Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 13.

Jimin nem tudta, hogy mennyi volt az idő, amikor először kinyitotta a szemeit, és megnézni sem tudta, mert a telefonja a konyhában maradt. Nagyot nyújtózkodott az ágyon és közben észrevette, hogy valamikor álmában lerugdosta magáról a ruháit is. Kipihentnek érezte magát és teljesen a tudatában volt a történteknek, amik viszont kicsit aggasztották.

Tisztába volt annak a tényével, hogy egy teljesen ismeretlen terepre tévedt a fiú utáni ragaszkodása miatt. Fogalma sem volt arról, hogy mire számítson az elkövetkező napokban, és ez neki, mint olyan embernek, aki szeret tudatosan előre tervezni, kicsit... aggasztó volt.

Amikor úgy érezte, hogy teljesen felébredt, felvette a köntösét, hogy körülnézzen a szobáján kívül. Megtippelni sem tudta, hogy Jungkook alszik-e még vagy már fent van, és ettől izgatott lett. Higgadtságot erőltetett magára és kilépett az ajtón.

A házban teljes volt a csend és Eunjit is csak délutánra várta. Ahogy körüljárt a házban, nappalit és a konyhát is üresen találta. A kávéfőzőhöz ment, lefőzött egy kávét, majd leült a pulthoz, hogy elkortyolgassa. Onnan ahonnan ült, tökéletes rálátása volt a fiú szobájának az ajtajára. A telefonjáért nyúlt és elkezdett böngészni. Egy ideig lekötötte, de aztán egyre sűrűbben pillantgatott a szoba felé, aminek az ajtaja nem akart nyílni. Lassan megitta a kávét, majd a telefont is lerakta a kezéből. A tekintete az ablakhoz tévedt. Felkelt és kinézett. A piros furgon nem állt az ajtó előtt. Megfordult, az ajtóhoz sétált és benyitott Kook szobájába. Üres volt.

Dühösen trappolt vissza a konyhába és vette fel a telefont, hogy felhívja a fiút. Szándékában állt számon kérni azért, amiért teljesen hülyét csinált belőle az éjjel, aztán meg fogta magát és lelépett. Hirtelen nem látott a méregtől, ahogy a füléhez tartotta a telefont és hallgatta, ahogy kicsöng, de nem veszi fel.

- Jó reggelt. – szólalt meg a hang a háta mögül.

Jimin megfordult és éppen Jungkook lépett be a konyhába, kezeiben egy-egy nagy szatyorral. Biztosra vette, hogy nehezek lehettek azok a csomagok, mert Kook karjai a duplájukra nőttek, ahogy feltette őket a pultra. Jimin legszívesebben kiszúrta volna a saját szemeit. Egy újabb olyan dologgal kellett szembesülnie, amit korábban sosem tett volna meg. Nyíltan bámulta a két kart, amiről addig fogalma sem volt, hogy milyen mértékben izmos és formás.

Jungkook elkezdett kipakolni a szatyrokból, miközben érdeklődött. – Sikerült pihenned?

Jimin nyelt egyet, mielőtt bólintott, majd rájött, hogy a bólintásából a fiú feltehetőleg semmit sem lát, így végül nagy zavarában meg is szólalt. – Igen.

- Mit szeretnél reggelire? – kérdezte Jungkook. – A hűtő teljesen üres volt, úgyhogy bevásároltam, és elintéztem azt is, hogy hazakerüljön a kocsid. Bármelyik pillanatban meghozhatják. Eunji mikor jön? Ebédet csináljak inkább vagy vacsorát?

Jimin végérvényesen összezavarodott. Fogalma sem volt arról, hogy mi történik. Jungkook pontosan úgy viselkedett, mint ahogy az elmúlt hetekben mindig. Nem mintha ellenére lett volna Jiminnek, hogy végre minden normális, csakhogy a történtekhez képest túl normális volt. Nem igazán volt viszonyítási alapja, így nem tudta, hogy a meleg emberek hogyan viselkednek egymással, de hirtelen kikérte magának, hogy Kook még csak rá sem pillant.

- Kérsz kávét? – kérdezte Kook, miután az előzőekre nem kapott választ.

- Már ittam. – válaszolta Jimin.

Nem volt a hangsúlyban semmi különös, ahogy kimondta azt a két szót, de Jungkook fülei rá voltak hegyezve. Abbahagyta a pakolást, a férfi mellé sétált és a bárszéket megfogva maga felé fordította. – Minden rendben? – kérdezte komolyan. – A történtek után szeretném, ha mindig elmondanád, hogy mi jár a fejedben.