Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 2.

Másnap reggel, miután a kicsit elvitte az óvodába, csak állt a lépcső előtt, és azon gondolkodott, hogy melyik szobába költöztesse be a vendéget. Bár, egy ideje már tudta, hogy döntenie kellett volna, hogy időben felkészülhessen a fogadására, de az egyéb teendői mellett ez mindig elmaradt. Pont ezért kellett kivennie egy szabadnapot is, hogy mindent elintézzen és beszerezze, ha valami még hiányozna. Az emeleten volt két szoba, köztük Eunjié is, valamint a másik, sokkal kisebb szoba. Ezt gyorsan el is vetette, mert túl kicsinek ítélte meg. A földszinten volt még két szoba, és mind a kettőnek volt saját fürdőszobája. Mivel az egyiket ő használta, ezért csak a szomszédos szoba maradt, mint lehetőség.

- Akkor nézzük. – dünnyögte, majd be is nyitott a szobába. Egyáltalán nem használták azt a helyiséget. Sőt, volt, hogy Jimin akár hónapokig be sem ment volna, ha éppen nem bújócskáznak, és a kislány úgy nem dönt, hogy ott bújik el. Az ablakhoz lépett és elhúzta a sötétítőfüggönyt, majd kinyitotta és szélesre tárta, hogy beengedjen egy kis friss levegőt. A beáramló természetes fényben azonban, egyből feltűnt neki az is, hogy a polcokon egy tetemes porréteg telepedett le, amit szintén orvosolnia kellett. Vett egy mély levegőt, majd neki is fogott. Letörölgette a port és leszedte a polcokról a személyes tárgyait, köztük pár fényképet. Úgy gondolta, hogy azokra a vendégüknek nem lesz szüksége. A fürdőszobába törölközőket helyezett és a szekrénybe rakott pár vállfát is. Végül pedig keresett egy párnát meg takarót, és kiválasztott egy sötétkék színű ágyneműt, amit többszöri próbálkozás után sikeresen fel is húzott. A padló tisztítását azonban már a kis robotporszívóra bízta, amit szépen betessékelt a szobába, és rácsukta az ajtót.

Addig pepecselt a házban, hogy amikor az órára pillantott az meglepetésére már delet mutatott. Az utolsó levélváltásban az szerepelt, hogy a vendég délután érkezik, így Jimin tanácstalanul állt, és azon gondolkodott, hogy mihez kezdjen a felmerült szabadidejével. Szerencsére a telefon csippanása döntött helyette. Egy üzenetet kapott, amiben az állt, hogy a vendége, csak öt óra körül érkezik, mert késik a gépe.

- Akkor még Eunjiért is el tudok menni. – nyugtázta Jimin, majd magához vette a kocsi kulcsot, és kilépett a házból. Szabadnap ide vagy oda, végül csak elment két építkezésre is, amik a közelben voltak, hogy megnézze minden rendben halad-e. Természetesen mindig adódik egy-két dolog, amit újra át kell beszélni, és munka közben az idő is gyorsabban telik. Miután végzett elment bevásárolni, ugyanis azt tervezte, hogy a vendég tiszteletére grillezni fognak majd. Kicsit sem játszott közre annak a tények, hogy Eunji imádta a grillezett sajtot, valamint az, hogy ez volt az egyetlen dolog, amit, mint férfi meg tudott csinálni anélkül, hogy tűzoltókat kellett volna hívni vagy újrafesteni a konyhát. Hazafelé menet, pedig beugrott a kicsiért is az óvodába.

A nevelők és az anyukák már jól ismerték és barátságosan köszöntötték a jóképű, facér férfit.

- Szia Jimin. – hallotta meg a folyosón sétálva a köszöntést. Megfordult és egy ismerős, kedves arccal találta szemben magát.

- Minjee! – mosolyodott el Jimin barátságosan. – Milyen volt a mai nap? – érdeklődött egyből, mivel a nevezett személy pont Eunji nevelője volt.

- Minden rendben volt, Jimin. – mosolygott vissza a nő. – Az utóbbi időben rengeteget fejlődött. Például egyre ügyesebben rajzol, és a vonalvezetése is sokat fejlődött.

- Ennek örülök. – nevetett fel Jimin. – Igazság szerint, lassan én sem kerülök mindig kellemetlen helyzetbe, amikor az egyik rajzát mutatja nekem. Az esetek többségében már felismerem, hogy mit alkotott a kis Picasso.

- Biztos vagyok benne, hogy a kézügyessége lesz olyan kiváló, mint az apukájának. – dicsérte tovább Minjee a kislányt... vagy az apukát?

- Azért nem kell túlozni, de köszönjük szépen. – fogadta a bókot Jimin.