GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

11.

- Jól van. Legyen... - kedvetlenül és gyanakodva válaszolt Jungkook.

Elővett egy papírt és szép nagy betűkkel ráírta azt, hogy egy óra múlva ér csak vissza és addig zárva vannak. Elrakta zsebeibe a telefonját, meg a tárcáját és miután kiment a lány előtt, bezárta a másik után az ajtót. EunAra meglepődött, amikor nem engedte előre a fiú, de igyekezte figyelmen kívül hagyni udvariatlanságát. Míg sétáltak egy hely felé, ami alkalmas volt a beszélgetésre, ő csendben ment, vagyis inkább futott, a másik mellett lévén, hogy kétszer nagyobbakat lépett a nála egy fejjel magasabb férfi. Olyan kicsinek érezte magát mellette, de mivel szerette a magas srácokat, így örült, hogy tervébe ez is tökéletesen passzolt.

Lassan megérkeztek egy kávézó féleséghez. EunAra nem tudta eldönteni, hogy szándékosan retro stílust szántak-e a helynek, vagy csak ennyire romos volt az egész. A fém székek rozsdásak, a fa bútorok kopottak voltak és a falról is mállott a vakolat. Kényelmetlenül érezte magát, leülni is csak kis idő után sikerült neki, amit Jungkook is észrevett. Amin viszont meglepődött, hogy a lány hamar hozzászokott az új szituációhoz.

Biztos volt benne, hogy EunAra még sosem járt ilyen helyen. Legbelül lehet tesztelni szerette volna, hogy mennyire is sznob a lány, de kellemeset csalódott, igaz kifejezetten sokat szemezett pár, az asztalon felejtett morzsával a vele szembeülő. Viszont egy perccel később úgy pihentette a kezeit az asztalon, mintha az nem ragadt volna a kávétól és a különféle lecsöppenő szószoktól.

- Beszélni szerettél volna. - kezdeményezett a férfi, miután kikérték a kávéikat.

- Oh, igen. - mondta összeszedetlenül EunAra két korty között. Zavarában elfelejtette, hogy mennyire forró is az itala, ezért rendesen leforrázta a szájpadlását, de ahelyett, hogy felszisszent volna megpróbálta elfojtani a fájdalmát. Ezt természetesen észrevette Jungkook, de ő mégis szótlanul figyelte a vele szembeülőt
- Őszinte leszek. Tegnap hallottam a beszélgetéseteket. - kényelmetlenül feljebb ült a férfi ennek hallatára.
- Úgy gondolom tudnánk egymásnak segíteni. - EunAra ujjait tördelve szegezte nagy szemeit a a bele szemben kényelmetlenül elhelyezkedőre, akinek a feje körül gyűlni kezdtek a kérdőjelek.

Ő még is mit adhatott volna ennek a kő gazdag lánynak?

- Adok neked három és fél millió won-t... -kezdett bele, akárcsak abba a műsorban, ahol nagy halak szeretnének befektetni kisebb vállalkozókba (Sharks). - ... cserébe te pedig eljátszod, hogy a pasim vagy. - olyan természetességgel mondta ezt a lány, mintha csak az időjárásról beszélne. Jungkook félrenyelt meglepődöttségében és köhögve igyekezett nem megfulladni. Mikor már rendesen kapott levegőt, úgy nézett EunAra-ra, mint aki megőrült, de a lány egyedül a férfi válaszát várta. Igyekezett úgy tenni, mintha a kérése teljesen természetes volna, mert ha nem így tett volna, akkor biztos volt benne, hogy kezei reszketve adták volna a másik tudtára, hogy mennyire nem biztos a dolgában.

"Erre még Taehyung sem gondolta, hogy ennyire könnyű lesz." - gondolta magában Jungkook.

- Nem tudom kinek tartozol, de így nem kellene félned attól, hogy nem tudod megadni a pénzét. - lehet nem kellett volna kimondania ezt EunAra-nak, mert Jungkook meghökkenve pislogott rá párat, majd hitetlenkedve felnevetett.

Mindig is nagyon intelligens volt a fiú. Iskolában is szinte plusz tanulás nélkül hozta a jó jegyeket és ez az intelligenciája segített neki akkor is abban, hogy lassan elkezdte érteni a lány gondolkodásmódját. Hátradőlt a székén és összekulcsolta maga előtt a karjait azzal a mozdulattal pedig a tudatalattija elkezdett bezárkózni a másik ajánlata elől.

- Te azt gondolod, hogy bűnöző vagyok. - mondta ki kerekperec a gondolatait, mire a lány megszeppent.

- Nem vagy? - kérdezett vissza őszintén EunAra, mire a férfi egy grimasszal az arcán kipillantott az utcára, a zsebébe nyúlt és az asztalra dobva mindkettőjük kávéjának az árát felállt, hogy az ajtó felé tudja venni az irányt. EunAra egy kis fázis késéssel tudott csak utána sietni, annyira meglepte a férfi reakciója. Az, hogy szó nélkül távozott.

-Hé! Várj! - kiáltott utánna, de szaporábban kellett szednie a lábait, hogy utol tudja érni a másikat, aki mintha meg sem hallotta volna, egyenesen ment vissza a boltba.
- Figyelj, ne haragudj! Nem akartalak megbántani, csak a tetkóid meg a piercingjeid... én azt hittem, hogy... - magyarázkodott a lány, de ekkor megtorpant Jungkook és emiatt majdnem egyenesen a hátába gyalogolt. A férfi megfordult és egy mozdulattal neki szorította a megszeppent lányt az épület falának. A törékeny test felé magasodott, s a lány egy pillanatra megijedt az előtte álló sokkal erősebb fizikumától.

- Azt hitted, hogy? - kérdezte szikrázó tekintettel a feketehajú miközben állkapcsa megfeszült. Egyik kezével pont a lány feje mellett támaszkodott, így teljesen közrezárta a másikat. Megijedt EunAra, amit nem tudott jól leplezni, mivel az egész arcára kiült a rémület.
- ...Hogy mert van tetoválásom és pár piercingem akkor én bűnöző vagyok? - ahogy a férfi kimondta hangosan, érezni kezdte, hogy mennyire hülyén alapozott meg egy feltevést.

-É... én. - lesütötte a szemét, mivel elkezdte elönteni a szégyen a testét. Szégyellte magát, amiért a szülei szűk látóköre miatt ítélt meg valakit úgy, hogy még csak nem is ismerte.

Jungkook látta a lányon a változást, ezért annak álla alányúlt és megemelte addig, míg a másik nem fúrta hatalmas szemeit az övéibe.

- Hogy tudtál eddig életben maradni, ha ennyire félreismered az embereket? - kérdezte teljes higgadtsággal a férfi, mire a lány mérgesen elrántotta a fejét és kimászott Jungkook karja alatt, hogy ne legyen többet beszorítva közé és a fal közé. Nem is a férfire volt mérges. Sokkal inkább az aggasztotta, hogy úgy érezte igaza volt. Annyira el volt zárva a legtöbb dologtól fiatalabb korában, hogy nem létező tapasztalatai híján csak a szülei világnézetére tudott hagyatkozni. Előítéletes volt és a legtöbb téren tapasztalatlan. Míg a gazdagok világát átlátta, addig a normális vagy kicsit szegényebb emberek élettere teljesen ismeretlen volt számára. Addig például azt se tudta, hogy létezik olyan, hogy zacskós leves és ez rendkívül bosszantotta, hisz zseniális találmánynak gondolta.

- Akkor is kellünk egymásnak. - mondta dacosan a másik szemeibe nézve. Jungkook csak lemondóan elmosolyodott.

- Nekem nincs szükségem a segítségedre. - jelentette ki teljes nyugodtsággal, habár mind a ketten tudták, hogy ez nem így volt.

- Ugyan már. Hogy tervezted még is megszerezni azt a pénzt annyi idő alatt? - kérdezte a lány kicsit pimaszan, de mikor látta a férfi elkomorult arcát vissza vett kicsit. - Nekem viszont csak te tudsz jelenleg segíteni. Ha segítesz nekem és eljátszod olyan három hónapig azt, hogy a pasim vagy akkor megkapod a pénzedet és nem kell menned anyukáknak sztriptízelni. - oldani akarta a hangulatot ugyan a lány, de Jungkook fejében csak az járt, hogy ezek szerint tényleg mindent hallott.

- Mit is kellene pontosan csinálnom? Mivel gondolom nem csak kiteszel instára és ennyi. - hátát neki döntve a falnak támaszkodott a feketehajú miközben a másikat nézte.

- Csak el kellene jönnöd velem néhány eseményre. Néha akár megjelenned egy egy reggelinél vagy ebédnél. Ilyenek. - összegezte EunAra. - Ééés... el kellene játszanod, hogy egy tuskó vagy. - cincogó hanggal tette hozzá az utolsó mondatot, kisebbre összehúzva magát, mire Jungkooknak felszaladt a szemöldöke. A falon dobolva ujjaival kezdte el mérlegelni az lehetőségeit, pár perc gondolkozás után viszont úgy gondolta pofátlan lesz.

- Hat millió és benne vagyok. - mondta rezzenéstelen arccal, majd figyelte a lány reakcióját. EunAra az égre nézve kezdte el fejbe összeszámolni, hogy mennyi pénzt tett félre a zsebpénzéből. Az a hat millió teljesen megérte neki, ha cserébe a szülei leszálltak a Jaehyun-os dologról. Biztos volt benne, hogyha Jungkook mindent belead, akkor három hónap múlva hálát fognak adni Istennek, amiért már nincs vele és eszükbe se fog jutni kiházasítani őt.

- Deal. - maga elé nyújtotta a jobb kezét és titokban jót szórakozott, a férfi meglepődött arckifejezésén.

- Deal. - a tenyerét gyengéden megszorítva egyezett bele Jungkook a kis tervükbe miután felocsúdott, EunAra-nak pedig szinte egy szikla méretű súly esett le a mellkasáról.

Ekkor kezdte el érezni, hogy valakinek a tekintete szinte lyukat égetett a hátába. Hátrapillantott, de perifériájából is látta az ismerős fekete öltönyt. Egy hatalmas mosolyt varázsolva ajkaira közelebb lépett Jungkookhoz és pár centire tőle megállt. Lábujjhegyre állva átkarolta a férfi nyakát és nagyon közel hajolva a füléhez, mintha csak megölelné, suttogni kezdett.

- Van öltönyöd?