Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 6.

Másnap reggel Kook a kanapén ébredt, de Jimin nem volt ott. Az óra szerint még csak hat óra volt, túl korán ahhoz, hogy Eunjiért menjen, tehát kizárásos alapon a szobájában volt.

Jungkook dereka és nyaka még jobban fájt, mint este. Sajgott minden porcikája miközben felkelt és Jimin ajtaja elé sétált. Pár pillanatig hallgatózott, de semmilyen zaj nem szűrődött ki, ami arra utalt, hogy a férfi még alszik. Benyitott a saját szobájába és egyből tusolni ment, azután kicsit jobb állapotban a konyhát vette célba.

A hűtőben volt tojás és tej, a szekrényben liszt és a többi szükséges hozzávaló. Jimin palacsintát kért, tehát Jimin megkapja, amit akar. Ha nagyon akarna még ennél is többet kaphatna, de talán igaz lesz a mondás, miszerint a türelem rózsát terem.

Jungkook elmosolyodott, miközben a tésztát állította össze. Eszébe jutott, hogy amikor legelőször főzött abban a konyhában, akkor is készített palacsintát, de Jimin akkor nem evett belőle.

Mozdulatai rutinosak voltak, miközben a gondolatai teljesen máshol jártak. A mosoly az arcán gyengédséget és szeretetet tükrözött. Abban a pillanatban boldog volt. Tényleg boldog.

Ez a mosoly csak szélesebb lett, amikor meghallotta nyílni Jimin szobájának az ajtaját. – Jó reggelt... - lépett be a férfi nagyot ásítva.

Kook felpillantott. A pillanatból kettő lett, majd három. Csak nézte a felé sétáló alakot. Kócos hajával, álmos szemeivel, lógó köntösével és felvillanó hasával, amit felfedett az öltözék és a lecsúszott nadrág. – Jó reggelt.

- Mit csinálsz ilyen korán? – érdeklődött Jimin, miközben leült a pult mellé. Jólesően sóhajtott, amikor kérés nélkül és pár pillanaton belül előtte termett egy pohár kávé. – Köszönöm!

- Azt mondtad, hogy palacsintát szeretnél enni. – vigyorgott Jungkook. Minden olyan békés volt.

- Ezért keltél fel ilyen korán? Igazán nem kellett volna... - vette magára Jimin a dolgot.

Jungkook a fejét csóválta. – Nem ezért. A kanapéd miatt történt. Nem ébresztettél fel és ott aludtam.

- Én próbáltalak! – mondta azonnal Jimin. – Olyan mélyen aludtál, hogy három alkalom után feladtam a kísérletezést. Biztos fáradt lehettél.

Kook bólintott, bár nem éppen testi fáradtságról volt szó, inkább a lelke kezdett fáradni, de egyelőre még nem bánta a dolgot. – Nem gond. Aludtam már rosszabb helyen is.

- Tényleg? – csodálkozott rá Jimin. – Elmeséled?

- Hosszú sztori, de egyszer majd sort kerítünk rá. – kacsintott Kook. – De, legközelebb akkor se hagyj ott aludni.

- Oké! – sóhajtott Jimin. – Akkor legalább áruld el, hogyan keltselek fel! – vonta fel a szemöldökét a választ várva.

- Mondjuk... - gondolkodott el egy pillanatra Jungkook, majd egy közelebb hajolt a férfihoz. -... suttogj a fülembe, az tuti beválik majd. – mondta végül, pimasz vigyorral az arcán és visszafordult a palacsinták felé.

Jimin felkuncogott. – Találj ki valami jobbat, mert ez nem használt.

Kook keze megállt keverés közben. – Hogy mi? – kerekedtek ki a szemei.

- Ahogy mondtam. Mindent kipróbáltam, ami csak eszembe jutott. – bólintott Jimin.

Kook érezte, ahogy megszédül. Határtalanul mérges volt magára, amiért olyan mélyen elaludt, miközben Jimin a fülébe suttogott, ki tudja, hogy miket. Érezhette volna a leheletét, ahogy a fülét simogatja. Ismét érezhette volna a férfi illatát, közelségét.