Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 1.

Yesung csak állt, csípőre tett kézzel az egyik fal előtt, amit szigorú tekintettel vizsgált. A göröngyös felszín, és az el nem simított vonalak szúrták a szemét. Igaz, hogy a klub renoválása a terv szerint haladt, de igazán elégedett csak akkor lett volna, ha már tegnap előtt ki is nyithatott volna. – Ez még mindig nincs kész? – tette fel végül a kérdést.

- De! Az már kész van. Hangszigetelve és vakolva, amint látod. – sétált mellé Jimin, aki szintén csípőre tett kézzel figyelte a falat. Ő nem talált benne kivetnivalót.

- Ez? – hökkent meg Yesung, és még a falra is mutatott, hogy biztos legyen benne, hogy egyről beszélnek.

Jimin nagyot sóhajtott. Aznap már sokadszorra. Mint kivitelező, alapjáraton sem volt könnyű dolga, és rá kellett jönnie, hogy barátokkal dolgozni talán még fárasztóbb is, mint azt gondolta volna. - Ha jól emlékszem, akkor a rusztikus stílust szavaztátok meg. – emlékeztette a barátját erre a kis apróságra. – De, ha ragaszkodsz hozzá, akkor csinálhatom tükörsimára is.

Yesung továbbra is elgondolkodva figyelte a fal felszínét. – San látta már?

- Persze! – bólintott Jimin, majd sarkon fordult, hogy otthagyja a kötekedő megbízóját. – És képzeld el, még tetszett is neki! – tette még hozzá menet közben. Jól kijött Yesunggal, és lassan hat éve voltak barátok, de nem igazán díjazta az olykor fegyelmezetlen, és kissé szétszórt természetét. Ő nem volt olyan spontán, mint ő, mert nem tehette meg. Neki volt időbeosztása, munkaideje és szigorú szabályai, amiket be kellett tartania, ha nem akart fejetlenséget maga körül.

- Azt hiszem, hogy nem is olyan rossz... - világosodott meg Yesung. – Ha elképzelem a képekkel, amiket ide szántunk... honnan is lesznek megvilágítva?

Jimin megtorpant, és visszafordult a barátja felé. – San olyan képeket fog készíteni, amikből kiválogathatjuk, hogy melyik lesz fentről megvilágítva és melyik lentről. Így nem lesz olyan egyhangú az összhatás. – magyarázta Jimin.

- Remek ötlet! – csapta össze a tenyereit Yesung. – Van még valami mára? Kicsit sietek, mert Siwon már vár. – érdeklődött finoman.

Jimin elmosolyodott, miközben a hóna alá csapta a mappát, amiben a tervrajzok és egyéb feljegyzései lapultak. – Úgy volt, hogy együtt vacsorázunk, és közben megnézed a látványterveket, amiket a teraszra készítettem. – kérte számon a barátját.

Yesung egy pillanatra lefagyott, majd megvakarta a tarkóját, és kissé elhúzta a szája szélét, mielőtt magyarázkodni kezdett volna. – Igen, tudom! Sajnálom, csak, tudod, ma van az egy hónapos évfordulónk és Siwon kinyír, ha nem megyek haza időben...

Jimin jókedvűen felnevetett a hallottakon, és az előtte álló, szokatlanul vöröslő arcán. – Nyugi! – vett végre levegőt a kacagás közepette. – Már tegnap délután felfogtam, hogy a mai üzleti vacsoránkból nem lesz semmi, mert azóta a randit tervezgeted a fülem hallatára. Csak éppen nekem felejtettél el szólni, hogy ne készüljek.

- Tényleg bocs! – kért elnézést ismét Yesung, majd megpróbált gyorsan menteni. – De egy ital még belefér!

- Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutsz idáig. – fordított hátat Jimin a barátjának és megindult az alagsorból felfelé vezető lépcsőn.

- Mármint meddig? – harapott rá a témára Yesung, miközben a barátja után lépett.

- Tudod... - gondolkodott el Jimin. -... te voltál az a Casanova, akiről soha nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is megállapodik.

- Ezzel nem vagy egyedül. - motyogta az orra alatt Yesung, miközben befordultak egy kis szobába, amit ideiglenes irodaként rendeztek be. – Ezt minden ismerősömtől meghallgatom, legalább egyszer.