A Swan Ikrek /Befejezett/

Visszatérés

Megint tavaszi szünet volt a Forksi Középiskolában. Normális esetben kiugrottam volna a bőrömből, hogy: "Nem kell tanulni!" vagy "Végre addig aludhatok, ameddig akarok!", de ez most nem így volt. Mivel a felhők eltűntek az égről, rengeteg napsütés érte Forksot, így nem tehettem ki a lábam a házból. Már csak az hiányzik, hogy valaki meglássa a csillogó bőröm...

Az első hét még egészen elviselhető volt, csak éjszaka mászkáltam, ami nem is zavart. Azt sajnáltam, hogy vasárnap nem tudtam elmenni La Push-ba a napsütés miatt.

Már kínomban a lakást takarítottam, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyikorgását. Bella és Charlie hazaért.

-Végre hazaértetek!-mentem le a földszintre.

-Szia Kath!-köszönt Bells.

-Milyen rend van.-jegyezte meg Charlie.

-Kicsit unatkoztam.-vontam vállat.

-Még mindig nem értem, miért nem akartál lejönni Billyhez?-kérdezte Charlie.

-Nem volt kedvem.-hazudtam.-A szobámban leszek.

Leültem az ágyamra, bűntudatom volt.

-El kéne mondanom neki.-gondoltam.-Annyit érdemel, hogy tudja mi vagyok...

-Összevesztek Jacobbal?-kérdezte apám Bellától.

-Nem tudok róla.-válaszolta.-Szerintem csak fáradt volt, azért nem jött le.

-De régen szinte minden nap Jake-kel lógott.

-Apu, nem vesztek össze!-védett meg Bells.-Nem történt semmi.

-Ha te mondod...-hagyta rá Charlie.

-Fent leszek.-mondta Bells.

Belépett a szobába, majd bedőlt az ágyba.

-Köszi, hogy megvédtél.-mondtam neki.

-Bármikor.-válaszolta álmosan.-Képzeld, holnap sziklát ugrunk Jacobbal.

-Vigyázz magadra!-léptem az ablakhoz, végre besötétedett.-Ha Charlie keresne, a fürdőben vagyok.-mondtam, majd kiugrottam az ablakon.

Amint megbizonyosodtam arról, hogy egy lélek sincs az utcán, bevetettem magam az erdő sűrűjébe. A zsákmányom után szimatoltam, amikor megéreztem egy ember illatát.

-Uralkodj magadon!-suttogta egy hang a fejemben.

-Végezz vele!-mondta egy másik.

-Charlie is lehetne, ne bántsd!

-Éhes vagy, tedd meg!

Elindultam az ember felé, túl jó illata volt. Amikor odaértem hozzá, akkor láttam, hogy nem egyedül van az illető. A férfi a kislányával kempingezett. Ott álltam tőlük pár méterre, a tűz fénye épphogy megvilágította az arcom.

-Apa nézd, egy angyal!-mutatott felém a kislány.

-Nincs ott senki Kicsim!-emelte fel az apu a lányát.

-De ott van! Minket néz!-kapálózott az irányomba a lány.

-Ne bántsd őket!-szólalt meg az első hang.

-Lakomázz!-erősködött a második.

-Nem bánthatom őket!-kezdtem hátrálni.-Nem tehetem...

Azzal megfordultam, majd elrohantam. Végeztem az utamba kerülő állatokkal, majd hazamentem. Ekkor vettem észre, valaki bezárta az ablakot.

-Ez csodálatos!-sóhajtottam.