Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!

- 11. -

Már hosszú percek óta csókolóztunk, mikor feleszméltem: Hiszen még csak nem is ismerjük egymást! - megszakítottam csókunkat.

- Naaa - simított végig az arcomon - nem tetszett? - bámult rám kiskutya szemekkel.

- Tudod nem vagyok hozzászokva hogy egy majdnem teljesen idegen fiú random az ágyban megcsókol.

- Én se hogy az a random csók eddig eltart és hogy a lány visszacsókol - mosolygott perverzül.

- Ahjj utállak! - fordultam meg durcisan.

Hyunjin hátulról megölelt.

- Naaa, tudod hogy nem így akartam, ne haragudj~

- Chh.. - forgattam a szemem.

- Tudod nehéz egy eset vagy. - dünnyögte, majd elengedett.

Csak pár perc telt el, mégis óráknak éreztem, ahogy ott feküdtünk és nem szóltunk egymáshoz.

- Figyi.. egyet azért kérdezhetek? - erre megfordultam.

- Attól függ. Kérdezhetsz, de ha olyan, lehet, hogy nem kapsz rá választ.

- Oké... szóval nem válaszoltál az előbbi kérdésemre...

- Melyikre?

- Arra, hogy tetszett-e. - nézett a szemembe gyönyörű barna szemeivel.

- Hát... szóval... n-nem igazán- hazudtam.

- Biztos? - fürkészett.

- I-ige....najó igen tetszett... egy kicsit. - pirultam el.

Elmosolyodott. Még mielőtt megfordult volna, adott egy puszit a számra, és átfordulva a másik oldalára elaludt. 

Én pedig pár percig csak néztem, ahogyan békésen szuszog, majd engem is elmyomott az álom.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rajtam ül. Igen. Természetesen a bátyám zseniális ötlete volt, hogy ilyen hogy is mondjam... kreatív módon ébresszen, amibe persze beszállt Jisung és Seungmin is, úgyhogy arra keltem, hogy három srác ugrál rajtam.

- Ahjjj má'... - nyöszörögtem álmosan - szálljatok le rólam - tápászkodtam fel.

- A-aaaaaa. Kelj fel húgi, a kedvesed már lent eszik - kacsintott perverzül.

- Khmm... anyád a kedvesed. - mosolyogtam rá hamisan és hozzávágtam egy párnát.

Ezt követően természetesen vissza is kaptam, aminek köszönhetően egy egész párnacsata keletkezett négyünk között. Nemsokára az ajtóban állt Lino és Felix is, akik szintén beszálltak a buliba. Bár Minho leginkább csak Jijit védte a felé repülő párnáktól. Nagyon romantikus. Mindjárt hányok.

Egy idő után Chan is megjelent és beszállt. Hát, ez van, valamikor játszami is kell a 8 gyerekkel. :D

Tök jól elvoltunk, aztán egyszer csak ott termett Jeongin is. Álmosan és kócosan állt meg az ajtófélfának támaszkodva.

- Hát ti?

- Uuh, bocs Innie hogy felkeltettünk - szólta oda neki Seungmin, mire a kissebb felnevetett.

- Most viccelsz? És maradjak ki ebből? - azzal kitépte Minho kezéből a párnát és hozzávágta Minniehez.

Még jó ideig hülyültünk, mikor Changbinnak megszólalt a gyomra. Erre reagálva a miénk is korogni kezdett, úgyhogy egyöntetűen úgy határoztunk, hogy lemegyünk enni.

Leszaladtunk a lépcsőn (majdnem fellöktük egymást khmm), és helyet foglaltunk az asztalnál, amíg Chan meghozta a hűtőből a reggelit.

Szinte azonnal rárepült mindenki, úgy faltuk fel az összes kaját. Csak akkor vettük észre, hogy egy szék üres, mikor már mindent megettünk.