FALLEN

23.rész.

-Indulhatunk szerelmem? - Kérdezte Luna izgatottan,miközben az utolsó ruhát is be pakolta bőröndjébe.
-Nagyon hamar elkészültél kedvesem, persze magamra kapok valamit aztán mehetünk.- Válaszolta Jungkook miközben a szekrényben kutatott.

- Jólvan siess, addig én le viszem a csomagokat a kocsiba. -Válaszolta a lány

Jungkook felöltözött,beültek az autóba és elindultak a romantikus kis kiruccanásukra.

-Annyira örülök hogy pár napig csak ketten leszünk. A sok munka és ezek a fura dolgok körülöttünk.... Túl sok volt nekem. - Mondta Luna miközben meg fogta Jungkook kezét.

-Én is örülök hogy veled tölthetem ezt a hetet... Csak veled... De ne gondolj most ilyenekre, próbálj meg pihenni. Hosszú még az út,este pedig szeretnélek meg lepni... -válaszolta Jungkook miközben apró csókot nyomott Luna kezére.

-Meglepni? Mégis mivel? Mit tervezel? - Kérdezte Luna kíváncsian.

-Hmmmm.... -mormogta Jungkook.
A meglepetést nem véletlenül nevezik meglepetésnek. Bízd csak rám...

- Felborzolod a fantáziám erre meg nem mondasz semmit... Rendben, nem faggatlak.... Kapcsolok zenét, ha mégis be aludnék, figyelj az útra nem szeretném ha bármi bajod esne.- Válaszolta Luna.

- Megint csak értem aggódsz... Nyugodj meg figyelni fogok,hiszen itt vagy velem. Mindennél jobban szeretnék rád vigyázni.... - Mondta Jungkook miközben szemei csak úgy ragyogtak.

-Rendben uram. - Mondta mosolyogva.
És köszönöm. Most pedig, siessünk nagyon várom már hogy oda érjünk! - Válaszolta Luna gyermeki izgatottsággal.

Pár óra múlva...

Mikor meg érkeztek Luna le döbbent a látványon. Egy a tengerhez közeli szállodában szálltak meg.A sós víz illata, a hullámok, a sirályok és az emberek hangja át járta egész testüket.

-Egészen eddig a pillanatig, csak filmekben láttam a tengert, hihetetlen milyen hatalmas, ijesztő és egyben szemet gyönyörködtető látvány. Köszönöm hogy el hoztál ide. - Mondta Luna miközben át karolta Jungkook nyakát.

- Ha ennyire tetszik, köszönd meg rendesen...-Válaszolta Jungkook pimaszul miközben ujját az arcára nyomva jelezte hogy a szóbeli köszönet nem éppen elég.

Luna lassan közelebb húzta majd egy lágy csókot nyomott ajkaira.

- Menjünk, pakoljunk ki...- Mondta Jungkook zavartan miközben arcára enyhe pír kúszott.

Miután ki pakoltak, megbeszélték hogy el mennek enni, meg kicsit szét nézni a tengerparton. Mikor egy ideje sétálgattak Jungkook megkérte a lányt hogy várjon rá egy kis ideig. Luna leült, nézte a hangosan hahotázó gyerekeket, boldog szüleiket, az egyre erősödő hullámokat és úgy érzete sosem szeretne vissza térni a tébollyal téli valóságba. Miközben gondolataiba merülve üldögélt, halk léptekett halott háta mögül.
Jungkook volt az. Szelíden mosolygott,szemei tündököltek és idegesen szorongatott egy apró dobozt.

-Meg érkeztél? Merre jártál? Már kezdél hiányozni.- Mondta Luna mosolyogva.

-Ahh.. Szóval nem is rögtön érezted a hiányom, amint magadra hagytalak?- Válaszolta Jungkook miközben közelebb csúszott a lányhoz.

-Nem úgy értettem... De mond csak mi van a kezedben?- Kérdezte Luna kíváncsian.

-Öhmmm... Ezt... Neked, készítettem...
-Nyújtotta át a dobozt Jungkook.

-Készítetted? Te csináltad? - Döbbent meg Luna majd kinyitotta.

Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amely úgy csillogott mint a legfényesebb csillag az égen.

-Jungkook.... Ez gyönyörű... Köszönöm.
Tényleg mindenben tehetséges vagy.- Mondta Luna miközben szívét melegség járta át.

-Semmiség, úgy gondtam ez illene hozzád a legjobban. Gyere fel teszem neked.- Válaszolta Jungkook majd a lány nyakába helyezte a nyakláncot.
Szeretnék el mondani egy történetet, van kedved meghalgatni?

-Minden amit mondasz érdekes számomra, szóval persze hogy szeretném.- Mondta a lány miközben kíváncsian Jungkook felé fordult.

-Ismerek egy legendát miszerint minden drága kő, legyen az jáde vagy gyémánt az istenek könnyei.
Mivel sok féle isten van, a könnyeik különféle drágakövekké formálodtak.
Ezért a haladók gyűjteni kezdték. Ékszereket készítenek belőlük,annak reményében hogy a szomorú vagy éppen boldog könnyek, emlékeztethessék őket egy felejthetetlen szerelemre. Így terjedt el a szokás hogy eljegyzéskor a gyémánt gyűrű a szerelem legtisztább jele.
Hiszen ami ilyen fényesen ragyog csakis a boldogság könnye lehet.
Szeretném én is neked adni könnyeim, és velük együtt a szívem és lelkem egy darabját, hogy ha nem is vagyunk mindig együtt,én ott legyek veled és emlékezz rám.

Luna lassan fel állt, felhúzta magához a fiút.Szemébe könnyek szöktek, a gondolatok amiket mindennél jobban szeretett volna ki mondani bent rekedtek. Szíve eszeveszett tempóban dübörgött mégis lelkére földöntúli nyugalom telepedett. Finoman megsimította a fiú haját miközben egy könnycsepp csordult végig arcán. Közelebb hajolt, átölelte majd remegő hangon azt mondta: Ez a legszebb ajándék amit valaha kaptam... Nagyon Szeretlek. Te vagy nekem a minden... Köszönöm.💜

-Nincs szükség köztünk a köszönöm szóra. Hiszen az eszem, a szívem, testem és lelkem örökké csak a tiéd. - Válaszolta Jungkook majd közelebb húzva a lányt, lágy mégis teljes szerelmével teli csókot hintett ajkaira.