A Swan Ikrek /Befejezett/

Kiképzés

Előbb hazaértem, mint Bella. Fülsüketítő horkolásra értem haza, Charlie elaludt a kanapén.

-Apa!-ráztam meg.-Charlie!

Egy kivégzést rendezhettem volna mellette, ő akkor is aludt volna tovább. Mivel tudtam, hogy így meg fog fájdulni a háta, felkaptam, majd felvittem a szobájába. Ott lefektettem az ágyra és betakargattam. Átmentem az én szobámba, majd felvettem egy fekete cicanadrágot, fekete rövidujjú pólót és egy fekete sportcipőt.(Tudom, nagyon színes, és változatos öltözéket hoztam össze.) Hajamat egy egyszerű kontyba kötöttem, és már készen is álltam a kiképzésre. Hagytam egy cetlit Bella ágyán, hogy én már elindultam, és már haladtam is a helyszín felé. Mivel hajnali három felé járt az idő, egy lélek sem volt az utcákon, rajtam kívül. Mindig imádtam éjszaka a szabadban lenni, akkor volt a legjobb, amikor szakadt az eső. Végre elértem a találkozásihelyhez, Bella, Edward és a farkasok kivételével mindenki ott volt.

-Üdvözletem.-léptem oda hozzájuk.

-Szia Kath!-köszöntek a többiek.

-Még mindig zavar, hogy nem látom a döntéseidet.-kezdte halkan Alice.-Olyan vagy, mint a farkasok, őket sem látom...

-Majd megszokod.-vontam vállat.

-Sziasztok!-érkezett meg Bella és Edward.

-A farkasok mindjárt itt lesznek...-nézett maga elé Alice.

-Mi van Edward, Bella is gyakorolni fog velünk?-kérdezte Emmett.

-Ne adj neki ötleteket!-érkezett a válasz.

-Apropó gyakorlás,-léptem Emmett elé.-kíváncsi lennék, hogy le tudsz-e győzni Em.

-Ugyan Katherine,-csóválta a fejét.-simán lenyomnálak.

-Majd meglátjuk.-mosolyogtam ördögien.

-Másfél perc és itt vannak a farkasok.-szólalt meg Edward.-Kénytelen leszek tolmácsolni, nem bíznak bennünk annyira, hogy emberi alakban jöjjenek.

-Legalább eljönnek.-mondta Carlisle.

Az erdő felől lépéseket és tíz farkas szuszogását hallottam, ahogy a többiek is. 

-Megszaporodott a falka.-kezdte undorodva Edward.-Csodálatos!

A fák közül kiléptek a farkasok élükön Sammel. Őt követte Jake és Leah, mögöttük lépdelt Seth, Quil, Embry és Paul. A másik három farkast nem ismertem fel.

-Üdv nektek!-lépett eléjük Carlisle.-Köszönöm, hogy eljöttetek. Jaspernek van tapasztalata az újszülöttekkel, megtanít győzni felettük.

-Tudni akarják, miben mások az újszülöttek.-tolmácsolt Edward.

-Sokkal erősebbek, mint mi, mert még a szervezetükben van az emberi vér.-magyarázta a férfi.

-Carlislenak igaza van.-folytatta Jasper.-Ezért teremtették őket, hogy nagyobb esélyünk legyen ellenünk. Két fontos tudnivaló van, az egyik, ha hagyjátok, hogy átkaroljanak, összeroppantanak. A másik, sose támadjatok nyíltan, mivel arra számítanak.-fordított hátat a farkasoknak.-Emmett!-intette a fejével.

A két férfi szembeállt egymással, majd elkezdődött a bemutató. Emmett nekifutásból rávetette magát Jasperre, de ő gyorsabb volt. Kitért, majd egy határozott mozdulattal a földre küldte fogadott testvérét.

-Talán mégis lesz esélyem.-kuncogtam pimaszul, majd elindultam Seth felé.-Szia Sethie!-vakartam meg a füle tövét, erre hozzám simult.-Ennyire hiányoztam?-nyomtam egy puszit szőrös fejére.

Most következett Edward és Carlisle. Elég érdekes "ütközet" volt, Edward kitért Carlisle minden ütése elől, de Carlislenak majdnem sikerült legyőznie őt. A küzdelemnek úgy lett vége, hogy Carlisle a földön végezte Edward szorításában. Edward felállt, majd Jasper felé fordult.

-Még egy dolog,-kezdte Jasper, mikor Carlisle felkelt, majd a földre szorította Edwardot.-sose fordíts hátat az ellenségnek!

Rosalie csúnyán kikapott Jasperrel szemben, túlságosan elbízta magát, így puffogva elvonult a vereség után. A következő páros Alice és Jasper volt. Alice tudta Jasper lépését, így elég könnyű dolga volt, ezúttal Jasper maradt alul. A farkasok figyelmesen nézték őket, mintha jegyzetelnének a fejükben.

-Te is teszel egy próbát Katherine?-fordult felé Jasper.

-Még szép!-roppantottam ki az ujjaimat.-Ki lesz a párom?

-Készülj a vereségre!-lépett elém Emmett.

-Álmaidban!-húztam féloldalas mosolyra a szám.

-Mehet!-intett Jasper.

Emmett előre lendült, majd felém ugrott, de én kitértem és kifordítottam a karját. Ő megfordult és a földre szorított, de én egy határozott mozdulattal lerúgtam magamról, majd az erőm segítségével egy tűzkörbe zártam. Emmett kiugrott belőle és rám vetette magát, én ismét kitértem, majd a földre löktem. Telekinetikus erőmmel odaszorítottam, nem tudott mozogni.

-Most ki nyom le kit?-kérdeztem vigyorogva.

Emmett válaszként csak morgott. A szemem sarkából megláttam, ahogy Edward egy tízdollárost ad át Jaspernek, biztosan fogadtak. Elengedtem Emmett, aki rögtön felpattant, majd nevetve felkapott.

-Végre egy méltó ellenfél!-engedett el.

-Nem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek látszom.-mosolyogtam.

Sam felmordult, biztos kérdezett valamit.

-Azt kérdezi, mi van, ha valamelyiknek olyan ereje van, mint Katherine-nek.-tolmácsolt Edward.

-Az képtelenség, de ha mégis valamelyikük olyan erős, mint Kath, nem tudná használni az erejét.-kezdte Carlisle.-Eleinte Katherine sem tudta, idő kellett hozzá, hogy teljesen irányítani tudja.

-Ez igaz.-bólintottam.-Egyszer véletlenül majdnem kidöntöttem néhány fát.-nevettem.

-Mára befejeztük.-mondta Carlisle.

Bella elindult a kocsi felé, majd felült a platóra. Jasperrel kezdett beszélgetni. A farkasok eltűntek kivéve Seth-et. Ő engem figyelt az erdő széléről. Rá mosolygotam, majd elindultam Edward felé.

-Te komolyan ellenem fogadtál?-kérdeztem.

-Nem hittem volna, hogy lenyomod Emmettet.-vont vállat.

-Ne beszülj alá senkit!-vetettem oda neki, majd visszamentem Seth-hez.-Tetszik a kis kiképzés?-simogattam meg a hátát, válasznak bólintott.-Nem engedem, hogy bántódásod essen!-öleltem át, már amennyire áttudtam. Ahogy elengedtem, megnyalta az arcom, majd követte a társait.

Láttam, amint Bella egyedül ül a furgon platóján és álmosan pislog.

-Fáradt vagy?-kérdezte tőle.

-Igen.-mondta, majd ásított.

-Jobb, ha hazamegyünk.-emeltem le a furgonról, majd ültettem be az anyósülésre.-Mi hazamegyünk!-kiáltottam a Cullen családnak, majd beültem az autóba és indultunk is.

Bella elaludt útközben, így nem tudtam vele beszélgetni. Átkarolta magát, mintha melegen akarná tartani magát. Levettem a pulcsimat, majd ráterítettem. Halkan leparkoltam a ház előtt, majd felkaptam Bellát és felvittem a szobájába, Lefektettem az ágyra és jól betakargattam. Átmentem a vendégszobába, majd elkezdtem olvasni Stephen King A mobil című regényét. Tudtam, pár nap múlva eljönnek a húgomért és meg kell védenem őt az életem árán is. Nem féltem a közelgő harctól, csak attól, hogy megsérülhetnek a szeretteim. 

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem volt rész. Két hétig sajnos beteg voltam és rengeteg pótolni való várt rám, nem volt időm. Bár, amikor volt időm írni, nem volt semmi ötletem. Igyekszem több időt szorítani az írásra, szerencsére mostmár ötletem is van. Még egyszer sajnálom, hogy nem volt rész.-Az író.