Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 12.

Jimin idegesen járkált a lakásban. Egyedül volt, nem tudott mit kezdeni magával és a gondolataival. Szombat volt, így Soominék megint elvitték Eunjint arra a kézműves foglalkozásra, ahol korábban jártak, és abból az esetből kifolyólag, már eleve úgy beszélték meg, hogy csak másnap viszik haza a kicsit. Jimin örült, amiért a kicsit annyira lekötötte a rajzolás és a festés, de most mindennél jobban örült volna annak, ha nem kell egyedül lenni.

Jungkookot sem látta egész nap, és ez még jobban kiborította. Egész héten nem találta a helyét, csak lófrált és pótcselekvéseket csinált, miközben fejben folyamatosan magát elemezte és próbált rájönni, hogy miért történik ez pont vele.

Kora este volt, éppen kint ült a teraszon és maga elé bambult, amikor meghallotta a furgon hangját, és azt, ahogy megáll a ház előtt. A kocsiajtó, majd a bejárati ajtó csapódását. Ott volt az alkalom, hogy végre beszéljenek, de Jimin mozdulni sem bírt az ideges remegéstől. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon neki. Az biztos, hogy bocsánatot kell kérnie. De miért is? Mondjuk azért, mert szégyentelenül jól estek neki az érintések, amit tőle kapott! Bele sem mert gondolni, hogy mit gondolt erről Kook. És Minjee miatt is bocsánatot kell kérnie. Súlyos baklövés volt, hogy a házban kezdett ki a nővel, amikor Eunji is otthon volt, és Jungkookra sem volt tekintettel.

Rettegett attól a beszélgetéstől. Nem akarta látni Kook megvető tekintetét, és nem akarta hallani, hogy mi a véleménye minderről. Szinte biztos volt benne, hogy az a beszélgetés lenne az utolsó köztük és ettől megrémült. Fogalma sem volt, hogy hogyan kezelje a helyzetet.

Egy újabb autó hangja tört be a tudatába, ahogy dudál a ház előtt, majd egy ismerős hang, talán Siwon hangja, ahogy valakit siettet, miközben a bejárati ajtó ismét becsapódik, Jimin pedig összezuhan a hanggal együtt.

Sokáig nem is mozdult, csak lehunyt szemekkel ült. Még azt sem tudta biztosra megmondani, hogy gondolt-e valamire, vagy minden elképzelése kiszállt az ajtón, mielőtt az ismét becsapódott.

Már sötét volt, amikor a semmiből elhatározta magát. A telefonért nyúlt. Még csak keresgetnie sem kellett a számot, ott volt a híváslista elején.

- Helló Jimin! – vette fel Yesung a telefont. – Hogy telik az estéd?

Jimin valami epéset akart válaszolni, de nem volt hozzá ereje. – Kösz, minden rendben.

- Nem úgy hallom. – cáfolt rá Yesung hangja. – Ha egy kis társaságra vágynál, akkor szívesen látunk. Sannal épp focimeccset nézünk a lakásán. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy érdekel-e téged a foci.

- Annyira nem, hogy most a tv elé ültessen. – válaszolta Jimin. – Csak azt akartam megkérdezni, hogy van-e tudomásod arról, hogy Jungkook hol van most.

Pillanatnyi csend állt be, és Jimin már azt hitte, hogy megszakadt a vonal, amikor Yesung végre megszólalt. – Igen, tudom.

Jimin türelmetlenül tette fel a következő kérdést. – És hol van?

- Az én lakásomban van Siwonnal és Wooyounggal. – érkezett a rövid válasz.

Jimin nem értett semmit. – És miért lenne ott?

- Igazság szerint már egy jó ideje lóg velük, és a héten minden nap együtt voltak. Nem igazán akart hazamenni.

Jimin felnyögött. – Mondj valami olyasmit, amit nem tudok...

- Ahogy óhajtod! – vágta rá azonnal Yesung.

- Igazából nem....

- Most már pedig meghallgatsz, mert te kérted! – szakította félbe Yesung. - Jimin, figyelj rám egy kicsit! Nem véletlenül mondtam azt, hogy próbálj meg lenyugodni és úgy szétnézni magad körül. Nem feltétlenül csak a saját érzéseidre kellene koncentrálnod és minden mást figyelmen kívül hagyni. – magyarázta Yesung, majd hirtelen felnevetett. – Ha jobban belegondolok, akkor azt sem hittem, hogy ez lehetséges, de te ezt is új szintre fejlesztetted barátom!