Megérintelek (Jikook)

Megérintelek 9.

Jimin az ablakból figyelte Jungkookot, amint lassan legurult a felhajtóról és eltűnik a szeme elől. Csak ezután ment ki a konyhába és töltött magának még egy adag kávét, majd a pultnak támaszkodva ráérősen kortyolgatta. Szerette volna azt hinni, hogy egy csapásra minden rendbe jön, de ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna magának. Az, hogy össze volt zavarodva, enyhe kifejezése lett volna az akkori állapotának.

Bármennyit is gondolkodott, arra magától is rájött, hogy szexuálisan kezd frusztrált lenni, mert az új élettel előjöttek a régi igények is, hogy finoman fogalmazzunk. Aztán még tovább törte a fejét és az is kiderült számára, hogy ha nem akar többször kényes helyzetbe kerülni, akkor bizony valahogy le is kell vezetnie azt a bizonyos frusztrációt.

Itt jött a képbe Minjee. Minjee egy nagyon szemrevaló nő volt, és le sem tagadhatta volna, hogy vonzódott Jiminhez. A nő személyében tökéletes jelöltet talált. A múltkori csók is kiváltotta közöttük azokat az apró kis szikrákat, de Jimin tovább nem gondolkodott, mert sosem az alfele hajtotta. Legalábbis eddig, mert most kimondottan érezte a vágyat arra, hogy megérintsen egy meleg testet.

Fogalma sem volt arról, hogy milyen Minjee munkabeosztása, de egy próbát megért. Felvette a telefonját az asztalról és ráírt a nőre, hogy délután tudnának-e találkozni. Meglepetésére nem kellett sokat várnia válaszra, amiben az állt, hogy kettőig dolgozik, utána szabad a délutánja és az estéje is.

Jimin arcára egy elégedett mosoly ült ki, és mintha meg is könnyebbült volna egy kicsit. Betette az időközben kiürült kávésbögréjét a mosogatóba, majd a dolgozószoba felé vette az irányt. Mivel valamennyire megkönnyebbült, ezért visszatért a munkakedve is. Igazából ki kellett volna mennie pár helyszínre, de pár perc gondolkodás után úgy döntött, hogy a műszakvezetőkkel majd egyeztet a nap folyamán, a papírmunkát pedig otthon a laptopjáról is meg tudja oldani.

Az idő lassan telt. Ahányszor ránézett az órára csalódottan sóhajtott. Ez így ment egészen fél egyig, amikor is azon kapta magát, hogy maradt ideje elkészülni, a következő pillanatban pedig már Minjee ült be mellé az autóba.

- Szia Jimin. – köszöntötte a nő, a tőle megszokott széles mosollyal az arcán.

- Szia Minjee. – mosolygott vissza Jimin. – Örülök, hogy ráértél.

- Én is örülök, hogy kerestél. Őszintén szólva, nem hittem, hogy ilyen hamar viszontláthatlak. – árulta el a nő.

- Mihez lenne kedved? – érdeklődött Jimin. – Egy kávéhoz mit szólnál?

- Az tökéletes lenne, köszönöm. – bólintott rá Minjee, miközben bekapcsolta a biztonsági övét, és az autó lassan elkezdett gurulni.

Jimin ismert egy cukrászdát a közelben. Eunjit is sokszor vitte oda ovi után, és a krémesük valami isteni finom volt. Szerencsére nem voltak sokan, így szinte szabadon választhattak asztalt és nyugodtan beszélgethettek. Jimin kikérte a két kávét és megvárta, amíg Minjee választ magának egy süteményt. Alig helyezkedtek el, a rendelésük már el is készült.

A nő csillogó szemekkel nézte a műalkotást, amit elé tett a pincér. – Nem igazán lenne szabad ilyeneket ennem, de ennek nem tudok ellenállni. – mosolyodott el, majd az epres, tejszínhabos csodába szúrta a villáját és megízlelte az első falatot. – Ez isteni!

- Miért ne lenne szabad ilyet enned? – kérdezte Jimin érdeklődve.

- Tudod, nőből vagyok. – kuncogott Minjee, miközben a süteményre mutatott. – Ez itt a diétázó nők rémálma. Ez egy kalóriatombomba!

Jimin felnevetett, mire Minjee is vele nevetett. Most minden békés volt. Jimin nem érzett semmilyen feszültséget és minden olyan nyugodt volt. Olyan, amilyennek igazából lennie kellett, ez pedig olyan emlékeket idézett fel benne, amiket sosem tudott volna elfelejteni. Ahogy a nőre nézett, szinte látta maga előtt amikor Minsuhval vacsoráztak, együtt tévéztek vagy a parkban sétáltak. Akkor is minden olyan nyugodt volt. Persze nem Minsuh mását kereste a vele szemben ülő nőben, mert azzal tisztában volt, hogy még egy Minsuht nem fog találni, mégis ott volt az a megfoghatatlan érzés, amitől olyan csendesnek érezte a világot.