Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!

- 4. -

Aztán kb úgy negyed egy körül hazaértem. Csináltam magamnak....na vajon mit? Zacskós levest. Ismét éljen az egészséges életmód. Amúgy egy rántottát vagy egy hús vagy gulyáslevest vagy egy pörit össze tudnék dobni, csak hátömm...

Az úgy volt, hogy egyszer, mikor elmaradt az edzés és anyáék nem voltak otthon akkor gondoltam egyet és nekiálktam sütni csokis piskótát. Ezzel volt 3 probléma.

1. Emlékezetből csináltam, bem recept alapján, így például kimaradt a dió.

2. A sütőnkön nincsenek feltüntetve a fokok, csak az, hogy hanyas fokozaton sütöm a sütit, de azt nem tudtam, melyik fokozat felel meg 180 foknak, és valszeg úgy 300 fokon sütöttem szegényt.

3. A végén nem vártam meg hogy kihűljön, hanem gondoltam megdíszítem egy kis ételfestékkel megszínezett rózsaszín és zöld tejszínhabbal. Ennek az lett a következménye, hogy a tejszínhab ráolvadt a piskóta tetejére (ami amúgy szerintem leégett huppsz) és utána szépen ott az olyan undorító olvadt-rózsaszínes-zöldes hányadék megrohadt. Konkrétan megpenészedett vagy nemtom.

Szóval ezért nem igazán vagyok abban biztos, hogy ha nekiállok valamit főzni vagy sütni, akkor az nem lesz teljes mértékben ehetetlen.

Ezen túllépve megettem a szörnyen egészségtelen és minőségtelen ebédnek sem nevezhető kajámat, és leültem a kanapéra egy kicsit chillezni. Éppen a BTS-től a Black Swan-t hallgattam, mikor kaptam egy üzit:

Hwang Hyun Jin:
- Na mivan kedves "már nem idegen lány", nem is írsz?:P

Ezen elmosolyodtam, és persze vissza is írtam.

- Haha nagyon vicces valaki:) Van messed?

Hwang Hyun Jin:
- Kinek nincs? Igen, tudom hogy vicces vagyok:)
- Amúgy tess: 《□》
(najo ezzel fogom jelolni a random kepeket vagy screeneket)

- Jaa, amúgy én magamra gondoltam Hyung :P bejelöltelek

Hwang Hyun Jin:
- Ok akkor lépjúnk oda.

Azzal már vissza is jelölt és ott folytattuk a beszélgetést. Vagy másfél óra is eltelt, mire mennie kellett, mert valami hatalmas őrültséget akartak csinálni a haverjaival. So sad. Én pedig megint unatkoztam.

És unatkoztam, és unatkoztam tovább. Esküszöm az unalomnak nincsenek határai. Már vagy ezerszer negszámoltam a nyelvemmel a fogaimat, elmosogattam, pakoltam, stb.

Aztán elérkezett végre a várva-várt este 6 és már mentem is Chanékhoz.

Tudjátok minden lány életében eljön az a perc, amikor gőze sincs mit kelljen felvennie, és ehhez ott van a "legjobb barinő" aki segít kiválasztani. Ja, csakhogy nekem nincs ilyen "besztigörl"-öm, csak Lix, úgyhogy őt hívtam.

- Szia Lixie, van ötleted milyen típusú ruhát vegyek fel?

- Jesus te ezen aggódsz? Semmi extra, amiben kényelmesen érzed magad, lehet szerintem sima napközi ruhád is csak kicsit kevesebb lánccal. Meg tüskékkel. Meg hasonlókkal. Érted.

- Ahaam😅 köszi!

- Nm, azért érj ide időben!

- Oks, akkor sziaa!

És letettem. Mivel Lix barátaihoz megyek ezért tényleg a legjobb ötlet hétköznapi cuccokba mennem, főleg, hogy 16 évesként tutira be fogunk tépni, szóval kerestem valami olyasmit, amit nem annyira bánom ha esetleg lehányom (vagy valaki más i dont know), és amiben jól érzem majd magam akkor is, ha éppen kínos helyzetbe kerülök.

Végül egy laza stílusú szürke topnál, és egy bő fazonú gatyánál állapodtam meg, kiegészítőnek pedig a Chantól kapott kulcsos nyakláncomat vettem fel, és egy-két sima fémgyűrűt.

Megnéztem magam a tükörben, és miután megállapítottam, hogy nem vagyok nagyon rémes, elindultam.