- 6. -

113 5 1
                                    

Mikor kész lettünk Chan csak kialtott egyet, hogy vacsi van, mire mindenki egy szempillantás alatt ott termett.

- Kajaaaaa! - mondta éhesen és artikulátlanul Han, majd felállt, hogy szedjen, de Chan lecsapta a kezét a merőkanálról.

- ÉN szedek, ti pedig nyugodtan ültök a helyeteken! Úgyis mindig kipocsoljátok. - szólt rá szigorúan Chan, Han pedig nyöszörögve visszaült Minho mellé.

Chan mindenkinek szedett, aztán ő is leült és ettünk.

- Hallod, ez kurvajó lett! - szólalt meg a bátyám.

- Naa! Nem beszélünk csúnyán! - szólt rá Chan.

- Jólvanna bátya, azér nem vagy anyus - legyintett Changbin.

- Hő, kikérem magamnak! Én főzök rátok! Akármikor felmondhatok, és akkor egész este műízű zacskós levesen fogtok élni, úgyhogy be lehet fogni - mosolygott rá Chan.

Eközben oldalra néztem, ahol Minho belemarkolt Han combjába, akinek a feje ettől természetestől nagyban eltérőre változott a bőrszíne. Rájuk mosolyogtam, és visszafordultam az előttem ülő Hyunjinhoz. Mélyen a szemembe nézett, majd félmosolyra húzta a száját. Ekkor pedig az én színem változott át.

- Hoppá, Kyo, hozzád képest a paradicsom fehér! - mondta szórakozottan Felix, mire idegesen elkaptam a fejem Hyunjinról, és villám tempóban kezdtem enni.

Ezen persze jót röhögtek, de legalább eltereltem a figyelmet, így valszeg senkinek nem tűnt fel Jisung és Minho.

Aztán persze egy idő után már másról volt szó, úgyhogy kicsit lassítottam a zabálásom tempóján, mikor is Hyunjin felállt az asztaltól és kiment mosdóba.

Chan házában szinte minden egybe van nyitva, a nappali és az étkező egy légtér, a konyha pedig csak egy vékony fallal van elkülönítve, egyébként nincs ajtöval elválasztva. A konyhán keresztül lehet bemenni a fürdőbe, ahol van a wc, a gardrób és a hálószoba. A nappaliból és a gardróbnál is fel lehet menni az emeletre, ott vannak a vendégszobák és Chan szobája, valamint még egy fürdő, wc, és egy kvázi "éneklős szoba", mert Chan imád énekelni. És van is hozzá hangja. Felixszel tök jó duetteket énekeltek már itt.

Visszatérve, Hyunjin elment mosdóba. A többiek tovább viccelődtek, nekem pedig random megakadt a torkomon a falat és villám tempóban kezdtem megfulladni. Igen, ilyen az én szerencsém. Éljen.

Ki kellett mennem a konyhába egy kis vízért, mert úgy éreztem, tényleg megfulladok hogy rohadna meg. Persze természetesen pont akkor jött vissza Hyunjin, mikor éppen ittam, és fél kézzel átölelve a derekamat belesúgott a fülembe:

- Hey Kyo~

A nevem hallatán végigfutott a hátamon a hideg, és visszaköptem a vizet, amitől persze ismét köhögni kezdtem. Hyunjin megveregette a hátam (mondhatom sokat segítettél, aha tényleg, most méginkább fuldoklok és még a hátam is fáj köszi) aztán visszament a többiekhez.

Pár perc múlva én is követtem a példáját.

Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora