Bella már várt. Akkor vettem észre, hogy velünk szemben áll egy gyönyörű szürke Volvo, amelyből most kiszálltak utasai. Két nő és három férfi, az egyikük segített nekünk tegnap. A fiú tegnapról elindult felénk. Bella teljesen odaolvadt, biztos szerelmes.