GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

20.

★

Lihegve dőlt neki EunAra a ring egyik tartóoszlopának. Már egy órája pattogott Jungkook körül, hogy minél váratlanabb időközönként próbáljon meg ütni felé, hogy cserébe a férfi edzzen is aznap valamit. Érezte, hogy nem olyan megterhelő a férfi számára az a nap. Az edzőjének a figyelmének a nagy része a lányra összpontosult, de azért Kook is kipirulva és kiizzadva ugrált a sarokba, hogy kicsit felrázza a testét és újult erővel tudjon kitérni Ara ütései és rúgásai elől.

Meglepődött a férfi, ugyanis hihetetlenül gyorsan tanult a lány és szinte már elérték azt, hogy egy-egy jobbhorognál súrolta az ökle Kook arcát.

- Pihennetek is kéne. Ara mindjárt összeesik. - szólalt meg a ring mellől a nagyban sült krumplit  zabáló Taehyung, aki időközben befutott, de nem engedték edzeni, ha már sikerült valamelyest betanítani a lányt.

- Ugyan. Bírom én ezt egész nap. - nagyot nyelve lehelte maga elé a kifáradt lány. Torka ki volt száradva és ezért olyan érzése volt, mintha port lélegezne.

- Csak nehogy ellopjam a pajzsodat. - villantott egy csipkelődő mosolyt Jungkook két szökkenés és egy elhajlás közben, de EunAra csak összezavarodottan ráncolta a szemöldökét. Nem értette az utalás. Nem látta a filmet.

- Rendben. Igyatok és Ara neked ennyi volt. Ahhoz képest, hogy nem csináltál még ilyet, szerintem ügyes voltál. - összecsapta a tenyerét az edző. - Természetesen ez nekem köszönhető, mert Kook-kal ahogy láttam nem erre koncentráltatok. - a megjegyzése miatt Ara-nak ismét pír szökött az arcára, mint aznap már sokadjára. Inkább már nem is reagált, hanem elkezdte levenni a kezére tekert fáslit és kimászott a ringből. Izzadt volt és koszos. Ha tudta volna, hogy ezt fogják csinálni, akkor hozott volna magának valami váltás ruhát, de így kénytelen volt a már ráragadt ruháiban létezni.

Eltűrt egy nedves tincset az arcából és kifújva a levegőjét próbált meg lenyújtani, de annyira el voltak fáradva a végtagjai, hogy alig tudott rendesen mozogni.

- Ezt felveheted. - nyújtott elé egy izmos kar egy szürke rövidujjú pólót. Kérdőn nézett Ara Jungkookra, aki a kulacsáért nyúlt, hogy tudjon vizet inni belőle, mikor azonban látta, hogy a lány elvéve tőle a pólót az üveggel szemezett, inkább felé nyújtotta. EunAra habozott, mire ő egy bátorító mosolyt küldött felé.

- Még nem ittam bele és ez csak víz. - mondta, amivel el is érte, hogy a lány a kulacsért nyúljon és az ajkaihoz emelve azt elkezdjen inni. Pár vízcsepp lecsorgott az alsóajkán az álláig, annyira mohón itta.
- Héhé! Azért nekem is hagyj. - kuncogott Jungkook, mire Ara gyorsan abbahagyta az ivást és nagyot nyelve nyújtotta oda a férfinek az üveget bűnbánóan pislogva a másikra. Kook továbbra is csak nevetett, majd ő is beleivott.

- Neked lesz ruhád, ha ezt nekem adod? - kérdezte EunAra a szürke pólót maga elé emelve.

- Persze. Mindig hozok egy váltást pluszba. - mosolygott rá bátorítóan Jungkook és azzal a mozdulattal lekapta magáról a felsőjét. A sok edzéstől be voltak durranva az izmai. Az izzadtságnak köszönhetően csillogott a bőre és mintha a tetoválásai is jobban fénylettek volna és sokkal jobban vibráltak volna a bőrén. Most se sikerült egyből elkapnia a tekintetét róla EunAra-nak, de mikor a férfi hatalmas, pimasz vigyorral felnézett rá, akkor már jobban össze tudta szedni magát és a sarok felé fordulva, gyorsan lehúzta az edzős felsőjét ő is, hogy a Jungkook-tól kapott pólóba tudjon bújni. Igaz, hogy még mindig ki volt melegedve, de nagyobb tisztaságérzetet adott neki az új és tiszta felső. Amint áthúzta a feje fölött az anyagot megcsapta Jungkook illata mely keveredett a férfi öblítőjének illatával. Akarva akaratlanul is mélyen beszívta a levegőt, hisz mindig is szerette a finom illatokat és ez most mindet felülmúlta.

Eközben Jungkook nem tudta nem végig vezetni a lány hátán a tekintetét. Sportmelltartója kicsit szorosabban ölelte át a lány testét, a hátán folyamatosan mozogtak az izmok, miközben a feje fölé emelve a karjait igyekezte átvenni a pólóját. Sokszor hordott szoros felsőket a lány, de valahogy megint meglepődött a férfi azon, hogy milyen karcsú is a dereka Ara-nak. Nagyon furcsán állt neki az ő pólója. Régen látta máson a ruháit és ezért nem tudta, mit kezdjen a helyzettel. Azt se vette észre, hogy gondolkodás nélkül ajánlja fel neki a felsőjét, pedig ez neki mindig is intim dolog volt. Igaz sok év eltelt legutolsó kapcsolata óta, így be tudta ezt az idő múlásának és semmiképp sem annak, hogy EunAra-n kifejezetten jól álltak az ő göncei.

- Most tényleg úgy festünk ki, mintha együtt lennénk. - kuncogta a póló anyagát szorongatva a lány. Jungkook kérdőn felvonta a szemöldökét, ami miatt folytatta.
- A te üvegedet iszom, a te felsődben vagyok. Ilyet a párok csinálnak nem? - kérdezte enyhe zavarodottsággal a hangjában ugyan, de továbbra is csak jókedvűen mosolygott.

Nem tudott mit mondani erre a férfi, de nem is kellett neki, mert megjelent mellettük Taehyung.

- Tekintve, hogy Kookie sosem adta oda szinte senkinek a ruháit, így ja. Vagy nagyon úgy néztek ki vagy pont emiatt nagyon nem úgy néztek ki. - átkarolva a haverja vállát nézte őket a barnahajú. - Van kedvetek enni? Mert én személy szerint mindjárt éhen halok. - sóhajtott.

- Mert te aztán sok mindent csináltál ma a zabáláson kívül. - horkantott fel Kook, Ara pedig csak kuncogott.

- A lelki támogatás is sok energiát éget el. Biztos vagyok benne, hogy míg ott álltam...

- Ültél...

- ...ültem, addig fogytam egy kilót. - fejezte be a mondatát miután Jungkook félbeszakította.
- Mondjuk egy jó kis zacskós leves? - vonogatta a szemöldökét, de a haverja EunAra felé fordult, hogy el tudja dönteni, hogy jó ötlet lenne-e vele a legolcsóbb, legegészségtelenebb kaját megenni. A lány észrevette a férfi fürkésző tekintetét, ezért hol rá, hol Taehyung-ra nézett.

- Még úgy sem ettem ilyet. - mondta mosolyogva, aminek következtében Tae a levegőbe boxolt.

- Akkor zacskós levesé a végszó. Irány Kookie vagy megeszem előled az egész boltot. - suhant el mellettük a férfi, mire a másik csak szúrós pillantásokat küldve az irányába felkapta az edzős táskáját.

- Mondtam, hogy ne merj így hívni! - futtában még odaköszöntek az edzőnek, de szinte rohanniuk kellett, hogy utolérjék Tae-t. 

- Én ezt nem bírom az edzés után. - lihegett EunAra, miközben a szúró oldalát szorongatta és csoszogva igyekezett haladni.

Jungkook a lány nyöszörgő hangjára egyből megfordult és gondolkodás nélkül guggolt le a Ara előtt, aki értetlenül karolta át a férfi nyakát szinte reflex szerűen, mire Kook hirtelen kiegyenesedve sprintelt Taehyung után, rajta az életéért kapaszkodó fiatalabbal. Nem volt elég a hátán lévő potyautas, de a kezében lévő táskával haladt olyan sebességgel, amit aligha sok sportoló tudott volna leutánozni... főleg edzés után.

——
Köszönöm, hogy elolvastad!
A véleményeket, akár építő kritikát is szívesen fogadok ❤️
xXSunnyXx