GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

9.

✿

Taehyung-nak be sem állt a szája egész álló nap. Csak mondta a "jobbnál jobb" ötleteit arról, hogy szerinte, hogy tudnának még pénzhez jutni.

Fűnyírás a szomszédoknál - egyik szomszédnak sem volt kertje.
Szedjék össze a házuk előtt lévő port és adják el azt szürke tengeri homokként.
Menjenek ki az utcára és áruljanak boldogságot - azaz meséljenek viccet.

Jungkook-ot ez csak azért nem zavarta, mert legalább mikor este mentek hazafelé, biztos lehetett benne, hogy a hatalmas zaj miatt (amit Taehyung csapott) nem akart senki még csak gondolni sem arra, hogy beléjük álljon vagy a közelükbe menjen. Egyrészről azért, mert tudták már messziről, hogy többen vannak, másrészről pedig a barnahajú ötletelése már már elérte az "idegesítő határát".

Végre megérkeztek a házukhoz. Bent már égett a villany, így tudták, hogy Hajoon tényleg hazaért. Jungkook gondosan kinyitotta a kaput, majd az ajtó négy zárját és beléptek a házba miután lecsitította Taehyungot. Nem szerette volna, hogy az apja aggódjon az anyagi dolgaik miatt, így nem akarta, hogy kérdezősködjön a haverja ötletelése eredményeként. Mivel nagy volt az összeg, amit össze kellett gyűjteniük, ezért elkeseredettségében, már arra is gondolt, hogy felhívja az edzőjét, hogy lemondja a meccset, viszont várni akart még. Fogalma sem volt, hogy mire, de úgy érezte távol állt tőle az, hogy ilyen hamar feladja. Ledobta a cuccát a komódra, ráparancsolt Tae-re, hogy vegye le a cipőjét ő is, majd bementek a konyhával egybekötött nappaliba. Apja épp a kis képernyős tévéjükön nézett valamilyen sportot, lábait feltette a foteljének kopott lábtartójára.

- Szia apa, megjöttünk. - köszöntötte illedelmesen fia, mivel nem egyszer volt, hogy megijedt, annyira halkan jöttek be a fiatalok.

- Sziasztok! Minden rendben volt a boltban? - kérdezte Hajoon hátra fordulva, hogy jobban rálásson a fiúkra.

- Igen. Viszont csak holnap tudom átvenni a lámpához szükséges alkatrészeket, ezért ha neked is jó, holnap lennék én a nappalos. - mondta Jungkook, miközben elővette a család régi laptopját, hogy elkezdje bevinni egy táblázatba az aznapi bejöveteleiket. Apja már gondosan kikészítette az asztalra a cetlit, amin rajta voltak a  fontosabb információk az eladott árúkról.

- Nyugodtan. Úgy is be kell mennem a bankba emiatt a hátralék miatt. - mondta Hajoon.

- De apa azt intézem én! - ellenkezett azonnal a fiatalabb, mire a másik felnevetett.

- Ugyan, hagyj valamit az öregednek is. Ne intézze minden ügyemet a fiam. - mondta, de érződött egy leheletnyi fájdalom abban, amit mondott. Pontosan ezért nem érvelt tovább Jungkook, mivel tudta, hogy azzal atyai tekintélyét ingatná meg az apjának. Annak ellenére lépet vissza, hogy tisztában volt vele, hogy ő több mindent tudott volna elérni a bankban, lévén, hogy képes volt sokkal erőszakosabb is lenni, mint az apja, aki szelíd és mindig udvarias maradt.

- Mi lenne ha eladnád a laptopod? - kérdezte Taehyung suttogva, mikor Hajoon a figyelmét ismét a képernyőnek szentelte.

- Ugyan. Egyrészt kell a könyveléshez, másrészt pedig olyan öreg már, hogy szerintem fizetnem kéne azért, hogy valaki elvigye. - mondta Jungkook miközben gépelt.

- Oh, igaz. - a barnahajú lemondóan sóhajtott. - Figyu éhes vagyok. Van itthon instant levesetek? - kérdezte lelkesen, mire a másik csak bólintott. Zöld lámpa után Taehyung már futott is a konyhába, hogy elővegyen egy csomag levest és vizet engedve egy kisebb lábasba kezdte azt forralni. Úgy mozgott, mint aki egész életében ott lakott. Ez nem állt nagyon messze az igazságtól, mivel nagyon sok időt töltött a Jeon családnál. Szinte már családtag volt.