GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

10.

Mielőtt mindenki felébredt volna, EunAra már az autóját indította be, hogy úti célját el tudja érni minél hamarabb. Megszokott napirendje volt. Mindig ugyanakkor kelt, ugyanakkor étkezett és körülbelül ugyanakkor is feküdt le. Pontosan ezért volt abban biztos, hogyha aznap korábban fog kelni egy-két órával akkor kevesebb lesz arra az esély, hogy bárki követné őt oda ahova menni fog. A nap már feljött ugyan, de a levegő még hűvös volt, az utcák pedig kietlenek. Minél beljebb haladt Szöul közepe felé, annál több autó járta az utakat lévén, hogy a munkásosztály olyankor ment dolgozni. Eltartott egy ideig míg kikecmergett a dugók tömkelegéből, de nemsokára már csak pár percet mutatott a GPS az érkezéséig.

Tisztában volt vele, hogyha szülei felkelnek és realizálják, hogy elment testőr nélkül, az első dolguk az lesz, hogy bemérjék a telefonja helyzetét, de addig volt annyi ideje, hogy ne legyen a nyomában egy testőr sem. Dudorászva a rádióból szóló zenére, haladt az egyre göröngyösebb utakon és picit lejjebb húzva az ablakát engedte, hogy a szél a hajába kapva összekócolja azt. Ilyesmi lehetett a szabadság íze, mivel felszabadultabb lett és valahogy a lelke is szinte szállt a boldogságtól. Csak a céljához közeledve kezdett egyre idegesebb lenni. Tenyere izzadni kezdett, ajkait szinte már sebesre rágcsálta ahogy igyekezte magában újra és újra lejátszani azt, hogy mit és hogyan fog mondani. Már ha ott lesz az akit keresett.

Hatalmas idiótának gondolta magát, amiért elfelejtette elkérni a srác telefonszámát vagy a teljes nevét, hogy legalább social media-n tudja stalkolni, amennyiben nem jelentkezett volna. Szép lánynak gondolta magát, ezért eszébe sem jutott egészen addig, hogy esetleg nem fogja keresni. Minél közelebb ért a bolthoz annál bizonytalanabb lett. A tegnapi parkolóhelye akkor is üresen volt hagyva, így már kicsit nagyobb rutinnal állt be oda az autójával. A kormányt markolászta idegességében, majd miután pár egyenletes levegővétel vett és kicsit jobban összeszedte magát, felnyalábolta az autósülésről a táskáját, s leállítva a motort kiszállt a járműből.

Sütött a nap ugyan, de a szél hűvösnek hatott a bőrén. Apró libabőrök jelentek meg a karján ezért párszor végig simított magán, míg körbefordult, hogy megtalálja a boltot, amit keresett. Nyitva volt. Azt már olyan messziről is látta, hogy csak olyan árukat helyeztek ki a járdára, amiket nem tudott elfújni a szél. Senki sem volt kint, így akadály nélkül tudott besétálni a már megszokott kis ösvényen keresztül helyiségbe. Most is meglepte az ajtó csilingelése. Kifejezetten bájosnak tartotta, hogy ezt használták az új vásárló érkezésének jelzésére. Érthető volt, hisz amilyen boltokba ő járt ott egy kis szerkentyű csipogott, vagy egyáltalán nem is jelzett semmi. Amikor belépett az üzletbe nem látott senkit sem a kasszáknál. Egy vásárlót sem látott, ezért összeráncolt szemöldökkel próbált meg rájönni, hogy valóban nincs-e ott senki vagy csak ő nem lát jól. Kis esélyét látta, hogy pont akkor fog az az illető is ott lenni, akiért ennyit utazott, de próba cseresznye alapján úgy vélte nincs sok veszíteni valója.

Annyira össze volt zavarodva, hogy észre se vette a létra tetején egyensúlyozó Jungkook-ot, aki ellenben a lánnyal azonnal észrevette, hogy új ember érkezett a boltba. Kérdőn próbált pislogni párat, hogy rájöjjön vajon csak a szeme káprázott-e vagy tényleg ott volt már megint az aki tegnap kihallgatta őket és aki miatt alig aludt az este. Aznap kicsit normálisabb ruhában volt EunAra. Szűk, magasított derekú farmert, egyszerű, szoros, fehér rövidujjú felsőt viselt. Ha nem látta volna tegnap, még azt hihette volna, hogy csak stílusosabban öltözött a lány a kortársainál, de már pontosan tudta, hogy most magához képest sokkal lazábban volt öltözve. Egyedül az ékszerei tűntek fel neki. A gyöngysor a nyakában igazinak tűnt, habár még sosem látott eredeti gyöngyökből készült ékszert, csak műanyag vackokat. Arany karkötője lazán díszítette vékony csuklóját és halkan zörgött, amikor a lány a füle mögé tűrt egy hajtincset és az összeért az fülbevalójával.

Mikor már eltelt el egy pár perc és még mindig nem vette észre a fiút, Jungkook lemondóan sóhajtott és visszatért az égők kicseréléséhez.

- Azt hittem nekem kell felkeresnelek téged. - mondta rá se nézve a lányra, aki felkapva fejét kezdte el keresni a hang forrását, amit pár másodperc után meg is talált a létratetején. A férfi éppen az új égőket helyezte bele a lámpa tokjába. Nyújtózkodása miatt a szürke pulcsia feljebb húzódott, így a lánynak rálátása nyílt a hasának egy kis részére.

"Izmos." - jegyezte meg magában.

- Mint, mondtam nem muszáj mindig a férfinak kezdeményeznie. - elkapta a tekintetét a férfiről és úgy tett, mintha a zacskós levesek felettébb érdekesek lennének, levett egyet és el kezdte olvasni azt, ami rá volt írva. Jungkook ismét ránézett a lányra, majd helyére illesztve a lámpa borítását, elkezdett lemászni, hogy a talpa ismét biztosabb talajon legyen. Összecsukta a létrát és miután bevitte a raktár helyiségbe és felkapcsolta a biztosítékot visszasétált EunAra-hoz, aki még mindig nagyon szuggerálta azt a színes zacskót. Egy ideig nézte az arcát, hátha bele tud látni a fejébe, de hamar megunta, ezért kivette a másik kezéből a levest és visszarakta a helyére.

- Meleg vizet öntesz hozzá és leves lesz belőle. - magyarázta, lány szája pedig "o" alakot formált. Nem tudta, hogy létezik ilyen. Hűséges kutyusként követte a férfit a kassza mögé, akit kezdett egyre jobban irritálni, hogy nem tért a másik a lényegre. Látta, hogy mondani szeretetett volna valamit, csak képtelen volt kinyögni és neki sem volt korlátlan szabadideje. - Elmondod végre, hogy mit szeretnél? - kérdezte a fiú, mire kicsit felocsúdva pislogott rá a lány.

- Mikor lesz ebédszüneted? - kérdezte EunAra az egyik papírfecnire fókuszáló Jungkook-tól, aki erre pillanatra lefagyott, majd a lányra nézve gondolkodott el.

- Nem szoktam ebédszünetet tartani. -mondta, a lány pedig zavartan piszkálni kezdte a lófarokba fogott haját.

- Nem tudnál ma kivételt tenni? Beszélnem kéne veled. - magyarázta, de minél többet mondott, annál jobban zavarban érezte magát.

- Figyelj, nem szeretem az ennyire nyomulós lányokat. - sóhajtva biccentette hátrébb a fejét Jungkook, de meglepte a vele szembeálló reakciója, ugyanis a másik szemei kikerekedtek és hátrálva vett fel egy tiltakozó testtartást.

- E... ez most nem randi. Tényleg beszélni szeretnék veled. - mondta, majd elővette a táskáját és elkezdett benne kotorászni. - Nem tudom, hogy mennyit keresel egy órában, de hajlandó vagyok kifizetni, ha cserébe beülsz velem valahová. - elővette a pénztárcáját és várakozóan nézett Jungkookra, aki összeráncolta a homlokát. Folyton Taehyung szavai jártak a fejében, miszerint ki kell használnia ezt az egyszeri lehetőséget. Ha már csak ezért hajlandó volt fizetni a lány, akkor valószínüleg nem lett volna nehéz megszereznie tőle a nevezési díjának az összegét.

Viszont nagyon nem tetszett neki, hogy a lány azt hitte bármit megszerezhetett a világon, csak azért mert volt pénze. Főleg nem őt.

- Nem kell a pénzed. - abban a pillanatban eldöntötte, hogy megszerzi máshogy a nevezési díjjat. Nem fogja átverni a lányt még akkor sem, ha kifejezetten bosszantotta a "bármit megvehetek" mentalitása.

- Tehát akkor eljössz velem beszélgetni? - kérdezte tovább próbálkozva EunAra, miközben egyik lábáról a másikra állt.

- Jól van. Legyen...