GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

7.

✿

Elsuhanó, elmosódott táj. Egyre szegényebbnek kinéző házak. EunAra idegesen markolta a kormányt, miközben céltalanul vezetett tovább. Bárhova mehetett bármikor, de addig még  egyszer sem került arra sor, hogy arra induljon el, mint amerre akkor. Ez az új fajta menekülés érzet késztette arra, hogy olyan településeket szeljen át, ahova addig még sosem tette be a lábát. Minél messzebb volt, annál inkább kezdte elfelejteni, azt amiért elment otthonról és a nyakát nyújtogatva nézett ki az autójának szélvédőjén, hogy minél többet lásson az új környezetből. Körülbelül negyven perc elteltével érzékelt egy nagyobb változást a kinti dolgokban.

Az emberek komorabbak, ijesztőbbek lettek. Tetoválásos, kigyúrt vagy éppen szuper vékony férfiak nézegettek be a kocsijának ablakain a szájukat nyaldosva, valami érthetetlent morogva a lánynak, de ő szerencsére abból semmit sem hallott a berakott zenének hála. Azon néhány épület amelyek mellett elhaladt, romokban álltak, de volt olyan is, ami olcsó dolgokból lett kijavítva. Csálé deszkák, tetőként szolgáló ponyva, a legtöbb dolog az utcán össze volt tákolva, vagy több rétegben borította a kosz. Egyre csak szűkültek az utcák és egyre több lett az ember. Minél beljebb haladt, annál inkább érzett késztetés arra, hogy a következő lehetőségnél visszaforduljon, de hirtelen megkorduló hasa miatt muszáj volt valami ételt keresnie. Nem volt nagy meglepetést, hogy éhes lett, hisz a családi étkezést Kang-ékkal otthagyta, így aznap semmit sem evett.

Miután leellenőrizte, hogy be van-e zárva az autója és kívülről nem lehet kinyitni, elővette a telefonját és a térképen kezdett el keresgélni potenciális "étellelő" helyek után. Pont volt is egy a közelében, így rányomott az útvonaltervezés gombra és elkezdett alapjáraton döcögni az úti célja felé. Meglepő módon pár percen belül megfogyatkoztak a házak és egy partszakaszhoz érkezett, ahol meglepetésére még parkoló is volt. Helyenként füves placcok törték meg a vörös és szürke téglából készült sétautat és azonos távolságra fák és padok adtak a sík terepnek mintázatot. A korlát másik oldalán, mintha folyó hömpölygött volna, de azt olyan távolról nem igazán látta, csak a térképen jelzett vastag kék csík utalt rá, hogy van ott valami.

Beállt az autójával az egyik szabad helyre és magához véve a telefonját és a táskáját kiszállt, majd bezárta a kocsiját. Kétszer is ellenőrizte az utóbbi mozdulatát, mielőtt még feljebb nyomta az orrán a hatalmas napszemüvegét, és megigazítva a fehér ruhácskáját elindult, követve telefonja utasításait. Nem volt odavaló, már csak az öltözéke miatt sem. Aki ránézett tudta, hogy máshonnan jött. Arrafelé kevesebbet adtak a kinézetre, mint EunAra világában. Páran utána fordultak, méregették, néhányan fütyültek az elegáns nő láttán, de ő igyekezett csak tovább menni, mert érezte, hogy a hasa egyre jobban kezdett összeszűkülni. Bele sem gondolt, hogy az a környék veszélyes is lehet akár számára.

Végre megérkezett a céljához. Eltette a telefonját a kis táskájába és elkezdte kielemezni a hely külsejét, s ehhez még a napszemüvegét is a ruhájának nyaki részébe biggyesztette. Takaros kis boltnak tűnt kívülről az üzlet. Az utcára ki voltak helyezve gyümölcsös és zöldséges állványok pont úgy, hogy maradjon egy kis út az ajtóig. Megigazította a ruhájának ujját, majd elindult, hogy végre vegyen magának valami ételt. Az üvegajtó halkan nyikorogva nyílt ki. Belül sorokban álltak a különféle áruk, ameddig csak a szem ellátott. Rég találkozott ilyen sok vibráló színnel EunAra, lévén, hogy az ő világában az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy a színek harmonizáljanak.

A pult mögött egy idősebb férfi küldött felé egy kedves mosolyt, majd mielőtt ezt a lány is viszonozhatta volna, aggódva a bolt hátulja felé pillantott. Furcsállta EunAra, de a hasa nagyobb problémának minősült akkor, mint sem, hogy ezen fennakadjon. Elkezdte lassan felmérni a sorokat, hogy mit is lehetett kapni, de kevés márka volt ismerős neki. Minél beljebb ment, annál több volt a választék és ezzel arányosan egyre csak hangosabbá vált valakinek a beszélgetése. Tudta, hogy nem illik hallgatózni, de annyira különös volt számára a jelenség, miszerint valaki képes emberek között így, ilyen hangnemben beszélni valakivel, hogy akarva akaratlanul is fülelni kezdett.