GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

1.

✿

Poharak hangos csörömpölése, klasszikus zene halk hangja, tányéroknak csapódó evőeszközök. Ez volt a gazdag élet zavaró szimfóniája.
Akik újonnan csöppentek bele ebbe, a talán már túlontúl is, cifra és fényűző életben, meg lehet, hogy varázslatosnak találták ezt a jelenséget, viszont, voltak akik már gyerekkoruk óta hallgatták ezt az idegesítő zsivajt. Na, közülük nem kevesen, ha tehették volna futva menekültek volna onnan, vissza se nézve.

A legtöbb ember arról áhítozik egész életében, hogy bárcsak neki is mindene meg lenne, amire csak vágyik, hogy bárcsak ők is beleszülethettek volna a jóllétbe, de egy dolog sosem kerül ki a gazdagok szűk, kicsiny, titkos köréből. A sok jó dolog mellett egy alapvető emberi jog megingásával jár az, ha valakinek a szülei meggazdagodnak.

Ez a jog nem más, mint a szabadság.

EunAra is ezen "szerencsés" emberek közé tartozott. Mindene meg volt, de még sem. Bármit csinálhatott, de még sem. Ez a lány benn ragadt egy idegesítő, drágakövektől csillogó ördögi körben és a 25 életéve alatt elérte azt a pontot, hogy lassan elkezdett belecsavarodni ebbe a furcsa rituáléba. Abba, hogy mindenkinek tennie kellett a szépet.

"Húzd ki magad!"

"Mosolyogj!"

"Ne vigyorogj!"

Kellett a látszat. Kellett, mert az átlag ember, hogy is áhított volna olyan életre, amiben ők éltek, ha azt látja, hogy ők is csak emberek? Emberek, akik szomorúak, fáradtak, unottak. Nem. Ezt nem tehették meg. Kellett az a szép, diplomatikus mosoly, ami semmit sem sejtetett. Ha enyhén jobban görbült a száj sarka, az jelenthetett ezer meg ezer dolgot.

"Mi lesz, ha azt hiszik gúnyos?"

"Mi lesz, ha azt hiszik vonzalom?"

EunAra-nak még szerencséje is volt pedig. Szülei Seungho és MinJung igyekezték elrejteni őt a világ elől. Igaz ők sem voltak holmi médiasztárok, de általában olyan eseményekre vitték csak lányukat, ahonnan az újságírók és a lesifotósok is ki voltak tiltva, annak ellenére, hogy már Wikipédia oldal is volt lányukról. Egy ilyen rendezvényen vettek részt éppen akkor is.

Adománygyűjtés a jegesmedvéknek. EunAra sosem értette, miért kötnek egybe egy ilyen "adakozást" méregdrága vacsorával. Hisz azt a pénzt is oda tudták volna adni az éppen támogatott állatfajnak, egyénnek vagy népcsoportnak. Fölösleges nagyzolásnak tartotta az egészet, mégis csendben ült a helyén és szépen eszegette az előtte lévő, fine dining módon tálalt Hanu marha tenderloint, ami mellett ott volt egy különleges vajas mártás és pár épp szezonális zöldség.

Valahogy most nem esett neki jól az étel. Pedig a Hanu marha milyen ritkaság is volt. Ez a hús kifejezetten Koreában tenyésztett, feketeszínű marhából készült. Korlátozott számban, szigorú táplálással és gondozással voltak felnevelve az állatok és a hús maga olyan szaftos volt, hogy sokak szerint ez volt a legjobb minőségű marhahús a világon.

Kihúzta magát, ügyelve a vacsora etikett szabályaira, és egy lágy mosolyt erőltetve ajkaira időnként felnézett érdeklődést tettetve apjára, aki éppen egyik barátjával beszélgetett. Cég tulajdonosok bevett szokása volt úgy tenni, mintha nagyon is érdekelné őket a másik üzlete, pedig a legtöbb ilyen kis csevely csak arra volt jó, hogy az okosabbak kipuhatolózzák a következő nagy befektetésük helyét.

- Ugye drágám milyen szuper, hogy ennyien összegyűltek egy ilyen nemes cél érdekében! Lefogadom, hogy sok adományt sikerül ma összegyűjteni. - mosolygott nyájasan EunAra-ra az anyja MinJung. A lány felnézett és egy hamis mosollyal, bólintott.