GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

23.

✿

EunAra-ék nem könnyítették meg a Choi szülők helyzetét. Mivel mindehol kamerák, fotósok lesték a mozdulataikat, ezért kénytelenek voltak úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A nagy köszöntő beszéd után csak rejtett pillantásokat tudtak vetni lányukra, aki a magas, számukra ijesztő férfi karjai között volt. Mivel terv szerint muszáj voltak együtt elindulni a kórházi útjukra, ezért magukra erőltetve egy hamis mosolyt, várták meg, hogy lányuk melléjük érjen. Egy pillantást sem vettettek Jungkook-ra, úgy közöltek pár információt EunAra-val, aki még mindig igyekezett legyőzni a szorongását. Persze ezt MinJung nem vette észre csak Seungho, de neki az is feltűnt, ahogy Jungkook, aki EunAra mögött állt, észrevétlenül rásimított a lány hátára, hogy azzal is nyugtassa a másikat.

Kezdetét vette a kórházi sétájuk. Pár önkéntes nagy zsákokat cipelve követte őket, amik telis-tele voltak plüssökkel, játékokkal a bent lévő gyerekeknek. Sorra járták a betegszobákat, nyomukban fotósokkal és kamerásokkal. Homlokráncolva figyelte távolabbról Jungkook, ahogy a Choi szülők a kamerák előtt tetszelegve tettetnek kedvességet és sajnálatot a kisgyerekek előtt. Eluralkodott rajta egy undor a színjáték miatt, hisz nem gondolta önzetlennek a tettüket. Az egész tökéletesen megjátszottnak tűnt és habár volt egy egyessége, nem volt hajlandó ilyenben résztvenni, így úgy kerülte a kamerákat, mintha tűzből lennének.

Az egyességről eszébe is jutott a bűntársa, de EunAra-t nem látta a szülei mellett, sem a betegszobába. Kapkodva a tekintetét pördült meg tengelye körül, majd elnézést kérve elslisszant az ajtóban álló stáb mellett a folyosóra. Először balra nézett, de a folyosón egy-két nővéren kívül senki sem tartózkodott. Értetlenül vonta fel a szemöldökét és tarkójához emelve kezét tanácstalanul ácsorgott ott, próbálva rájönni, hogy még is mi történhetett EunAra-val. Már épp ment volna vissza a betegszobába, amikor is egy kéz fonódott a csuklójára és egy meglepően erős rántással elkezdte maga után húzni. Majdnem elesett Kook a hirtelen lendület miatt, de hamar felvette az őt húzó tempóját.

EunAra a szoba melletti kis folyosóra vitte be a férfit, ami elrejtette őket a nagy felhajtás elől. Gyors sétálva vettek be pár kanyart, mentek fel egy lépcsőn és kötöttek ki egy teljesen új szinten. A lány megállt és kicsit kapkodva a levegőt fordult a férfi felé, akinek látszólag meg se kottyant ez a hirtelen testmozgás.

- Ne haragudj, hogy elrángattalak, de láttam, hogy te is épp annyira élvezted, mint én ezt az egész kampányforgatást. - kért elnézést EunAra szemforgatva, miközben elindult egy másik folyosón.

- Kampány? - értetlenkedve követte Jungkook.

- Igen. A kamerákból jöttem én is csak rá, mielőtt azt hinnéd ilyenekre is elviszlek. A szüleimnek a legnagyobb cége építészettel és ingatlannal foglalkozik. Nem csak a bizottságot kell meggyőzniük arról, hogy ők a legmegfelelőbbek a kórház új szárnyának megépítésére, hanem a kórház igazgatóját is. Ami annyit tesz, hogy...

- Úgy tesznek, mintha nagyon a szívükön viselnék a gyerekeket. - rakta össze Jungkook elkomorodva.

- Nos, igen. Közben pedig szerintem csak még nagyobb stressznek teszik ki őket a sok kamerával és az idegen emberekkel. - szép lassan bandukolt EunAra magyarázata közben, hogy Kook jobban megértse ezt a világot. Neki sem tetszett, de sajnos ő már meg sem lepődött szülei aljas húzásán.

- És mi akkor mit is keresünk itt fent? - kérdezte Jungkook. - Addig járjuk a folyosókat, míg ők nem gyűjtenek elég anyagot egy kisfilmhez? - horkantott már csak a gondolat miatt is. EunAra ekkor felemelte a jobb kezét, ami addig takarásban volt Kook elől, s hatalmas vigyorral az arcán mutatta fel a férfinek a kezében lévő, félig üres zsákot.