A Swan Ikrek /Befejezett/

Alternatív befejezés

-Kathei!-rázott meg egy kéz.

-Tessék?-kérdeztem álmosan.

-Leszállt a gépünk.-közölte Bella.

-A gépünk?-értetlenkedtem.

-Megérkeztünk Forksba.-magyarázta.-Miért ennyire lassú a felfogásod?

-De én már itt vagyok.-mondta halkan, csak az álomra tudtam gondolni, olyan valóságos volt.

-Igen, mert most szállt le a gépünk. Mi van veled?

-Megálmodtam az életemet.-mondta a húgomnak.-Volt férjem egy lányom és vámpír voltam, ahogy te is és a szerelmed családja is.-hadartam.

-Vámpírok nem léteznek.-rántott fel a székből.-Biztos csak élénk a fantáziád.

-De annyira valóságos volt!-szedtem össze a cuccomat.

Bellával leszálltunk a gépről, majd megkerestük Charlie autóját. Amint megtaláltuk, beszálltunk majd apánk segített bepakolni a csomagjainkat. Már hazafelé tartottunk, amikor Charlie megszólalt:

-Képzeljétek, találtam egy pont nektek való kocsit.-mondta, ugyanazt, amit az álmomban is.

-Billy Blacktől van?-kérdeztem.-Egy rozsdaszínű baromi öreg Chevy.

-Igen.-mondta csodálkozva.-Honnan tudod?

-Megérzés.-hazudtam.

-Ha ez stimmelt, mi egyezhet még? Vajon a Cullenék tényleg vámpírok, már ha léteznek?

-Apa, ki az orvos a városban?-hajoltam előre.

-Dr. Carine Cullen.-válaszolta.-Miért kérded?

-Más a neve, mint az álmomban és nő is.-gondoltam.-Nem baj! Attól még meglátogatom őket.

-Csak előre gondolkodom.-mondtam.-Ismerem Bellát, az első alkalommal összetöri magát.

-Ez nem is igaz!-vágott durcás képet Bells.

Megálltunk a ház előtt, majd amikor végeztünk a bepakolással, elkéretőztem sétálni az erdőbe. Charlie vonakodva, de beleegyezett. Ezúttal egyedül indultam útnak, nem akartam Bellát veszélybe sodorni. Ahogy az álmomban is, megtaláltam a keréknyomokat, majd azokat követve megérkeztem a Cullen rezidenciához. Félve, de becsöngettem. Egy fiatalos arcú, szőke, vékony aranyszemű nyitott ajtót. Megjelenése hasonlított Carlisle-ra.

-Jó napot kívánok!-köszöntem.-Edward Cullent keresem.

-Itt nem lakik semmiféle Edward.-mondta kedvesen.

-Carine,-hallatszott egy vékony fiúhang.-engedd be, láttam, hogy eljön.

-Biztos, Archie?-kérdezte a nő, majd kitárta az ajtót.-Fáradj beljebb!

-Köszönöm.-léptem át a küszöböt.

A ház ugyanúgy nézett ki, mint az álmomban. Minden ugyanott volt, a fehér zongora a nappaliban, a ballagásikalapok a lépcső felett és konyha a lépcső mellett. Valószínű a fenti szobák is egyeznek.

-Archie vagyok.-mutatkozott be a fiú, aki nagyon hasonlított Alice-re.-Miért jöttél?

-Most valószínűleg zakkantnak fogtok hinni, de megálmodtam az életemet és ti is benne voltatok, csak te lány voltál, Carine férfi és így tovább.

-Ez érdekes.-mondta Archie.

-Igazat mond.-szólalt meg egy lágy nőihang.-Látom a gondolatait, mindent tud.

A hang irányába néztem, ahol egy bronzhajú, aranyszemű, vékony lány állt. Úgy nézett ki, mint Edward csak női változatban.

-Minden meg fog történni, amit álmodtam?-kérdeztem.

-Az csak rajtad múlik.-felelte Archie.

-Akkor az nem álom volt, hanem egy látomás a lehetséges jövőről?

-Igen.-felelte a női Edward.

-Értem.-bólintottam, majd a lány felé fordultam.-Amikor baseballozni viszed Bellát, ne próbáld megmenteni.-mondtam, majd elhagytam a házat.

Nem hittem el, hogy megálmodtam a jövőt. Kaptam még egy esélyt, hogy kijavítsam az elkövetett hibáimat. Tudom, ki a szívem választottja, csak idő kérdése, és Seth rám talál. Végre megkaphatjuk a happy end-et.