A FALLEN varázslatos történet a halandók és az égiek világáról,hűségről és árulásról, barátságról és szerelemről, sorsról és döntésekről. (BTS💜)
(2022.12.01.-2023.05.30.)
Luna szemszöge: Órák óta csak fekszem az ágyamban. Átgondtam a dolgokat mégsem tudom épésszel felfogni. Azt hiszem álomba sírtam magam egy kis időre, viszont arra ébredtem hogy hangokat hallok a pincéből. Mintha léptek lettek volna. Hallottam ahogy a lámpa kapcsolója le és fel kattog. Fel ültem az ágyamon, nagyon hideg volt a szobámban. Annyira hogy látszott a leheletem,amit nagyon furcsának találtam, hiszen forró nyári nap van... Dideregve indultam el a hang irányába,gondoltam egy macska vagy egér lehet, mivel évek óta nem élünk itt,nem lenne meglepő... Ahogy közelebb léptem a pince ajtajához, a villany nem pislákolt tovább. Ám a léptek nem szűntek meg, a lépcső továbbra is nyikorgott. Egyre közelebb és közelebb éreztem magamhoz. Mikor realizáltam hogy valaki jön fel a lépcsőn, gondolkodás nélkül a kilincsre szorítottam. Szívem a torkomban dobogott. Egyszerre volt melegem,miközben a hideg futokosott hátamon. Egyedül vagyok... Senki sincs mellettem.... Miközben a fogantyút szorogattam a recsegés abba maradt. Ki kell nyissam... Mi lehet ez? Lehet meg őrültem és csak be képzeltem? Mire gondolatmenetem végére értem testem magától mozdult. Kinyitottam az ajtót. Hunyorogva néztem a sötét helységbe. Nem láttam mást csak a hosszú poros,és pokhálós lépcsőt. Megnyugodtam... Tényleg csak képzeltem az egészet. Ám mikor be csukni készültem az ajtót, egy mély és rekedt hangot hallottam,mely hallkan azt mondta: KISLÁNY... Szemeim tágra nyíltak,testem megdermedt, mikor megláttam a lépcső alján álló, engem bámuló vérfagyasztóan ijesztő alakot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kitátotta száját majd eszeveszett sebességgel felém indult. Kiáltottam, becsaptam az ajtót majd a szobámba rohantam. Be bújtam a szekrénybe.... Jungkook! Jungkook! Jungkook! Csak is ő járt a fejemben, hittem hogy eljön és megment, pont mint akkor. De... Hiszen ő már nincs mellettem... Elhagyott és nem is tudom az okát. Mit tettem amiért ez történik velem? Kérdezgettem magamtól miközben fejemet a térdemre hajtottam füleimet pedig kezemmel tapasztottam be. Teljesen kétségbe estem a vaksötét és apró zugban. Meghallottam hogy nyílik az ajtó. Potyogni kezdtek a könnyeim. El jött értem... Félek... Nem akarom ezt... Itt fogok meghalni, egyedül... Nem akarok meghalni. Miért? Miért? Lassan nyílik ki a szekrény ajtó... Összekuporodva várok életem utolsó pillanataira. Minden erő elszállt belőlem, még a szemem sem tudom mozdítani. Reszketek miközben érzem hogy valami vagy valaki felém nyúl. Hófehér, erős kar mely felém közelít... Mégis... Olyan ismerős... Amint fény szűrődik be a résen,össze gyűjtöm minden bátorságom majd fel nézek... Ez a haj... Ez a szem... Taehyung??? Taehyung! Istenem!-kiáltottam. Te meg mégis mit keresel itt? Honnan tudtad hogy itt vagyok? - Kérdeztem teljesen összezavarodva.
Luna! Semmi baj gyere ki onnan. Már nem kell félni, itt vagyok. - válaszolta.
Karjaiba dőltem erőtlenül,mégis olyan szorosan húztam magamhoz ahogy csak tudtam.. Taehyung! Itt van valaki, vagy valami nem tudom de engem akar... És ő.... Ő nem jött el hozzám. Pedig azt mondta mindig itt lesz velem és számíthatok rá.
Semmi baj kis poloska, ne sírj... Itt vagyok, meg védelek, hiszen a kis húgom vagy. Ne félj, gyere ülj le és nyugodj meg, minden porcikád reszket.
De-de....
El szerettem volna mondani hogy gyorsan menjünk el innen, olyan messzire amennyire csak lehet. De lábam össze csuklott, és minden elsötétült körülöttem... Taehyung!- préseltem ki nevét ajkamon. De figyelmeztetni már nem tudtam.
Pár órával később...
A szobámban ébredtem. A reggeli nap sugarai vakítóan szűrődtek be az ablakon.
-Luna? Felébredtél? -Szólt egy ismerős hang. -Jungkook?? Te vagy az? -Kérdeztem zavartan. - Nem,kis buta én vagyok az Taehyung.- Válaszolta miközben le ült mellém az ágyra. - Tae! -Ültem fel hirtelen, de kezeim elernyedtek így vissza roskadtam az ágyba. - Semmi baj, pihenj csak.- Igazította meg a párnám. -El kell tűnnünk innen! - van itt valami... - Már elment! Nincs mitől félni.- Szakított félbe Taehyung. - De mégis mi volt az? És hogy kerülsz ide? -Hmmmm, megígérem ha jobban érzed magad,elmondok mindent.- Válaszolta szelíd mosollyal az arcán. - De-de, nekem is elkell mondanom valamit!- vágtam rá. - Tudom... Elolvastam a levelet míg te aludtál. -Úgy láttam kis időre gondolataiba merült, majd újra rám kapta tekintetét: Sosem gondoltam volna hogy tényleg te vagy az. -Taehyung... Mostmár kicsit jobban vagyok,kérlek mondj el nekem mindent...
Mikor Luna megtudta a teljes igazságot a hét fiúról teljesen le döbbent. Csalódott volt de közben hálás is hogy Taehyung hajlandó volt beavatni. Hiszen nem olyan dolgokról van szó amit egy átlagos ember valaha is fel tudna fogni. Taehyung elmondta hogy Yoongi végre össze tudta kötni az elméjét Jungkookal. A lány nem értette mit is jelent ez pontosan, de végre meg tudta hogy szerelme vissza tért Koreába. Taehyung a lány lelkére kötötte hogy együtt elmennek érte, és vernek bele egy kis józanészt miután elintézett pár dolgot. De amint Taehyung elment, Luna nem tudott egyhelyben maradni és várni. Mivel pontosan tudta hol van most elindult,miközben ezer gondolat járt a fejében: -Újra láthatom őt... Végre elmondhatok mindent. Ha már az életem nem is lehet a régi,legalább őt vissza kaphatom...
A sok félelem és rossz dolog ellenére, boldogan indult útnak hogy végre beszélhessen élete szerelmével. De...Vajon a dolgok úgy alakulnak ahogy azt elképzelte?
