Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!

~ 1. ~

Sziasztok, én Seo Kyoko vagyok (gyengébbek kedvéért kiokó). Amint a nevemből is láthatjátok, a bátyám nem akárki. Seo Changbin, egy komplett idióta. Akarom mondanii...

Szóval. 16 éves vagyok és jelenleg Ausztráliában élek. Koreában születtem, de az élet úgy hozta, hogy költöznünk kellett leginkább apukám munkahelye miatt.

A sulink nem mondható túlságosan nívós helynek, és nincs valami sok barátom se (azok is mind fiúk, a lányok cicababák), de én szeretem. A legjobb barátaim Chan és Felix, meg persze a bátyám. Ők a legfontosabbak az életemben.  Chan egy évvel fölöttünk jár, 2 évvel idősebb is nálunk Lixszel, de jól megvagyunk.

Channal és Lixievel sokszor megyünk el csak úgy csavarogni a városban. Ők itt éltek kabé születésük óta (Lix itt is született), jól ismerik a járást, és sötétedés előtt mindig hazakísérnek, így a szüleimnek se kell aggódnia. Ha már itt tartunk.

A szüleim. Nos, kicsit mániákusan keresik a társaságomat. Mármint ha a héten nem jut időm rájuk az edzés (röpizek 3 éve) vagy a barátaim miatt, akkor a hétvégén nincs se mozi, se kószálás, hanem keményen tanulás és társasozás van. Na meg rendrakás aszobámban. Remek.

A szobám nem kifejezetten nagy, de nekem pont megfelelő. Mióta csak ideköltöztünk mindig is rózsaszín volt, mivel nem festettük át. Ezt a színt eredetileg utáltam is és gyerekesnek tartottam, de mostmár nem tud nagyon érdekelni. Bármilyen rendetlen, koszos és vakítóan rózsaszín is, az enyém, és csak az enyém. Az én ✨️drágaszágom✨️. Najó vegyük ezt most komolyan.

Egyébként most is Lixszel és Channal vagyok, totálisan ráfüggtek a cuccaimra....

- Héé! Chan! Teszed le a poszteremet! - szóltam rá, aztán vihogva nekem dobta. Elkaptam és visszaraktam a helyére.

Aztán leültem közéjük beszélgetni. Meg persze azért is hogy ne barmolják szét teljesen a szobámat. Khmm. Úgyhogy miután nagyjából lenyugodtak elkezdtünk lecót írni Lixszel, Chan meg addig telefonozott, aztán megunta és elkezdett énekelni. Igen, énekelni. Sokszor szokott full random dolgokat csinálni miközben Lixievel tanulunk, volt már erre is példa nem egyszer.

Amúgy Channak nagyon jó hangja van. De komolyan, imádom. Mármint a hangját. Persze őt is, de értitek.

- Hallod tesó! Neked tök jó hangod van! Énekelj már mást is csóró szerelmes dalok helyett!
- Jóvanmá' Lix, de mit akarsz hallani?
- Mondjuuuuukk...... Play With Fire-t. Az menne a hangodhoz.
- Oké, de ti már kész is vagytok? - nézett ránk sokat sejtetően.
- Hátt.... - néztünk össze - fogjuk rá, hogy igen. Úgyis kell egy kis pihenő - legyintettem.

És elkezdte a dalt. Nem mondom, tényleg ment a hangjához. Egyenesen ráöntötték ezt a dalt. Aztán valamikor a 2. refrén környékén Felix is csatlakozott a dalhoz. Tisztára kiráz a mély hangjától a hideg. Mondjuk valszeg őt is az én metal voice-om.

Úgyhogy én hallgattam őket. És csak hallgattam. Egész addig, amíg anyukám be nem nyitott.

- Sziasztok srácok! Csak jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e. Jól hallottam, ti énekeltetek? - nézett rá a barátaimra.
- Igen mrs Seo! Channak ollyan jó hangja van, muszáj voltam beszállni.
- Nem is tudom, Kyokot mikor hallottam utóljára énekelni... - meredt maga fölött a távolba.
- Anyaaa! - próbáltam arra utalni, hogy ez kezd már kínos lenni, még a végén azt kérik hogy én is énekeljek velük. Biztos hogy nem. Nincs jó hangom, elfogadtam és kész.
- Najó, akkor kértek valamit inni? A konyhában van kóla és süti.
- Kajaaaa! - szólalt meg egyszerre a 2 éhenkórász fiú, úgyhogy levonultunk enni.

Mondhatnám, hogy éhesek voltak, de valójában csak szeretnek enni. Ez van. Mondjuk ez rám is igaz valamennyire, de én csak akkor szoktam sokat enni, ha éhes vagyok. Amúgy nem igazán, max elnyammogok 1-2 kekszet és annyi. Közben a srácoknak eszébe jutottak a koreai haverjaik, és róluk kezdtek el mesélni.

- Na! Szóval pár éve tudod Kyo, mindig megyünk Koreába nyaralni Channal és Binnievel- kezdte Felix - és a legutóbbi 2 évben megsmerkedtünk néhány tök jó arccal, akik most szilveszterkor jönnek majd Ausztriába hozzánk. És mivelhogy te vagy a legjobb haverunk, gondoltuk, te is eljöhetnél mikor itt vannak és megismerhetnéd őket.
- Várj várj várj! Mi ez a többes szám? Mégis hányan vannak? - vágtam közbe.
- Hátömmmm.... öten. Illetve eredetileg hatan, de Woojin megszakította velünk és velük is a kapcsolatot.
- Ahaaam. És mit takar pontosan az hogy "jó arc"?

És elkezdtek mesélni. Megtudtam, hogy a neveik Han, Minho/Lee know/Lino, Jeongin/Innie, Hyunjin, Sengumin/Sungii. Vagy hát így becézik őket. A teljes nevük fondolom majd szilveszterkor kiderül. Egyénként Chan és Lix elmondása szerint nagyon viccesek, és nekem is tetszenek majd. Aztán a mondat végén Chan kacsintott egyet. Oké...

A fiúk fél 9kor léptek, még vacsiztunk meg ilyesmik, aztán elköszöntünk és eltettük magu kat holnapra. Már nagyon várom a szilvesztert. Csak másfél hónap...