GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

5.

❤︎

Elvárások. Az elvárások lehetnek tudatosak, vagy tudatalattiak, de hatással vannak a viselkedésünkre, érzelmi állapotunkra, mivel ha nem teljesülnek, csalódottsághoz vezethetnek.

EunAra szülei is sokat csalódhattak lányukban, hisz ő már kicsi kora óta, nem úgy táncolt, ahogy fütyültek neki. Akár egy vadcsikó, senki se tudta betörni őt, se a tanárai, se pedig a szülei. Ennek hála, sokkal rövidebb pórázon igyekezték tartani a lányt, mint amennyire az szükséges lett volna. Így szépen, lassan kialakult egy ördögi kör a Choi család életében, hisz minél jobban szorította a gyeplő EunAra-t, ő annál jobban igyekezett kiszabadulni.

Vendégek jöttek aznap hozzájuk. A lány szinte futva rohant volna ki a házból, hisz pontosan tudta, hogy mi fog következni, de az ilyen dolgokban sosem okozott még csalódást szüleinek. Ha vendégeik voltak mindig viselkedett, hogy legalább akkor ne szégyenítse meg őket semmivel. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy túlontúl kedves lett volna, de a modora úgyszólván elviselhető volt.

A Kang család. Korea egyik leggazdagabb emberei látogatták meg aznap a Choi családot. Nem ez volt az első, hogy találkoztak volna otthonaikban, hisz körülbelül azonos mértékű volt a vagyonuk, ezért szinte mindig ugyanazokban a körökben mozogtak.

Mr. és Mrs. Kang megjelenése elegáns volt, mint ahogy azt illett. Tartásuk egyenes, arckifejezésük tökéletesen semmitmondó. A házigazdák, mosolyogva mentek a vendégeik elé és udvariasan köszönve nekik, azonnal beszélgetésbe elegyedtek velük. A nő a nővel, a férfi a férfival. Mindeközben szülei mellett állt EunAra és egyre idegesebb lett, amint nézte, hogy az utoljára érkező is odaadja zakóját a személyzetüknek. Kizárásos alapon, rájutott a harmadik fél szórakoztatása és ennek cseppet sem örült.

Jaehyun. A Kang család egyetlen fia volt, "az örökös". Koromfekete haja tökéletesen beállítva, gyilkosan sötét szemei napszemüveg mögé rejtve. Teste karcsú volt és bár nem lehetett látni az ingén keresztül, de szálkás volt az alkata. Ezt csak onnan tudta EunAra, hogy néha kötelezték rá a lányt, hogy menjen el korabeli gazdaggyerekekkel programokra, ahol szinte kivétel nélkül, Jaehyun első dolga az volt, hogy levegye a felsőjét. Aznap viszont elegáns, sötétkék inget és egy deréknál szorosabb fekete nadrágot vett fel, már már helyesnek is mondhattuk volna megjelenését, de EunAra egy jól elrejtett fintorral az arcán követte a férfi mozdulatait, ahogy a szemüvegét is levette. Jaehyun-nak hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amikor meglátta a Choi család egyetlen gyermekét és tett felé pár lépést, mire a lány megforgatva a szemeit felvett egy elegáns, távolságtartó pózt, összekulcsolta maga előtt a kezeit és ajkába harapva, idegesen elnézett a felé közeledőről.

- EunAra! - köszöntésképpen biccentett Jaehyun. - Örülök, hogy ismét láthatlak. - mondta nyájasan, de a lány csak biccentett egyet.
- Hiányoztam? - kérdezte a férfi, egy hatalmas és önelégült vigyorral az arcán, miután benedvesítette ajkait, mire EunAra hitetlenkedve fújtatott egyet. Anyja a szeme sarkából figyelte lányát, hogy biztos mindent jól csináljon, de mikor látta, hogy nem viselkedett "méltóan", gyorsan odament hozzájuk.

- Jaehyuun! Örülünk, hogy el tudtál jönni hozzánk. - kedvesen a férfi karjához ért, majd mosolygós anyukaszemekkel kezdett el bólogatni, hogy meggyőző legyen.

- Én is örülök asszonyom. Pont mondtam a lányának, hogy ma is milyen elképesztően gyönyörűen néz ki. Látszik, hogy kitől örökölte. - kacsintott az anyukára, mire az elpirult, EunAra pedig ismét csak a szemét forgatta.

- Jaj JaeJae! Nem vagy éhes? A kedvenc levesedet készítettük ebédre. Ginzeng csirke levest. - mosolygott MinJung és el is kezdte beterelni az embereket a tágas ebédlőjükbe miközben a fiatal férfibe karolt