FALLEN

11.rész.

A könyvekben azt írják pökhendi, engedetlen és nőcsábász volt...
( Hmp...Nem is nőztem sokat...-Mormogta orra alatt  Jungkook.)
-
De biztos vagyok benne hogy ez nem így van... (Mondta mosolyogva.)
Hiszem, hogy ő az én megmentőm. És örökké hálás leszek neki. Tudom hogy velem volt a legsötétebb pillanatban...
Ezért minden évben azon a napon 2 füstölőt égetek...
Az egyik anyué a másik pedig az övé...

(Jungkook:)
- Hmm azt hiszem most hozok egy kis vizet... Mindjárt jövök.

(Luna:)
-Persze menj csak...
( Most féltékeny lett? - Gondolta miközben halkan nevetni kezdett... )

(Jungkook szemszöge:)
- Voahh... Nem tudtam hogy ez a lány ilyen veszélyes lesz rám nézve... Majd ki ugrik a szívem... Ha tudná hogy rólam van szó, biztosan nem mondana ilyeneket...
Szóval akkor ő volt az a kislány....
Hangja éles tőrként hasított melkasomba akkoriban... Tudtam hogy megkell mentem.
De miért sodort vele újra össze a sors?
És az anyja miért használta rajta a feláldozás átkát? Mitől vagy kitől akarta megvédeni még az élete árán is? Nagyon furcsa ez az egész...
Hihetetlen hogy most itt ül velem.
Egyelőre most jobb ha vissza megyek, később utánanézek jobban a dolgoknak.

(Mikor Jungkook vissza ért a vízzel, látta hogy a lány próbál megszerezni egy könyvet a polc tetejéről. Mivel nem érte el, gondolta segít neki. Ezért mögé léppet majd le emelte a könyvet.
Ám arra nem számított hogy Luna meglepetségében karjai közé esik...
A lány szemei tágra nyíltak mikor látta hogy Jungkook arca hirtelen majdhogynem össze ér az övével:

(Luna:)
- Öhmm... B-bocsi csak megijszetettél..

(Jungkook:)
-Semmi baj...
-(mondta miközben végig a lány arcát pásztázta..)
-Mondtam már hogy te vagy a legőszintébb és leggyönyörűbb nő akit valaha is láttam?

(Luna éppen reagálni akart az előbb elhangzottakra de hirtelen megérezte Jungkook ajkait a sajátján.

Nagyon meglepődött ezért kissé próbálta ellökni,de mikor belegondolt hogy mióta ismeri, csakis erre vágyott, át adta magát érzéseinek. Ezért elfogadta Jungkook szerelemmel és szenvedéllyel átitatott csókjait...
Mikor elváltak egymástól,Jungkook nehezen fogta vissza vágyait, mégis vissza lépett a lánytól majd így szólt:

(Jungkook:)
- Ne haragudj, el ragadott a pillanat...

(Luna:)
-Semmi baj... Kicsit váratlan volt,de mondtam már, ha rólad van szó semmi gond...

(Jungkook:)
- Ne mondj ilyeneket...
(Kapott mellkasához)
Most azt hiszem jobb ha itt megállunk...

(Luna:)
- Én sem szeretném el sietni a dolgokat.
De azt akarom hogy tudd nem volt ellenemre, ezért ne érezd magad kellemetlenül.

(Jungkook:)
- Jó ezt hallani... Akkor nem is fogom.
-(mondta mosolyogva.)
Nos, akkor gondolom ideje aludni egy kicsit. Sok minden történt ma, pihenj le...

(Luna:)
- Igen szerintem is...
Akkor jó éjszakát.

(Jungkook:)
- Jó éjszakát hölgyem.

(Másnap reggel....)

- Junggokki.....
- Junggokki....
Ébresztgette a mélyen alvó fiút...

(Luna:)
- Uraam... Ideje felébredni, mennünk kell..

(Jungkook:)
- Hmmm... Maradjunk még egy kicsit...(Dörmögte félálomban,majd le húzta maga mellé a földre Lunát,aki a karjaiban landolt.

(Luna:)
- De.... Hm... (De jó illata van...) -Gondolta miközben  közelebb bújt.
Jó de 5 perc, mert el fognak kapni...

Ekkor meghallották a gondnok kulcsainak zaját...
Hirtelen fel ültek, egymásra néztek majd sietve az ajtó melletti könyvespolc mögé bújtak...

(Jungkook:)
- Mikor hátra megy, gyorsan ki osonunk, mintha itt sem lettünk volna...-(suttogta.)

A lány beleeggyezően bólintott...
A gondnok éppen a redőnyöket húzta fel,mikor hátra fordult és meglátta a 2 fiatalt az ajtóban:

(Gondnok:)
- Álljatok csak meg!

Ekkor hátra fordultak és mosolyogva azt mondták:
- Ahh Jóreggelt! -(hajoltak meg.)

(Gondnok:)
- Hová- hová ilyen sietősen??

(Luna:)
- Mi csak, öhmmm....

(Jungkook:)
- Most érkeztünk, de eszembe jutott hogy otthon hagytam a jegyzeteim. Úgyhogy ha megbocsát...

Majd szép lassan ki sétáltak az épületből..

(Luna:)
- Voahh, te aztán nem vagy semmi. Megmentettél egy megrovástól.

(Jungkook:)
- Hát, tudod ilyen vagyok!
Szívesen máskor is. -Kacsintott a lányra.

(Luna:)
- Köszönöm.... Ezt az estét, és hogy vigyáztál rám. Most haza megyek. Ha lesz időd írj. -Mondta mosolyogva.

(Jungkook:)
- Rád mindig van időm szépségem... -Mondta miközben közelebb lépett a lányhoz.

(Luna:)
- Akkor most indulok, vigyázz magadra..-majd egy puszit nyomott a fiú arcára és gyors léptekkel elindult.

(Jungkook:)
- HAHH... (Hogy lehet ilyen édes..)-gondolta, miközben ő is haza indult.

-Mikor Jungkook hazaért a nappaliban beszélgetni kezdett Taehyunggal:

(Taehyung:)
- Mi ez a nagy jó kedv kora reggel??

(Jungkook:)
- Hahh... Tesóm, ha te azt tudnád...

(Taehyung:)
- Hol maradtál egész este?

(Jungkook:)
- Lunával voltam...

(Taehyung:)
-Ehhh??? Egész este? Hol?

(Jungkook:)
- Egész este.... A könyvtárban...

(Taehyung:)
-Micsoda? Fhuj.... Elég gyorsan haladtok nem gondolod, és pont a könyvtárban?

(Jungkook:)
- Ne gondolj semmi rosszra! Ő nem olyan lány...
Az úgy történt hogy be aludtam, ő pedig el merült a tanulásba ezért ránk zárták az ajtót...

(Taehyung:)
- Ahhh... Értem. Szóval össze zártak, és nagy Jeon Jungkook nem tudta kinyitni az ajtót...
Te kis huncut...-paskolta meg öccse arcát.

(Jungkook:)
- Hmm.... Csodás lány...- mondta miközben sokat eláruló mosoly kúszott ajkaira.

(Taehyung:)
-Jolvan te hős szerelmes.
Készülődj, 9-kor lesz egy megbeszélés.