Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 16.

Fél öt körül minden a helyére került az épület parkos udvarán, és Jungkook a grilleket is begyújtotta, hogy mire odaér az idő, már csak a forró parázs maradjon, ahogy annak lennie kell.

A vendégek sem késlekedtek, mert még öt óra sem múlt, amikor már a társaság negyede az árnyékban beszélgetett, kezükben hideg sörrel vagy üdítővel.

Öt óra körül megérkeztek Soominék is, a nevetgélő kislánnyal együtt.

- Szia, Csillagom! – kapta fel Jimin a kicsit. – Na, mit szólsz? Tetszik?

- Annyira szuper apa! Láttad azt a hatalmas csúszdát! – mutatott a kicsi az említett tárgy irányába, amit a magas épület árnyékában helyeztek el. – Kipróbálhatom?

- Amit csak akarsz! – nevetett Jimin, majd letette a kislányt és Soomin felé fordult. – Köszönöm szépen, hogy vigyáztatok rá ma.

- Semmiség Jimin. – legyintett a nő mosolyogva. – Te csak foglalkozz a vendégeiddel és bízd ránk a kis angyalkát. Máris tudom, hogy jól fogja érezni magát.

Jimin bólintott. – Köszönöm! Ti is érezzétek jól magatokat. Később majd csatlakozom.

- Csak nyugodtan, drágám. Jungkook merre van? – kérdezte Soomin.

- Nem tudom. – nézett körbe Jimin. – Valahol itt van, az biztos. Miért keresed?

- Semmiség, semmiség! – legyintett Soomin. – Csak már jó pár napja nem láttam, és hiányzik az a bohókás jókedve. Meg akartam kérdezni, hogy hogy van.

- Biztosan összefuttok majd.

- És te hogy vagy? – érdeklődött tovább Soomin. – Mintha gondterheltnek látszanál egy kicsit. Csak nem Kook?

Jimin nem értette a kérdés második felé. – Nem, minden rendben. – válaszolt, de nem tudta titkolni a meglepettségét.

Soomin viszont kicsit sem törődött a reakciójával. – Ennek örülök. Most megyek és ügyelek rá, hogy legalább eleget igyon a kis unokám, ha már egy helyben tartani úgysem fogom tudni. – nevetett Soomin, majd Eunji után ment.

Pár perccel később megérkezett Yesung és Siwon, valamint San és Wooyoung is. Természetesen a rendezvényen tartózkodók egyikének a figyelmét sem kerülte el a négy személy érkezése, de Jimin nem is róhatta volna fel senkinek. A két páros annál elegánsabb és lehengerlőbb már nem is lehetett volna, csak ha szándékosan akarják. Most viszont teljesen természetesen viselkedtek és még csak kiöltözve sem voltak, hanem kényelmes szerelésben, magabiztosan sétáltak a párjaik oldalán. Irigylésre méltó volt...

Jimin körbe tekintett és Jungkookot kereste, de nem látta sehol, amitől csalódott lett.

- Szia Jimin! – értek oda hozzá a többiek.

- Köszönjük a meghívást. –nyújtott kezet San. – Egész jól néz ki a hely, ígéretesnek tűnik egy jó kis kikapcsolódáshoz.

- Köszönöm, hogy eljöttetek! – mosolyodott el Jimin, majd Woo felé fordult. – Ha nem gond, akkor kicsit később szeretném a segítséged kérni.

- Semmi probléma. Miről lenne szó? – kérdezte feltétel nélkül a fiú.

- Hálás lennék, ha néha ránéznél a grillekre? – kérdezte bűnbánó arccal Jimin.

Woo felnevetett. - Nagyon szívesen!

- Köszönöm! Meghálálom, ígérem! – mosolygott Jimin. –De most nézzetek szét és keressetek valami italt. Vannak, akik már passzolgatják a labdákat, de van röplabda is. – egy sátor felé fordult és rámutatott. – Ott találjátok az italokat. Főleg sör van, de kértem egy kis töményebbet is.