Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 4

Sziasztok!🩷
Tudom egy jó ideje már nem tettem ki részt, nem is tudom ki maradt itt de aki itt maradt és várja a folytatást annak elhoztam.😊
Viszont egy darabig még nem fogok tudni írni pontosabban majd június 10. körül fogok csak tudni addig vizsgáim lesznek de utána gőzerővel elhozom a végét is ennek a könyvnek!

Legyetek jók addig is!
Jó olvasást!🥰😘

Insta:fkt.parduc
Tiktok: pantherblack02

2 nap telt el mióta Sharon eltűnt.

Valjuk be életem szerintem legjobb kettő napja volt. Oké ez kicsit gonosz volt de na...nem tehetek róla, hogy egy idegesítő pióca.
Amúgy ebben a két napban a srácok nagyon kutatták. Már amennyire csak nyagadták. Jó ha besegítenék nekik valószínűleg max. 12 órán belül megtalálnám. No ego. Denem rá akatom pazarolni a kapcsolataim.

Másik vélet pedig ugye Nono. Nem igazán akarnak gyógyulni a sebei úgyhogy megkértem Bruce-t, hogy nézze meg és mint kiderült mérgezett eszközökkel ejtettek rajta sebeket.
Sokkal jobban aggasztott az ő helyzete.
Van egy olyan érzésem. hogy valahogy a kettő össze függ de nem is tudom miért egyszerűen csak egy zsigeri érzés de akkor is ott van a perceimben, gondolataimban.

Éppen az ágyamban fekszek és pörgetem a kis pillangó késem miközben ezen gondolkozok, kopognak.

-Gyere! - kiáltom ki és le nem veszem a tekintetem a plafonról miközben érzékelem ahogy kinyílik a szoba ajtóm.

-Szia! -Steve hangja már szinte felejthetetlen számomra és mikor meghallom mindig átjár egy különös érzés. Halvány mosoly jelenik meg a számon de nem nézek el a plafonról. Mintha az az érzés elveszne ha elnézek és én először meg akarom fejteni. -Min töröd a fejed? -jön oda mellém miközben egy nagy sóhajtással próbálom mondatokba szedni gondolataim.

-Szerintem össze függ. Vagyis nem szerintem hanem a megérzéseim szerint. Olyan mintha valaki megírta volna előre a forgatőkönyvet. Mintha valaki direkt akarná azt, hogy kutassunk Sharon után miközben Nono a toronyban van velem együtt. Úgy érzem mint a gazella a mező közepén aki érzi a ragadozó tekintetét de nem látja honnan néz. Lehet csak a paranorriám de az is lehet, hogy igaz. Ezt akarom megfejteni.

-Az a baj, hogy szerintem is van valami összefüggés. -annyira meglepődök, hogy ránézek és végre nem a plafont bámulom. Pillangó késem leteszem a komódra majd török üllésbe ülök fel.

-Ha tényleg az van amit gondolok akkor nagy szarban vagyunk, és még finoman fogalmaztam. -néztem komolyan a szemébe.

-Eltudod mondnani hova jutottál? -szeme teljesen a fáradság, nyúzottság és érdeklődés keverékeit mutatta. Rosszul éreztem magam, hogy nem segítek Neki de ahogy Sharonra gondolok van bennem valami ami hirtelen megálljt nyom. Mintha satufékeznél egy fordulás előtt, mert tudod, hogy valami rossz van a végén.

-2 opció van a fejemben. Első, hogy nem véleltlen volt itt Sharon. Nem véletlen kezdett ki velem annyiszor, hogy ő is benne volt és direkt tűnt el, hogy rám terelje a gyanút és ezálltal elválasszon tőled és az, hogy Nonot megtámadták lehetett tudni, hogy én rohanok segíteni. A második ami kicsit hátborzóngatóbb, hogy nem csak szimplán benne volt de ő az agy az egészben. Nem tudom pontosan, hogyan de sikerülhetett neki az, hogy kettős ügynök legyen. Tudom, hogy Peggy unokahuga de a kettő nem ugyanaz a személy. -Steve sóhajtott egyet de csöndben maradt.

Sűrű csend ködje szált közénk. A kimondott szavaim sújai pedig ott lebegett fojtogatón. Percek csak elnyúlva mentek el mellettünk.
Hosszú percek után megfogja mindkét kezem és megszorítja.

-Nem akarok veled veszekedni de remélem nincs igazad. Csak azt szeretném, hogy.... -nem találta a szavakat de én tudtam. Nem akarja, hogy élete szerelmének a rokona ilyen tettet kövessen el. Azt az jelentené, hogy Peggy-ben is volt valami ravasz, gonoszság.

Nem szóltam semmit csak jobb kezemet kivettem övéi közül majd magam felé fordítottam a fejét. Hüvelykujjammal megsimogattam arcát amibe belesimította fejét és be is hunyta szemét.

-Én sem akarom, hogy igazam legyen. -kinyitotta szemét és érdeklődve hallgatott. -De azt is megtanultam, hogy mindent számon kell vennem. Egész életemben nem bízthattam senkiben. Olyan elméleteket szőttem már eddig, hogy egy egész könyv kitelne vele. Mindent számításba szoktam venni, hogyha beütne a krak akkor ne lepődjek meg. -szavaim után csak szomorún rám mosolygott majd tenyerembe puszilt.

-Örülök, hogy itt vagy. Nem is tudom most mit csinálnék nélküled.

-Nem itt ülnél az biztos. -mosolyogtam rá szemtelenül mire egyik kezével odahúzott és megcsókolt.

Másik kezemet is arcára tettem majd onnan csúztattam felfelé a hajába. Steve karjai a derekam köré fonódott így még közelebb húzva. Egy pillanat múlva már lábam lendült át az övéin így már az ölében ülve csókolt. Agyamat a mámor ködje szállta meg. Annyira elvarázsolt csókja, hogy szinte beleszédültem, mint mindig.
Kezeit búcsúztatta pólóm alá majd ott kezdte el simogatni a bőröm. Kör körös mozdulatokkal simogatott mire a hideg végig futott gerincemen és egy jóleső sóhajt leheltem ajkaira. Mosolyogva hódította tovább ajkaim.
Lassan húzta le rólam a pólóm. Miután megszabadított tőle el is dobta a szoba másik végébe. Elszakadam tőle majd az ajtóhoz mentem bezárni azt. Kíváncsian nézett rám majd mikor rájött mit is teszek újra elködösült a tekintete. Kezeivel megtámaszkodott háta mögött míg lassan vissza sétáltam ölébe.

-Én kis okoskám -egyik kezével megragadta a csípőm majd visszatértünk előbbi elfoglaltságunkhoz. Egy határozott mozdulattal áthuztam fején a pólóját majd nadrágja gombja után nyúltam miközben eldöntöttem az ágyon....

***

Steve fedetlen mellkasára hajtva próbáltam minnél jobban lenyugtatni magam.
Első szeretkezésünk maga volt a tökély. Derekamat átölelve húzott magához közelebb amit egy pillanatig sem bántam. Karjai közt mindig egy megmagyarázhatatlan biztonság érzete jár át.

-Szeretlek Steve! -könyököltem fel, hogy szemébe tudjak nézni.

-Mint égen a csillag. Annyiszor jobban szeretlek Lil! -simótotta meg arcom majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

Az utóbbi hetekben olyan váratlan 180° vettek az érzéseim, hogy sokszor még én magam sem tudom megfejteni. Azt viszont, hogy nem akarom soha elveszíteni Steve-t és azt a furcsa megmagyarázhatatlan érzést amit később megfejtettem és végre megértettem mi is történt velem rájöttem, hogy szeretem. Szeretem úgy ahogy mást soha nem fogok.
Ezt az érzést meg is fogom védeni, mert tudom, hogy még csak a kezdet végén járunk és messze még a vég kezdete is.