GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

12.

★

- Nem fogok ruhapróbákra járni. Nincs időm ilyenekre. - Jungkook kikerülte a hatalmas, kérlelő szemeket meresztő lányt és a kezében lévő ládával kilépett az üzlet ajtaján, miután a vállaival kilökte azt. Tipegve követte őt EunAra, aki az ajkát rágcsálva próbált előállni valamilyen érvvel, amivel rá tudja venni az újdonsült "fiúját", arra, hogy elmenjenek öltönyt próbálni. Tegnap nem szerette volna ezt a nyakába zúdítani, de vészesen közeledett a gála és úgy gondolta, hogy első benyomásként a fiú piercingjei is tökéletes üzenetként fognak hatni egy kissé ércesebb modorral és nem kell egyből bevetniük a tetoválásait is.

- Akkor van valami elegáns ruhád? - kérdezte talán már nem először a lány, de a fiú felé se fordult, úgy reagált.

- Talán a ballagásomról megmaradt egy fehér ing. - vont vállat.

- Ballagásról... - motyogta maga elé hitetlenkedve a EunAra, majd megrázva a fejét, hogy kicsit összeszedje magát ismét, megpróbálta azzal magára vonni a férfi figyelmét, hogy belemászott annak a személyes terébe és úgy magyarázott tovább.
- Figyelj, felőlem jöhetnél abba, de lesznek ott kamerák meg hírességek. Most mutatlak be először a nagy világnak. Szeretném, hogy ne érezd magad teljesen kívülállónak, csak ha már kicsit jobban belejöttünk... ebbe. - mutogatott maguk között EunAra. Horkantva fordult felé Jungkook és fél kézzel megtámaszkodva az almásládán nézett a mellette állóra.

- Ebbe? Mármint a kamu kapcsolatunkba? Szerinted, komolyan beveszik majd, hogy egy olyan, mint te beleszeretett egy olyanba, mint én? - kérdezte a fejét rázva és kivett egy almát, hogy megnézze minőségileg megfelelt-e.

- Nem tudom. Még sosem csináltam ilyet, de a szüleim olyanok, hogy igyekeznek kialakítani magukról, a családunkról egy tökéletes képet, tehát ha egy olyan, mint...

- Én? - segítette ki Jungkook egy grimasszal az arcán, mire a lány megbánóan nézett el.

- Nos, az ki fogja őket készíteni. - fejezte be a mondatát.

- Mit is akarsz, amúgy ezzel elérni? - kérdezte Jungkook, de a tekintete szigorúan a piros gyümölcsökre volt szegezve. EunAra kényelmetlenül toporgott, mielőtt neki dőlt volna a standnak, maga előtt összekulcsolva a kezeit.

- Az mindegy. - motyogta ismét. Akármennyire is fúrta a kíváncsiság Jungkook oldalát, nem akarta firtatni EunAra okait. Emellett viszont el sem tudta képzelni, hogy mi ért ennyi pénzt a lánynak.

"A gazdagok mind őrültek". - gondolta magában a férfi.

- Akkor hajlandó vagy holnap eljönni ruhapróbára? Választhatsz márkát is. Melyiket szereted? Gucci? Luis Vuitton? Esetleg Prada? - puhatolózott finoman EunAra, de a férfi csak felvont szemöldökkel figyelte a lányt egy féloldalas grimasszal az arcán, lévén, hogy annyi köze volt neki ezekhez a márkákhoz, mint EunAra-nak az almapakoláshoz. - Majd én döntök helyetted, értem...

- Akkor sem tudok menni. Délelőtt programom van, délután pedig én viszem a boltot. - mondta sóhajtva a férfi és kiborította a láda tartalmát a többi alma közé.

- Ahh.... Nem tud valaki beugorni helyetted? Mondjuk a fura barátod? - kérdezte egyre kétségbeesettebben a lány. Azzal valahogy nem kalkulált, hogy mások csinálnak is valamit hétköznap.

- Hé! - kiáltott fel felháborodva Taehyung, aki egy ládán lógatva a lábát nézte addig őket. Jungkook vetett haverjára egy pillantást, majd a csípőjét neki támasztva az egyik faállványnak EunAra felé fordult.

- Ha rá is merném bízni a boltot arra a tökkelütöttre, már bocsi Tae, akkor sem tudnék neki fizetni, mert kell a pénz. Ha nem kellene most nem beszélgetnénk itt. - mondta Jungkook, mire a haverja felpattant az addigi ülőalkalmatosságáról és melléjük sasszézott.