FALLEN

17.rész.

Pár órával később Luna összekapta magát annyira hogy mire Jungkook haza ér, ne nagyon észleljen semmit a történtekből:)

(Jungkook:)
- Kedvesem! Megjöttem.

(Luna:)
- Szia... Annyira hiányoztál...

(Jungkook:)
- Te is nekem... Valami baj van? Olyan levertnek tűnsz.

(Luna:)
- Semmi. Csak unatkoztam... Milyen napod volt?

( Jungkook:)
- Ahh... Pörgős, és olyan elegem van már az öltönyökből, kényelmetlen.
Egyébként... Egésznap csak rád gondoltam, reggel úgy el siettem, nem volt időm rendesen elköszönni.

(Luna:)
- Semmi gond... Tudom hogy sűrű heted van. Most pedig... Menjünk tusolni aztán készítek neked vacsorát.

(Jungkook:)
- Hm...
Csábító ajánlat. Viszont ha meg eszlek,nincs szükségem vacsorára nem gondolod?

(Luna:)
- Hahaha... Ebben igazad van... De azért kóstold meg azt is amit főztem. ☺️

Mikor végeztek a fürdéssel asztalhoz ültek, Jungkook látta a lányon a fuszráltságot. Nem akarta faggatni, de érezte hogy valami nincs rendben:

(Jungkook:)
- Tudom hogy történt ma valami...
Nem szeretnél róla beszélni?

Luna nagyon szerette volna elmondani miről is van szó, de tudta hogy nem mondhatja el... Ezért terelte a témát:

(Luna:)
- Ah... Öhmm.. Semmi különös, csak tudod délután picit elaludtam és rosszat álmodtam...

(Jungkook:)
- Miről szólt az álmod?

(Luna:)
- Anyuval álmodtam... De szeretném minél hamarabb elfelejteni..

Ekkor Jungkook megfogta a lány kezét, és a kanapé felé kezdte húzni.
Fáradtan dőlt el,miközben Lunát karjai közé húzta, majd így szólt:

(Jungkook:)
- Ugye tudod... Hogy nekem bármit elmondhatsz...

Luna zavarában azt se tudta hova kapja tekintetét. Szépen lassan Jungkook ölébe ült majd mélyen a szemébe nézett és azt mondta:

(Luna:)
- Tudod hogy nagyon szeretlek téged... És valami nagyon fontos dolgot kell be vallanom...

(Jungkook tűkön ülve várta a lány vallomását.)

(Luna:)
- Tudod... Az a helyzet hogy ma főzés közben....
.....
.....
....
Leégettem az összes húst.😊 Úgyhogy el kéne mennünk bevásárolni neked. Ne haragudj.😅

(Jungkook:)
- Hahh te kis buta... Én meg itt aggódom érted.
Jólvan, jólvan holnap úgyis csak délután kell be mennünk a céghez.
És egyébként....
Nem csak nekem vásárolunk.
Hanem nekünk...
Már beszélni akartam veled erről.
Költözz hozzám...
Nem akarok távol lenni tőled.

(Luna:)
De hiszen, még csak pár hónapja ismerkedünk...

(Jungkook:)
- HM... Szóval neked a tegnap este csak ismerkedés volt?

(Luna:)
- N-nem így értettem...

A lány próbálta volta kimagyarázni magát a helyzetből, ám Jungkook hevesen folytotta Lunába a szót, szenvedélyes csókba invitálva.
Levette a lány pólóját, majd a szobába vezető úton gyengéden a falhoz szorította és így szólt:

(Jungkook:)
- Tényleg itt tudnál hagyni?
Kegyetlen vagy...

(Luna:)
- Hmm... Ha meg tudsz győzni... Maradok. -( Mondta kacéran.)

(Jungkook:)
- Khm... Hölgyem.... Biztos ebben?

(Luna:)
- Teljesen uram... (Mosolygott a fiúra)

Ekkor Jungkook, összes szerelmét és vágyát egyetlen csókjába helyezte.

(Majd mikor ajkaik elváltak egymástól, mélyen a lány szemeibe nézett, és így szólt:)

(Jungkook:)
Mond csak... Itt maradsz velem?

(Luna:)
- Hogyan is tudnálak akár egy percre elengedni?...

(Jungkook:)
- Még ha valaha el is akarsz...
Sosem fogom engedni.

Ekkor a lány átölelte, úgy érezte szíve csordultig van szeretettel. Arcát mellkasába fúrta majd halkan azt suttogta:

(Luna:)
- Szeretlek...

(Jungkook:)
- Én is Szeretlek...
(Csókolt lágyan a lány homlokára.)