Veled❤️‍🩹 | Hwang Hyunjin ff| !SZÜNETEL!

- 19. -

Reggel felöltöztem, felkeltettem Changbint és lementem. Jis és Minho már vártak.

- Szép jó reggelt! - köszöntöttek és látszott rajta, hogy jó kedvük van.

- Nektek is - mondtam mosolyogva. A jókedvük ragadós.

Mielőtt elindultunk a többiek vittek a sütiből, amkt anyu tegnap csinált.

- Te nem viszel? - kérdezte Lino.

- Hmm - gondoltam át. Végül is, kit érdekel, ha nem eszek? Csak mégjobban depis leszek tőle. Akkor meg.. - Oké!

A szekrényből kikaptam egy dobozt és beleraktam 2 szeletet.
A fiúk pár pillanatig pislogni is elfelejtettek, aztán megvonták a vállukat és kimentek.

Nem kérdeztek semmit. Nem kérdezték, miért, azt hiszem, értették, vagy legalábbis sejtették, mit gondoltam akkor, amikor leokéztam. És én ennek igazán örültem.

A jókedvem nem sokáig tartott.

Inkább fogalmazzunk úgy, hogy a suli lépcsőénél elhagyott.
Mert ott volt. Ott állt zsebre tett kézzel, és a többiekkel beszélgetett. Én meg jól lefehéredtem.

Szuper..

Azt hiszem, Lix észrevette rajtam, mert odajött és megölelt, aztán elkezdett csevegni velem. Őszintén örültem, mert a suliba bemenve végig szóval tartott, így nem volt időm Hyunjinnal foglalkozni.

A teremben már sajna ketté váltunk, így megkerestem az összes feminista zenét a lejátszómon, és max hangerőre feltekertem.

Az egész nap így telt, sőt, az egész hónap. Zenét hallgattam, aztán mikor szünetben megjelent felhangosítottam, mikor elment lehalkítottam és kimentem mosdóba összeszedni magam.

Közben sokat voltam Lixszel és a minsung párossal.
Jisunggal plázáztunk, Minhoval kiegészülve mentünk párszor moziba, meg sütögettünk otthon.
Lixszel pedig nintendoztunk náluk, lelkiztünk, sétálgattunk, elmentünk forrócsokizni.

Extrán hálás vagyok nekik, hogy lekötöttek, annak ellenére, hogy a többi srác ilyenkor együtt lógott.

Ezen kívül beiratkoztam focira, hogy azzal is teljen az idő, de közben megszerettem.

Úgyhogy a napjaim egyik része=zene+Hyunjin elkerülése+görcsös motiváció, a délutánok pedig=pláza/mozi, séta+cukrázda, este másfél orás edzés. Na meg persze tanulás.

Péntek van, aminek naggyon örültem. Tulajdonképpen szökdécselve meg dalolászva készültem el reggel. A minsung páros egy ideig csodálkozva figyeltek (rég láttak így) aztán kedvesen köszöntek.

- Na, valakinek jó kedve van - jegyezte meg Minho.

- Ühüm - bólogattam, aztán felkaptam az uzsimat és mentem elindultunk a suliba.

Meg sem lepődtem, hogy mikor odaértünk, Hyunjin is ott volt. Már megszoktam, viszont mostmár a Super Ladies és hasonlók hallgatása megtette a hatását: odamentem hozzájuk.

- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva.

Mindenki visszaköszönt, de Hyunjin csak elkapta a fejét. Hah!

Beszélgettem Channal, Seungminnel és Innievel, aztán együtt mentünk be a suliba.

A terembe érve Lix küldött felém egy biztató mosolyt, amit viszonoztam, ugyanis megjelent szíve nagy választottja, Emma.
Emma nem egy magamutogató típus, szolid sminkkel és ruhában jön suliba, nincs tengernyi csillogó ékszere, stb. Ezen kívül nagyon kedves mindenkivel, a humora is jó, egyszóval meg sem lepődtünk, hogy Lix beleesett.

Felix egy pillanatra lefehéredett, aztán szólásra nyitotta a száját, de addigra Emma már leült a helyére. A szeplős barátom csalódottan nyugtázta, hogy már megint nem sikerült köszönnie neki, ezután bedig becsöngettek.

Az órák természetesen rém unalmasak voltak, inkább a szünetekben voltunk aktívak.
Persze attól, hogy Hyunjin és én most éppen khmm... hogy is állunk (csakmert már fogalmam sincs, mindegy), attól a többiek még mindkettőnkkel jóban vannak, és így szegények kissé kettészakadtak minden szünetben.

Mondjuk engem nem zavart Hyunjin társasága, simán odamentem beszélgetni, csak akkor arrébb vonult. Muhaha.

Szóval nagyjából így telt a napom.

Suli után elmentünk Lixszel és Channal kajálni, de utóbbinak hamar mennie kellett, nehogy szétszedjék a házát a többiek. Így végül ketten maradtunk, de nem is volt baj, mert tök jól eldumáltuk az időt.

- Na és.. mi ez az új stílus? Pár napja még oda sem álltál hozzánk reggelente, most meg már külön jössz szünetekben beszélgetni. Halljamm! Mi változott?? - érdeklődött Felix.

- Csak meguntam, hogy nyertesként könyveli el magát a "merészségi versenyben" - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe - Ne higgye már! Egyébként is: ő volt a hülye, mert beijedt. Akkor meg miért én somfordáljak mindig arrébb? - folytattam idegesen.

- Huhh, te hány feminista oldalt néztél az elmúlt hetekben?

- Eleget ahhoz, hogy ne vessem alá magam a férfiak undorító megkülönböztető hierarchiájának.

- Jó, de ez hogy jön ide? Mármint.. nektek nincs faji elnyomás vagy nemtom - vonta meg a vállát.

- Már hogyne lenne! Vázolom a szitut: lány plusz fiú, kapcsolat, aztán hopp, a fiú hibájából szakítanak és ilyenkor a fiú az erős, aki hangoztatja hogy nem volt nagy dolog, a lány neg a cipője orrát bámulva kerülgeti. Azzal a különbséggel, hogy mi sosem jártunk. Kösz, de nekem ez nem fekszik. Feküdjön ő, és bámulja a cipőjét ő, aki ugyanannyira részt vett az egészben, mint én, és fogadni mernék, hogy cseppet sem érzi jobban magát, mint én! - hadartam el amolyan "rohadjon meg" stílusban.

- Khm.. - köhintett - az egész kajálda minket bámul - mondta.

Ekkor felnéztem, és szembetaláltam magam olyan 20-30 kíváncsi, vagy éppen szikrákat szóró szempárral. Talám sima hadarás helyett üvöltöztem Lixszel... Hupsz.

- Nincs itt semmi látnivaló! Mit bámulnak? - kérdezte nem túl barátságosan Felix.

Többé-kevésbé mindenki visszatért a saját életéhez és kajájához.

- Okkké, ha ez így neked jobb, akkor támogatom - tette fel a kezét védekezően - Csak légyszi, minket, többieket ebből hagyjatok ki. Nem hiányzik ez most senkinek.

- Hékás! Az egész Hyunjin hibája! Én nem csináltam semmit - háborodtam fel. Mert hiszen mindennek van határa!

Lix köhintett párat.

- Ne ölj meg, de ebben ketten vagytok benne. Te is, akármennyire is Hyunjin cseszte el a végét. Te bújtál el Chan-hyungnál, és hallgatóztál - mondta halkan.

Lenyeltem amit elsőre mondani akartam, és inkább átgondoltam.

- Ahj a picsába - dünnyögtem kelletlenül - igazad van.

- Naugye - mosolygott Felix - és most hagyjuk ezt a Hyunjin-ügyet és  együnk egy palacsintát!

Nagyot sóhajtottam, és végül beleegyeztem.

Majdnem hét volt, mikor hazaértem. Felixszel megettük a palacsintáinkat, aztán sétálgattunk és hazakísért. Nagyon jól éreztem magam vele, mint mindig.

- Figyelj... - szóltam utána az ajtóban - kösz a délutánt!

- Áh, tudod, hogy te vagy a kedvencem - válaszolta mosolyogva - Na, jó éjt! - köszönt el, amit viszonoztam és elment.