Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!

- 7. -

Visszaslattyogtam az asztalhoz, de még mielőtt leültem volna odamentem Hyunjinhoz, aki eközben végig szórakozottan figyelte a "na most kinyírlak" pillantásomat.

Ezt egészen addig a pontig tette, míg egy erőteljes mozdulattal rávágtam a hátára, aminek következtében előre csuklott a feje pont bele a tál rámenjébe. Az egész arca szójaszószos lett, az orrába belement a leves, szőkés fürtjeiből pedig tésztadarabok kandikáltak ki.

Természetesen mindenki azonnal elkezdett röhögni én pedig elégedetten ültem vissza a helyemre folyamatosan az égő arcú Hyunjint figyelve, ahogy kapkodva törli le magáról a levest. Ezt most megkaptad.

Felix odajött hozzám lepacsizni, Minho és Sengumin pedig megveregették a vállam amolyan "szép volt haver" stílusban.

Hyunjin időközben kikéreckedett mosdóba kimosni a hajából a tészta, zöldség, tojás és egyéb darabokat én pedig mosolyogva figyeltem ahogyan másodszorra felkel az asztaltól és a rámentől csöpögő hajjal elmegy a fürdőbe.

Közben a többiek némileg lenyugodtak, tovább ment a sztorizgatás és persze az evés. Miután már Hyunjin kivételével (aki ekkor még mosdóban volt) mindenki végzett, Chan hozott egy kis házi, epres mochit és azt eszegettük.

- Fuu és az milyen volt már mikor mentünk a plázába és a csaj meg így: Elnézést de maguk még kiskorúak. Mi meg így néztünk rá hogy mi a franc aztán kiderült hogy véletlenül egy kocsmába sikerült bemenni🤣🤣 - mesélte Sengumin, mire mindenki jóízűen felröhögött.

Eközben megérkezett Hyunjin. Nem szárította meg a haját, ami csak épphogy nem csöpögött, viszont ezáltal mégjobban nézett ki a kis nyúzott fejével, mint azelőtt.

Ahogyan vizesen tapad rá a tarkójàra, és ahogyan beletúr, mikor a szemébe hullanak nedves tincsei. Eskü nem szerettem bele abban a pillanatban. Eskü.

- Na, miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva, miközben lazán levágta magát a székébe és folytatta az evést.

- Csak tudod a plázáskocsma sztorit mesélte Sengumin - világosította fel röhögve a bátyám.

- Áá, az nagy durranás volt. - nevetett fel Hyunjin.

Még sokat beszélgettünk, egészen tízig ment a hülyülés, és megkell mondjam, elég érdekes életük van a srácoknak. Különféle abszurd szituációba keveredtek amikből mégabszurdabban vágták ki magukat, és visszagondolva, ha én is ott lehettem volna, jót nevettem volna rajtuk.

Persze ez utólag lehetetlen, de azért jó lenne.

Miután mindenki befejezte az evést segítettem elpakolni Channak az asztalról, és előszedni az activity juniort. Igen, mi még ezzel.

Nálunk szilveszterkor már szinte hagyomány, hogy Channak és Lixszel leülünk activityzni, csak így, hármasban is. Elég vicces szituk jönnek ki belőle, ugyanis Felix egyátalán nem tud magyarázni, Chan pedig rajzolni. Én pedig mutogatni. Így aztán mindig úgy osztjuk fel, hogy én mutogatok, Lix magyaráz, Chan pedig rajzol, mert ìgy lesz kifejezetten vicces a játék.

- Na akkor! - vágta le magát Bin az egyik nappaliban lévő fotelbe.

Felix és én nagynehezen eltoltuk a kisasztalt középre, majd mi is elhelyezkedtünk, és felosztottuk a csapatokat. Mivel kilencen voltunk, hármasával osztottuk be magunkat.

Changbin lett Senguminnal és Channal, Minho természetesen Hannal, melléjük beállt Jeongin és végül összeálltunk hárman; Hyunjin, Lix és én.

Chanék kezdtek, Sengumin húzott egy kártyát. Rajzolnia kellett, úgyhogy kért egy tollat, mi pedig megfordítottuk a homokórát és azzal egyidőben Sengumin elkezdett vonalakat húzni a lapra.

- Te, ez hány pont? - kérdezte Chan.

- Négy - felelte Sengumin, aki továbbra is krikszkraksz vonalak sokaságát vetette papírra, amiből persze senki nem értett semmit, így Changbin és Chris egymást túlüvöltve próbáltak rájönni, vajon mi a fene lehet ez.

- Uuu! Csónak!

- Nem, nem , neeem, ez eeeegy.......vonal?

- Dehogyiis! Ez egy....öhm..- törte a fejét Binnie, de sehogy sem tudtak rájönni, mi lehet ez.

Hamarosan letelt az idejük, mire Sengumin idegesen felnézett a televonalkázott papírból és a csapattársaihoz fordult:

- Mező - mondta fájdalmas arccal, mi pedig mindannyian jóízűen felröhögtünk.

Most a mi csapatunk következett, úgy döntöttünk, Hyunjin fog rajzolni. Húzott egy kártyát, majd bemondta, hogy 5 pontos és amint megfordítottuk a homokórát, el is kezdte.

Először egy füves területet rajzolt (messze jobbat, mint amilyet Sengumin alkotott), háttérben egy hintaággyal és faházzal, majd utána rajzolt rá egy motorszerű szerkezetet, amit persze rögtön felismertünk, és kórusban kiáltottuk Lixievel:

- Fűnyíró!

- Igeeen - emelte magasba az ökleit Hyunjin, aztán beírta az 5 pontot, amivel a következő körben nálunk valaki mutogatni fog.

- Ez nemééér! Hyunjin igazi művész, még jóhogy őt külditek rajzolásra! - duzzogott a bátyám.

- Már bocs, de én nem tudtam - emeltem fel a kezem védekezően, majd elmosolyodtam. Tényleg nem hazudott, igazi mesterművet alkotott egyetlen tollal. Van érzéke hozzá, az biztos.

Következő körben Minho rajzolt, amit a csapata a homokóra felénél ki is talált, így ők is beírhatták maguknak a jól megérdemelt pontokat.

Már vagy egy órája játszottunk, és Hanék következtek. Ha megkapják a pontot, akkor ők nyernek, ha viszont elraboljuk, akkor mi.

Jisung elkezdte a mutogatást, mi pedig feszült figyelemmel kísértük minden lépését. Már letelt a homokóra, és nem találtuk ki, de az izgalom miatt nem érdekelt.

Mindenki egyre jobban izgult, ijedten tördeltük az ujjainkat, mikor Minho csettintett egyet, felpattant, és kimondta a megoldást:

- Lángszóró! Ugye lángszóró?

- Mondd hogy igen, mondd hogy igen, könyörgöm, csak legyen jó - hajolt a térdei fölé Jeongin.

- Igeeen! - borult Minho nyakába a fiatalabb, akit utána menyasszony pózban felkapott az előbbi, és megpörgött vele. Olyan kis romcsik nem?

- Aaaaw~~ - szólalt meg egyszerre mindenki, mire mindkettőnek lángba borult a feje.

- Alapból azt mondanám ez nem ér, de ezért a pillanatért, ahogy látom Lino fejét elpirulni ahogyan Jijit tartja a karjaiban, simán megérte. Seungmin ugye felvetted? - pattant fel Changbin.

- Ez nem kérdés - mosolygott az említett.

Ezek után a bátyám visszavágózni akart, de végül Chan és Lix javaslatára UNO-zni kezdtünk.