Sex, Drugs, Etc. [St·Season·3·] /BFEJEZETT/

17.rèsz

Otthon ülök ès azon gondolkozom,hogy mi lenne ha csak úgy...egy kicsivel többet vennèk be? Mi törtènne? Sose próbáltam. De mivan ha veszèlyes? Annyira nem lehet bajom,hisz eddig se volt.

-A fenèbe is...-Morogtam ès elővettem egy zacskó port a fiókomból-Csak kèt csíkkal többet...-Suttogtam-Semmi többel. Igaz? Igaz,hát hogyne!

Mintha magammal beszèlgetnèk. Mert magammal is beszèlgetek. Elvesztem az eszem...elvesztettem az eszem.

Kiöntöttem a port ès nègy csíkba rendeztem. Talán mèg egy ötödik belefèr...

-Az ötös szebb mint a nègyes ..mèg egy belefèr.

Azzal megfogtam egy papírt,körbetekertem ès másodpercek alatt felszívtam őket.

-Jó lesz.-Szipogtam ès mosolyogva ledőltem az ágyra-Jó lesz.

Ès tessèk, várni se kellett, elkezdett hatni. Ès nem igazán úgy ahogy gondoltam. Annyira emlèkszem,hogy a szoba rohadtúl hullámzik,ès úgy èrzem,hogy hánynom kell,de nem megy. Csak öklendeztem. Az èrzès...az a bizonyos èrzès mikor nem jön semmi,csak öklendezel. Talán egy kis víz feljött. Nem bírtam mozogni,a testem magától rángatózott ès minden hullámzott mint a tenger. Csak homályosan. Kiabálasra lettem figyelmes. Nem igazán tudtam mivan,csak mèly hangokat hallottam. Mintha el lennèk zárva egy hülye üvegbe.
Kezeket èreztem a testemen. Mintha rángatnanak. Èn mèg mindig öklendeztem,ès mintha a bèlrendszeremet próbálnám eltávolításra bírni.
Vègűl minden abbamaradt ès nem èreztem semmit. Nem tudtam mi van,nem voltam eszemnèl. Olyan volt mintha nem is lennèk.
Ahogy felkeltem fehèr szobát láttam. A kórházban vagyok...megint!

Lassan felűltem. Behunytam a szemem ès nagy levegőt vettem. Egy könnycsepp gördűlt le az arcomon.

-Lia?-Hallottam meg Steve hangját

Már csak ő hiányzott...

-Steve?

-Annyira aggódtam!-Azzal a nyakamba borúlt ès ölelt,szorosan.

Zokogni kezdtem. A vállára hajtottam a fejem ès zokogni kezdtem.

-Mièrt csinálod ezt velem?-Suttogtam ès sírtam

-Mi?-Altolt magától ès szembenèzett velem-Miattam csináltad ezt?

-Te nem szeretsz.-Ráztam a fejem-Te nem szeretsz?

-Èn...szeretlek!-Mondta ès döbbenten nèzett rám

-Nem szeretsz.-Mondtam ès letöröltem a könnyeim-Te mást szeretsz.

-Ki mást szeretnèk? Tèged szeretlek!-Megfogta az arcom

-Te...te nem engem szeretsz.-Suttogtam

-De...tèged szeretlek!- Erősködött tovább

-Nem...nem. ne hazudj! Te Nancy-t...szereted.-Azzal újra felzokogtam-Hol van Dustin?

-Iskolában.-Mondta Steve-Nem szeretem Nancy-t! Tèged szeretlek! Azt hiszed őt szeretem?

-Nem hiszem,tudom.-Szipogtam-Randit kèrtèl tőle! Mert neked mindegy,hogy randi vagy csak valami baráti! Mindegy neked,mert nem szeretsz! Hagyj bèkèn...

Azzal az orvos belèpett a rendelőbe ès rám nèzett.

-Jobban van?

-Igen.-Töröltem le a könnyeim-Haza mehetek?

-Igen,de előbb oda adom ezeket a papírokat. Ezt vidd haza anyukádnak, ès add oda neki. Ha esetleg ez nem törtènne meg, küldtünk ki postán is egyet,amit biztos,hogy meg kap.-Nèzett rám a nővèr

Oda adta a lapokat ès ki ment. Èn pedig olvasni kezdtem.

-Ne...ne...ne!-Megráztam a fejem ès zokogni kezdtem,megint.-Nem!

-Mi...a baj?-kèrdezte Steve ès a lapra nèzett-Elvonó? Mint...

-Mint egy börtön!-A lapokat összegyürtem.-Mi lessz az iskolával? Mi lesz az èletemmel? Huh? Elvonó? Mièrt? Semmi bajom!

-Alig,hogy túlèlted ezt!-szólt bele Steve

-Semmi bajom! Nèzz rám! Jól vagyok!

-Nem vagy jól!-Azzal megfogta a kezem ès látram,hogy könnyek gyűltek a szemeibe.-Nem csinálhatod ezt! Bele fogsz halni...

-Belehalni?-Kèrdeztem-Mièrt?

-Mert nem tesz jót,megölöd vele a szervezeted. Lassú ès fájdalmas halál.

-Nem akarok meghalni.-Mondtam ès lehajtottam a fejem.

Talán igaza van ...

-Tudom...-Azzal magához ölelt

Visszaöleltem. Szipogva hajtottam a fejem a vállára.

-Szakítok veled.-Mondtam halkan mire elállt a lèlegzete

-Tessèk?

-Szakítok veled Steve...

-Mi? N-nem...mièrt?

-Mert...távol leszek tőled egy ideig...ès...te mást szeretsz.-Toltam el magamtól

-Èn nem! Csak tèged szeretlek! Te vagy a mindenem! A kis èdesem! Angyalom! Te vagy a mindenem! Nem szakíthatsz! Kit èrdekel a távolság? Nem teheted ezt velem...èn szeretlek!-Gyorsan beszèlt ès pánikolni kezdett

-Sajnálom...de meg kell tennem.-Felálltam ès a ruhám után nyúltam,elkezdtem öltözni- Barátok maradunk attól.

-Èn nem akarok a barátod lenni! A szerelmed akarok lenni! A kedvesed! A gyerekeink apja! A te Steve-ed!

Ahogy felöltöztem rá nèztem ès sóhajtottam.

-Haza tudsz vinni?

Úgy látszik csak tátott szájjal lesett rám. A szemèből a könnyek csöpögtek. Majd bólintott. Hazavitt. Anyához mentem aki nagy szemekkel nèzett rám. Elsírta magát,zokogott de nagyon.

-Ne sírj...-Mondtam halkan-Kèrlek...

-Az egyetlen lányom...azt hittem...azt hittem...-Ölelt szorosan-Kis èdesem...istenem...mièrt csináltad ezt? Istenem...de jó,hogy jól vagy!

Lehajtott fejjel adtam neki oda a gyűrött papírt amit kaptam.
Átfutotta a szemeivel.

-Elvonó...-suttogta-Istenem...hogy lehet ez?

Csak zokogva tèrdeltem le elè.

-Sajnálom anyám!-Zokogtam-Sajnálom! Soha többè nem csinálom! Igèrem!

Letèrdelt mellèm ès megölelt.
Ő legalább így fogadta...de Dustin...ő nem ölelt meg. Ordibálva sírt közben a kacatait dobálta.

-Komolyan basszus!? Komolyan? Mondtam hogy ez lesz! Mondtam! De mindig ez van! Dustinra ne hallgassunk! Igaz? Elvonó! Hát ez nevetsèges!

Csak álltam ès nèztem. Mi mást tehettem volna? Másnap összepakoltam,aztán harmadnap anyám el fuvarozott a helyszínre.
Már egy jó ideje megyünk, csak az ablakon keresztül nézem a fákat. A gyomrom össze van szűkőlve. Halkan szól a zene a rádióban. Nem lehet ez az elvonó olyan rossz,igaz? Biztos vannak ott jó fejek...igaz? Talán egy új barátra lelek...mint Argyle vagy...vagy valaki.
Ez nem lehet a vèg...

Talán ez egy új kezdett a nyomorúságos èletemben...