FALLEN

27.rész.

-Jungkook?? Jungkook??
Hm... Hová tűnhetett? - Tanakodott Luna,mikor vissza ért az italall, de Jungkookot sehol sem találta.

- Szia szépség, el tévedtél? - Hallatszott a lány háta mögül, egy különösen gusztustalan megjegyzés.

- Te vagy az... Ne hívj így! Nem láttad Jungkook-ot? - Fordult Young-soo felé.

-Hmm.. ami az illeti, láttam. - válaszolta Young-soo.

- Na és merre ment? -kérdezte Luna.

- Tudni szeretnéd? - Kacérkodott Young-soo.

- Hah... Ha nem mondod el hát nem. Én léptem! Megyek meg keresem magam.

- Jólvan-jólvan ne kapd fel a vizet.
Nem rég indult utánad. De.... -Húzta el Young-soo.

- De mi? - türelmetlenkedett Luna.

- Öt perccel ezelőtt elviharzott valahova. Úgy tűnt hogy nem érzi jól magát. Nem tudom hová mehetett.

- Hogy micsoda? Miért nem szóltál előbb?- Rivallt rá Luna,majd elindult meg keresni Jungkook-ot.

- Menj csak szépségem... Menj csak....- Motyogta hallkan Young-soo.

Luna szemszöge:
Mégis merre mehetett? Miért rohant el csak így? Mit tegyek? Hol keressem?
Fel kell hívnom Taehyung-ot...

Jungkook szemszöge:
Miért? Hiszen szeret engem... És miért pont vele? Félre ismertem őt?
És Taehyung?? Nem értem mi folyik itt.
De a saját szememmel láttam... Mocskos Taehyung!! Az én nőm kell neki??
Hahh... Ha jobban bele gondolok, Luna sokkal régebb óta ápol vele " Baráti" kapcsolatot... Chhh... Még hogy baráti!! Ki tudja mióta néznek hülyének?? Nem!!! Ezt nem úszhatják meg szárazon azt garantálom!!!

Jungkookban forrt a düh, nem értette hogy testvére és egyetlen igaz szerelme hogyan szúrhatta hátba. Eltűnt... Teljesen elzárkózott, nem volt hajlandó senki mással beszélni csak is Young-soo-val. Nem vette fel a telefont, és egyáltalán nem adott magáról élet jelet.

- Jungkook...- Szólt hozzá Young-soo.

- Na?...- Kérdezte Jungkkok miközben meg itta az utolsó csepp viszkit is az üvegből.

-Hoztak ma valami ujjat, szeretnéd ki próbálni?

- Mégis mit? - Kérdezte Jungkook.

-Csak vedd be, hidd el nem fogod megbánni. Elfelejthetsz mindent egyetlen tablettától. - Bíztatta Young-soo.

-Remek. Add ide....- Válaszolt Jungkook unottan.

Luna szemszöge:
Ezek a napok...
Maga a pokol...
Csak úgy elment egy szó nélkül...
De mégis miért?
Hiszen minden olyan jó volt végre.
Mit csináltam rosszul??
A fiúknak sem válaszol...
Mitévő legyek?
Komolyan ebbe bele fogok őrülni...

A minap Luna éppen kedvetlenül sétált haza a kisboltból. Lassan két hete nem tud Jungkookról semmit. Teljesen magába roskadt,nem jár be dolgozni,sőt egyáltalán ki sem mozdul a házból.
Most is csak egy kis sojuért ment hogy enyhítsen fájdalmán.
Sétált, miközben szemeit a földre szegezte, egyszer csak egy kar húzta be az egyik sikátorba.
A falnak szegezték, háta majd szét roppant,az erős lökéstől. Felpillantott és meglátta hogy Jungkook áll előtte. Nem úgy nézett ki mint általában. Szemei sötétek voltak szinte szikrát szórtak. Fájdalmasan markolta a lány kezét aki alig tudott megszólalni a döbbenettől:
-J-Jungkook! Szerelmem! Hát te vagy az? -Mondta a lány kétségbeesetten.

-FOGD BE!- Kiabálta Jungkook.
Mi az hogy szerelmem? Még játszod az ártatlant?

- Hogy mi?? Te meg miről beszélsz??- Értetlenkedett Luna.

-Hahahahahha!!! Hogy miről beszélek??- Hajolt közelebb a lányhoz.

-Azt hiszed nem tudom mit tettél? Hogy te is csak egy olcsó Kurv....

Ekkor a lány pofon vágta majd arrébb lökte.

- Jeon Jungkook!!! Mi a franc van veled?? Miről beszélsz? És nézz magadra mi történt veled!!??

- Hogy mi történt velem??? Van merszed ezt kérdezni tőlem?? - Nyomta vissza a lányt a falhoz.

-Háháhá!- Nevetett fel hisztérikusan.
Te Luna! Te tetted ezt velem! Mégis hogy képzeled? Azt hiszed hogy tönkreteheted az életem? Nem... Nem...
Nem te hanem én! Átkozom a napot mikor felfigyeltem a gyönyörű moslyodra, a kedves szavaidra. - simított végig a lány arcán....
- Átbasztál! Méghozzá a legkegyetlenebb módon.

- Szerelmem....- Lágyult el a lány hangja.
Kérlek ne csináld ezt, beszéljük meg, valamit félre értesz.

- HAGYD ABBA!! SOHA TÖBBÉ NE MERJ ÍGY HÍVNI! - Ordította Jungkook.
Félreértés?? Hiszen a saját szememmel láttam. Semmi baj, hazudj csak! Ameddig csak akarsz, de figyelmeztetlek!! Soha többé nem akarlak látni! Nem szeretnélek bántani, de úgy érzem legszívesebben megölnélek aztán vegeznék magammal is,hogy ne érezzem a gusztustalan hiányod!!! Most pedig tűnj innen!!! TAKARODJ!!!

Luna szembeiből csak úgy hullotak a könnyek. Szaladt ahogy csak a lába bírta.
Mikor haza ért, bezárta az ajtót. Keserves zokogásban tört ki... Tényleg??? Tényleg meg akar ölni??? De hiszen nem tettem semmit!
Megpróbált beljebb menni,de hirtelen szédülni kezdett, forgott vele a világ. Remegett,miközben egyre csak sírt.
Tett pár lépést, majd össze esett. Az utolsó dolog ami fülébe csengett az álom béli lány hangja volt: Luna.... Az alakváltó....