Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 10.

Ha az előző reggelek bármelyike kínosnak volt nevezhető, akkor a következő reggelt elég nehéz lett volna behatárolni.

Ha nem lett volna Eunji, akinek segítségre, reggelire és egy fuvarra volt szüksége az oviba, akkor a két felnőtt férfi biztosan bezárkózik a saját szobájába, hogy ott töltsek a nap hátralevő részét. Szerencsére erre nem volt lehetőségük, így össze kellett szedniük magukat, és mint általában minden reggel, a konyhában futottak össze.

Jungkook egy bögre kakaót készített a kicsinek, amikor Jimin betoppant.

- Jó reggelt. – köszönt Jimin, majd feszengve ugyan, de leült az asztalhoz és a kezébe vette a telefonját. Igazából sokáig csak a feloldott képernyőt nézte, csak hogy időt nyerjen, miközben sokszor lopva nézett Kook felé. Ha nem érezte volna gyerekesnek, tuti, hogy még a körmét is rágta volna. Pár pillanat múlva koccant egy bögre a keze mellett és kávéillat szállt fel belőle.

- Neked is jó reggelt. – köszönt Kook is, majd visszafordult a pult felé. Ő sem volt sokkal jobb állapotban, de a helyzetén sokat segített annak a ténye, hogy az előző este történtek miatt izgalmas várakozás járta át, ami valamelyest elnyomta a feszültséget. – Gondolom, hogy te viszed Eunjit ma reggel. – hangzott el az inkább kijelentésnek szánt kérdés.

Jimin kezében megállt a kávéskanál. Ismét elfelejtette az estét Minjeevel. Összeszorította a szemeit és mély levegőt vett. Borzasztó kínosnak érezte az egészet, mivel izgatottnak kellett volna lennie az este miatt, ennek ellenére minden alkalommal Kook figyelmeztette az éppen aktuális randijára. Arról nem is beszélve, hogy az előző esti kísérlete, hogy elsimítsa a dolgokat, csak még nagyobb feszültséget generált közöttük, ami kezdte fojtogatni. Jól akarta magát érezni Jungkookkal, úgy, mint régen, úgy, mint alig egy hete. Nevetni, szórakozni, kirándulni, beszélgetni és emlékeket felidézni. Ehelyett viszont már lassan megszólalni sem volt képes, mert úgy érezte, hogy valami ostobaság hagyná el a száját. Ez a stressz pedig csak még tovább nőtt benne a délelőtt folyamán.

Yesung az asztalnak dőlve figyelte a barátját, aki látszólag minden eddiginél szorgalmasabban szeretett volna dolgozni, de a terve már ott megbukott, amikor a fejjel lefelé tartott papírlapot nézte. Yesung egy jó darabig nem szólt rá, viszont elég sok kérdő pillantást vetett Sanra, aki mindig egy vállrándítással felelt a hang nélküli kérdésre. A cérna akkor pattant el, amikor Jimin már közel öt perce ugyan arra a papírlapra meredt.

- Csak azért, hogy megkönnyítsem a dolgod, rákérdezek. – sóhajtott Yesung. – Mi történt?

Jimin felpillantott a papírról. – Nem történt semmi. – mondta olyan ártatlan hangon, amitől Yesungot kirázta a hideg.

San felállt, odasétált Jimin mellé és megfordította a kezében lévő lapot. – Mesélj, mielőtt egy nullával többet írsz valahová!

Jimin letette a lapot, majd megmasszírozta a halántékát. – Tényleg nincs semmi, csak feszült vagyok az este miatt.

- Miért, mi lesz este? – harapott rá Yesung.

- Randim lest Minjeevel. Meghívtam vacsorára. – mesélte tovább Jimin.

- Már többször is volt randitok nem? – kérdezett közbe San.

Jimin gondterhelten sóhajtott, ami tényleg nem fért bele a ténybe, hogy éppen randira készül. – Igen, csak most a házamba hívtam meg. – pontosított kicsit.

- Nem is tudtam, hogy ilyen előrehaladott a kapcsolatotok. – lepődött meg Yesung.

- Csak úgy éreztem, hogy léphetnénk egy szintet. Persze, egyelőre nem akarom elmondani Eunjinek. Csak szeretném látni, hogy milyen a kapcsolatuk az óvodán kívül. – magyarázta tovább Jimin.