FALLEN

36.rész.

Miután Jungkook újra felemelkedett a mennyek birodalmába,apja az égi hivatalnokok csarnokába hivatta:

-Atyám...-térdelt le Jungkook miközben szemét a földre szegezte.

Apja szemében undor és gyűlölet tükröződött. Haragja megrengette az eget és földet. A hivatalnokok suttogása töltötte meg a helyet. Mindenki megvető pillantásokat vetett a fiatal istenre,aki mit sem törődve velük, csak figyelt és kivárt.

- MÉGIS HOGY KÉPZELTED EZT?!! - Ordított a mindenség istene.

- Atyám, tudom hogy bűnt követtem el,elfogadom a büntetésem bármi legyen is az.- Mondta Jungkook miközben továbbra is térdelt.

-Hahahaha! Tudod? Mégis milyen bűnök...
Te vagy a mennyek szégyene! Meggyaláztad a hitünket, démonokkal szövetkeztél, mocskos emberi örömök után futottál amik át vették feletted az irányítást! Az elméd és lelked egyaránt beszennyeződött! Öltél,hazudtál és csaltál! Hogy mersz hát a szemem elé járulni?!!

- Apám! - nézett szemébe Jungkook.
Megmondtam... Elfogadom a rám kiszabott büntést. Tudom hogy amit tettem nem volt helyén való. Mocskos erkölcstelen és gyalázatos lettem... De mond csak, honnan tudhatnánk mi a jó és mi a rossz? Hogyan mérhető a halandó világ dicsérete,hibáztatása, nyeresége vagy vesztesége? A jó és rossz mind megtörtént.... Mit tehetnék hát?-  Kérdezte kétségbeesetten.

Apja szeme mintha egy pillanatra ellágyult volna, sajnálkozva nézte fiát aki megannyi bűn és rossz cselekedet után,saját magát ostorozza és emészti fel belülről.

- Fiam... Atyádként szólok most hozzád!
Igen, csalódtam benned, de azt tudnod kell... A sátán akárhányszor elismételheti előtted, hogy bűnös vagy, te mégis azt felelheted neki: Igaz, bűnös vagyok, de van valaki akiért tiszta és ártatlan akarok maradni.
Tudom,hogy miért tetted amit tettél.
Nem avatkoztam közbe, hiszen ez a te próbád volt, viszont nézz most magadba. Mennyire bántottad magad, és azokat akiknek igazán fontos vagy?
Idézd fel a legszebb pilanataid,higgy ezeknek a drága szavaknak. Fogadd be azokat a szívedbe, hogy mikor újra eljő érted a sötétség tudd, van mibe kapaszkodni. Van kiért harcolni és mindig lesz legalább egy ok, hinni magadban.

Jungkook csak halgatta apja szavait aki pár pillanatnyi gondolkodás után újra megszólalt:
Két lehetőséget tárok most eléd, miszerint megtagadod isteni mivoltod és halandóként élsz tovább,vagy...Itt maradsz a mennyek birodalmában örökké vezekelve bűneidért, és sosem térsz vissza a halandók világába.

- Atyám! - Szólt közbe Taehyung kétségbeesetten,miközben sietve lépett a csarnokba.
Hiszen ha megtagadja teljes valóját, sosem emelkedhet fel újra!

- Hyung...- Szólalt meg lágyan Jungkook.
Ne aggódj,már döntöttem.
Atyám, kérlek oldozz fel vétkeim alól.-fordult újra apjához.
Tudom,nem érdemlem meg hogy a mennyek birodalmában maradjak...
Mint tudod szívem a halandó világba húz vissza. Nem tagadom meg magam,viszont le mondok isteni hatalmamról.

- Fiam... Biztos vagy ebben? Jól gondold át,hiszen így sosem térhetsz vissza közénk.- Válaszolta apja.

-Döntöttem, atyám.- Mondta Jungkook miközben lassan fel állt.

- Hm... Legyen hát! Mielőtt vissza térsz a halandók világába, véghez kell vinned a tisztítást hozó elvonulást. Csak is rajtad függ mikor állsz készen az indulásra. - Válaszolta a mindenség istene ridegen.

- Remélem, a lehető leghamarabb...- Mondta Jungkook szomorúan.

-Hyung, kérlek hívd össze a többieket.
Szeretnék elbúcsúzni mindenkitől.- Furdult bátyja felé.

- De Jungkook....- Válaszolta Taehyung könnyes szemekkel.

-Semmi baj... Te is tudod hogy ez minden vágyam. Hiszen mit ér az öröklét ha ő nem lehet mellettem? - Kérdezte mosolyogva Jungkook, miközben testvére vállára helyezte kezét.
És egyébként is bármikor meglátogathattok minket.

- Hm....- Mormogta Taehyung, miközben le törölte az elmorzsolt könnycseppet.
Megyek megkeresem őket...

- Rendben, a nagy teremben leszek.- Válaszolta Jungkook.

Mikor meg érkeztek a többiek is, nem értették hogyan változhatott meg így testvérük. Lemond mindenéről egy lány miatt a szerelemre hivatkozva.
Igaz hogy a történtek után nem igazán találta helyét az égi világban, de ezt mégis csak soknak tartották.
Először furcsa pillantásokkal és megjegyzésekkel illeték Jungkookot, de ő mit sem törődve velük csakis Lunára tudott gondolni.
Jókat ettek együtt, és ahogy telt az idő úgy oldódott a hangulat is.
Mikor aztán már jó néhány órája csak beszélgettek és nevetgéltek Namjoon pár pillanatnyi csend után, komoly hangon így szólt Jungkookhoz:
- Biztosan jól át gondoltad ezt?

Jungkook lehajtotta fejét majd így szólt:
- Hyung... Magára hagytam őt, majdnem meghalt miattam... Láttam ahogy nem lélegzik, ahogy gyönyörű arca hófehér lesz, és az élet csak úgy el száll belőle... Soha többé nem akarom ezt át élni. Mindig melette szeretnék lenni, óvni és védeni.
Tudom,hatalmas döntés ez,de számomra nincs nála fontosabb.
- Válaszolta Jungkook mosolyogva.

- Hahh.... Úgy tűnik felnőttél öcsikém...
Rendben,mi mást tehetnék? Elfogadjuk a döntésed. De jól jegyezd meg! Vigyázz magadra,és ne keveredj újra bajba,hiszen nem tudunk mindig megvédeni.... Szóval...  Csak,légy óvatos...
-Mondta Namjoon,miközben szemei fájdalmasan ragyogtak a legfiatalabb testvérére.

-Hyung.... Köszönöm hogy mindig meghallgattál,és vigyáztál rám. És nektek is.- Fordult a többiek felé.
Mivel ilyen jó mestereim, tanáraim mentoraim,és báttyáim vannak, biztos vagyok benne, hogy rendben leszek...

Mindenki szíve megremegett,hiszen a kis öccsük akit neveltek,szerettek, szidtak és biztattak most egyszeriben csak elmegy, és semmi sem lesz már olyan mint régen. Titokban mindenki elmorzsolt pár könnycseppet,akárhogy is küzdöttek ellene.

- Azt hiszem,most jobb ha indulok.
Vár rám a hatalmas hegy tátongó üressége... De még mindig jobb, mintha atyánk letaszított volna.- Szólalt fel Jungkook nevetve.

- Sosem változol!- Mondta Yoongi, majd közelebb lépve Jungkookhoz szorosan magához ölelte.
Vigyázz magadra...-suttogta.

-Hmm.- Mormogta Jungkook beleegyezően.

Megölelgették testvérüket, és útjára engedték hogy vezekeljen bűneiért, majd tiszta szívvel indulhasson vissza, bár már halandóként,mégis ugyanolyan szerelemmel Lunához.