FALLEN

20.rész.(18+)

Luna szorosan szorította magához "Jungkookot" mentek egy darabig mikor a lány megkérdezte:
- Nem vagyok nehéz?

100 kérdés megfogalmazódott benne mégis csak egy egyszerű és értelmetlen mondatot tudott kipréselni magából.

Jungkook nevetve válaszolt a lánynak:
- Hahaha! Hogyan is lennél nehéz ilyen apró testtel. Semmi baj mostmár biztonságban vagy, aludj egy kicsit.
(- Ahh szóval még mindíg az emlékeimben vagyunk...)- Döbbent rá Luna miközben nagyokat szipantott Jungkook megszokott illatából.-Ki vagy te? Miért segítesz nekem?     - kérdezte a lány kíváncsian.
-Hmm... Hogy is mondjam... Te hívtál ide engem,és úgy éreztem hogy segítenem kell. -Válaszolta a férfi.
Hogy hívnak?- Kérdezte Luna félénken.
- Elég okos kislány vagy a korod ellenére. A nevem most nem igazán számít.
Próbálj meg pihenni míg oda érünk,az egész tested reszket. Biztosan álmos vagy.
Ekkor Lunát hirtelen mérhetetlen fáradság kerítette hatalmába.
Fejét mélyen "Jungkook" nyakába fúrta majd lassan lehunyta szemeit és álomba szenderült.
Akkor tért csak magához, mikor "Jungkook" letette a kórház előtt elhelyezett padocskára.
Nem egészen volt tudatánál. Látta ahogy a férfi egyre távolodik.
Ajkai megremegtek majd halkan azt suttogta: - Köszönöm Jungkook...
A férfi mintha vissza pillantott volna rá,aztán köddé vált, majd Luna ébredezni kezdett:
-Hol vagyok? Jimin?
Nyitotta ki lassacskán szemeit. Jimin még mindig a feje fölött elhelyezkedve ült, majd lassan ő is kinyitotta szemeit:
-Luna? Jól vagy? Minden rendben? -Kérdezte Jimin.
-Öhm... Azt hiszem. Kissé szédülök...
Hány óra?
Mennyi ideig voltam eszméletlen? - Kérdezte a lány miközben felült és a kanapénak döntötte hátát.
- Délelőtt 11-van. Kb 1 órát voltunk az átérzésben.
- Átérzés? Ah... Szóval neve is van... -Mondta a lány lehangoltan.
- Na és? Mit tudtál meg? - kérdezte Jimin félénken,mégis szemeiben felvedezhető volt némi kíváncsiság.
-Jimin... Megígérem neked hogy egy legközelebbi alkalommal mindent elmesélek... De ez,most... Túl sok volt egyszerre. Haza szeretnék menni...- válaszolta a lány könnyes szemekkel.
-Rendben... Akkor haza viszlek. - vágta rá segítőkészen Jimin.
- Nem szükséges.- visszakozott Luna.
Setálni szeretnék. Kiszellőztetem a fejem, nem állhatok ilyen állapotban Jungkook elé.
Köszönöm hogy segítettél ma...- Mondta miközben Jimin kezére helyezte a sajátját.
-Khm.. Öhm.. szívesen... Máskor is...- Válaszolta  kissé kínosan Jimin,miközben ő is rászorított a lány kezére.
Mikor haza indultak megegyeztek hogy titokban tartsák még egy ideig. Jimin a lelkére kötötte hogy hétvégén menjenek el hármasban ebédelni.
A Luna egész úton gondolataival, magával és az igazsággal küzdött:
- Hogyan? Mi vagyok én?
Mindig is tudtam hogy valamiért fura vagyok... Hiszen olyan dolgokat látok és hallok amiket mások nem...
De sosem gondoltam volna hogy az igazság ennyire kegyetlen és rideg.
Hogyan kezeljem ezt? És miért Jungkook mentett meg az emlékeimben? Talán annyira szeretem, hogy őt képzeltem oda akkor?
De hiszen Jimin azt mondta hogy minden pontosan így történt....
És mégis hogyan volt erre képes Jimin?
Hahh... Azt hiszem meg fogok őrülni!

Miközben nagyokat sóhajtott lassacskán haza ért. Kinyitott egy sojus üveget, majd szinte az egész tartalmát  le döntötte.
Mikor végzett az egyikkel nyitotta a következőt. Így ment ez egy darabig mikor észrevette hogy Jungkook haza ért.
- Ahh... Drága szerelmem haza értél? Annyira hiányoztál! - Dőlt bódultan a karjai közé.
-Luna te ittál? Mégis mennyit? Mi a baj? -kérdezte a fiú felvont szemöldökkel, mégis aggódva.
- HM.... Olyan jó az illatod... Csak.... Egy picikét ittam. - mutatta ujjaival miközben dőlöngélt.
-Ne haragudj jó??
- Nem haragszom. De mégis mi történt? Miért nem mondasz semmit?
-kérdezte Jungkook csalódottan.
- Csssss!- tapasztotta be Luna a száját ujjaival.
-Nem akarok beszélgetni... Valami mást szeretnék veled csinálni...-térdelt le majd elkezdte kicsatolni a fiú nadrágját.

- Luna részeg vagy! - húzta fel magához a lányt.

- Nem vagyok részeg... De az illatod tényleg... Tényleg megőrít... - válaszolta Luna szinte üveges tekintettel.

Ekkor Jungkook szemében  különös fény csillant, majd mit sem törődve Luna állapotával, engedett vágyainak:

(Luna szemszöge:)
A testéből áradó hő, engem is átforrósít. Alkoholtól mámoros gondolataim a vágy útvesztőjébe keverednek.. Képtelen vagyok megállítani, és most ebben a pillanatban nem is akarom.
Testem a falnak szegezi. Ellenállhatatlan erővel von csókjaiba.
Ajka lassan a nyakamra vándorol, bőrömet ízeleli, miközben halkan a nevemet suttogja. Szinte könyörögve harapok ajkaimba hogy amit tesz ne hagyja abba. Az ágyra helyez...
Lassan fölém hajol, miközben gyermeki ártatlansággal mond egy két szót, amit szinte alig hallok szívünk heves dörömbölésétől.

Leveszi ruháimat, miközben sajátjától is megszabadul.
Az éjszaka egy pontján már nem is tudom hol van határ a két test közt, amely szüntelenül a másik gyönyöréért remeg, pislákoló lámpafényben.
Elvesztem... Feloldóttam, szinte semmivé lettem miközben csak most váltam igazán teljessé, annak a férfinek a vállába kapaszkodva akit mindennél jobban szeretek.
Ez az érzés egyre csak nőtt bennem, forrón, lüktetőn és eddig ismeretlen magasságba repített.
Oda ahol a csillagok izzanak majd hunynak ki. A végső mámor elsöprő hullámában  szégyenkezés nélkül markoltam a lepedőbe,hangot adva gyönyörömnek amely végig zúdult ereimben, majd ölem forróságban elolvadt.
Zihálva fekszem, szintén bágyadt szerelmem mellet. Úgy érzem mindent megakarok vele osztani...
A titkom, a múltam a jelenem és jövőm egyaránt... Lesz lehetőségem valaha is őszintén tiszta szívvel a szemébe nézni?...