✿
EunAra bőven az ébresztője előtt kelt. Az utóbbi időben olyan szinten izgatott volt, hogy alig tudtott aludni, de ennek ellenére sem volt fáradt. Nem tudta megmagyarázni a hirtelen jött érzelmeit, de annyira nem is találta fontosnak, hogy értelmezze őket. Szimplán csak igyekezte nem túl gondolni és megpróbálta kiélvezni, minden pillanatát ennek az új érzésnek.
Izgatottsága nem másnak volt köszönhető, mint a lázadásnak. Olyan kontrolt kapott vissza az életével kapcsolatban, amit talán utoljára kiskorába érezhetett. Ismét terveket szőtt, de a legfontosabb része az új jelenségnek az volt, hogy terveit meg is tudta valósítani. Úgy ébredt és úgy feküdt le, hogy ezen járt az esze. Igyekezett minél többet beszélni bűntársával, Jungkook-kal, hogy fel tudjanak állítani egy teljesen hihető és megkérdőjelezhetetlen álcát, s emiatt olyankor mindig sokat chateltek, ha a boltba pont nem érkezett vevő. Igaz a férfi nem sokszor ért rá, tekintve rengeteg teendőjét, emiatt pedig nem kis bűntudata volt EunAra-nak, hisz ő az ideje többségében otthon fetrengett. Ez nagyban közrejátszott abban, hogy már alig várta, hogy aznap elmenjenek ruhákat nézni. Úgy tekintett arra a napra, mint egy nagy projektre, vagy mint egy olyan tipikus makeover-re a filmekből. Megszerette volna ismerni a férfit és közben átváltoztatni egy olyan emberré, aki a vért is megfagyasztja a szülei ereiben, amikor csak az oldalán mutatkozott.
Az igazság az volt, hogy bármit csinált a lány szülei mindent egytől-egyig kifogásoltak. Ő részükről ez a lányuk fejlődését szolgálta, de EunAra az évek során elfogadta, hogy semmiben sem jó. Mindent, amit csinált azt hibásan tette és legmélyen ez a kis önállóság, amit azzal szerzett magának, hogy szövetkezett Jungkook-al, újra motivációt adott neki az élethez. Mindene meg volt még is ezért lázadt annyira. Rengetegen bolondnak nézték volna tetteiért, hisz ki nem szeretett volna egy több milliárdos cég vezetője lenni, de EunAra számára az pont olyen lett volna, mint a házasság Jaehyun-nal. Elrendezett és akaratán kívüli.
Izgatottan készült össze. Mióta arra a környékre járt, igyekezett egyszerűbb viseletet felölteni. Érezte magán az értetlen tekinteteket és el szerette volna kerülni, hogy Jungkook folyton emlékeztetve legyen arról, hogy a lány sokkalta gazdagabb volt nála. Nem szégyellte magát a vagyona, vagyis a szülei vagyona miatt, de annyira szüksége volt a férfi segítségére, hogy nem szerette volna semmivel sem felbosszantani. Egyszóval nem akart felvágni, ami furcsa volt egy olyan embertől, aki ebben nőtt fel és aki számára lényegében a felvágás volt a természetes.
Aznap egy fekete, alul kicsit elálló, combközépig érő, teniszszoknyára hasonlító szoknyát vett fel, egy kávébarna, félgarbónyakas rövidujjú felsővel, amihez egy szintén kávészínű, platform cipőt húzott, mivel nem tetszett neki a közte és Jungkook között lévő hatalmas magasság különbség. Ékszerei nagy részét, most az ékszerdobozában hagyta és csak a kedvenc nyakláncával és egy pár fülbevalóval ékesítette fel magát. Elegáns kézitáskájába mélyesztette apróbb kellékeit, majd arcát semmitmondóvá varázsolva kilépet a szobájának az ajtaján. Barna haját magas lófarokba fogta és magára kent egy visszafogottabb sminket, ami csak a bőrhibáit fedte el, de őt magát nem. Annyit költöttek kozmetikusra, hogy az volt a legkevesebb, hogy smink nélkül is gyönyörű volt.
Reménykedett, hogy szüleit aznap el tudja kerülni, de szinte amint kilépett a szobájából már hallotta is a komoly hangjukat a folyosó vége felől. Sóhajtva rendezte vonásait és kihúzva magát, magabiztosan indult meg a lépcső felé, remélve, hogy el tud mellettük úgy haladni, hogy ők nem veszik észre.
- EunAra. - terve azonnal kudarcba fulladt, amint meghallotta anyja nyájas hangját. Mosolyt erőltetve ajkaira fordult az idősebb nő felé, aki a kanapén ülő apja mellett állt, elegáns, formális öltözetben. - Gyere ide kérlek. - intett a lányának, mire az tétovázva elindult feléjük. A lány figyelmét nem tudta elkerülni, ahogy anyja végig mérte az öltözékét és egy pillanatra egy értetlen grimasz futott végig az arcán.
- Nincs sok időm, időpontra megyek. - mondta alig hallhatóan, de hangja a végén kicsit mintha elcsuklott volna. Folyamatosan pörgette le a fejében a lehetséges okokat, amiért most leszidhatják, de csak a Jungkook-al való találkozását érezte kifogásolhatónak.
- Oh tényleg? Hova mész? - nézett lányára kérdőn MinJung.
- SPA-ba. - válaszolt kurtán EunAra, miközben lopva a falon ékeskedő aranyozott órára pillantott.
- Gyorsak leszünk. - vágott közbe apja. - Múltkori sikeres szereplésed után... - itt az az adományozó estre gondolt. - Anyáddal arra gondoltuk, hogy megkezdünk bevezetni ténylegesen az üzleti életbe, hogy át tudd venni majd a céget, ha arra kerül a sor. - magyarázta lényegretörően, de EunAra-ból egy ingerült szusszantáson kívül más reakciót nem tudtak kiváltani.
- Én ezt nem szeretném. - igyekezett úgy hangsúlyozni a lány, hogy abban ne legyen semmi tiszteletlen, de anyja már mindent támadásnak vett.
- Már pedig ez lesz. Elég ideje tűrjük a lustaságodat. Én is elleneztem apádnál az ötletet, hisz még az egyetemre se sikerült bejutnod, tehát kétleném, hogy értenél az üzlethez, de valakinek át kell majd vennie a cégünket, ha már mi nem leszünk, ezért ajánlom kisasszony, hogy szedd össze magadat és barátkozz meg a gondolattal. Mostantól jössz velünk minden eseményre amire hivatalosak vagyunk és tanulni fogsz. Jövő héten lesz egy ételosztás szegényeknek, két nap múlva pedig ugye a gála, ahol bemutatunk a gazdag rétegnek. - alig vett levegőt úgy hadart a nő. - Addig el kell menned varratni magadnak ruhát, döntsd el milyen témát fogsz képviselni és addig élvezd ezt a lázadó időszakodat, mert onnantól nem védünk meg a paparazziktól. Nem hozhatsz szégyent ránk és legközelebb ne.. így öltözz, hanem Choi-hoz megfelelően. - ez volt a befejező mondata, de minél többet beszélt EunAra tekintete annál fakóbb lett és fokozatosan elvesztette reggeli csillogását. Robotiasan meghajolt szülei előtt, majd szó nélkül megfordult és kifele vette onnan az irányt, mikor már egyértelmű volt, hogy nincs több mondanivalójuk felé. Eddig csak azért érezett valami kis hálát szülei irányába, mert legalább a kinti árgus szemek elől megvédték őt. Bánta is néha, hogy lázadással, szeretne visszavágni, de azután a beszélgetés után kivettek még egy darabot a lelkéből.
Komor tekintettel sétált az autójához kavargó gondolataival körbevéve. Abban a pillanatban elvesztette az összes tiszteletét a szülei irányába. Elhatározása, miszerint megszégyeníti őket ország-világ előtt annyira erős lett, hogy elnyomta a tényt, miszerint azzal magát is meg fogja szégyeníteni. Az se zavarta akkor már a morálját, hogy a szülei pénze nélkül, nem is tudta volna technikailag ezt véghez vinni. Végül is azt a sok zsebpénzt mind tőlük kapta.
Érzelemmentesen vezetett, de minél közelebb ért a fürdőhöz, annál izgatottabb lett. Látta a visszapillantójából a testőrt, aki lemaradva követte őt, de nem tudta érdekelni, mert tudta, hogy nem sokáig lesz a nyomában. Alig várta az első programjukat Jungkook-al, hiszen ezzel igazából kezdetét vette a lázadása. Leparkolt a gyönyörű épület előtt és sietősen bezárva az autóját bement a kétszárnyú ajtón. A recepción csak egy szekrényt kért, majd a kulccsal sietősen az öltözők felé vette az irányt. Bedobta oda a telefonját, majd körülnézve elindult egyenesen az épület hátulsó részéhez, hogy a dolgozói részlegen keresztülosonva kilyukadjon a hátsókijáratnál. Amilyen halkan csak tudta kinyitotta a hatalmas zöld ajtót és kidugva rajta a fejét nézett körbe, hogy látja-e a másik autót. Amint megpillantotta a fehér Kia-t mosoly kúszott ajkaira és gyors léptekkel odament hozzá, majd kinyitva az anyósülés felőli ajtót, szinte szó szerint beugrott a járműbe.
- Ne haragudj a késésért!
YOU ARE READING
GOLDEN LIFE - Jungkook ff.
Fanfiction- Love is a fortune - EunAra és Jungkook két teljesen különböző világból származnak. Egyikőjük gazdag családba, míg a másikuk szegényebb családba született, de még is mindkettőjüknek ugyanazzal a kihívással kell szembenézniük: Hogy hogyan tudnak kit...