Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 2

"Jövök Nono és együtt megöljük azt a szarházit!"

Ha most nem kapnak el gyorshajtásért akkor soha. Direkt mentem úgy, hogyha valaki követne esetleg akkor lássam de senki nem követett. Legalábbis úgy nem, hogy én lássam. Nagyából egy órás volt az út és az óra hihetetlen lassan telt bármennyire is nyomtam azt a rohadt gáz pedált.

Mikor a nagy lakóépület elé értem ami még pont New Yorkban helyezkedett el kifújtam a levegőt. Egy parókával a fejemen és egy ballon kabáttal takartam el magam. Szép lassan haladtam az ajtó felé ahol a megfelelő csengővel bejutottam.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat de még így is bele telt egy kis időbe míg felértem. Amint felértem össze vissza kapkodtam a fejem az ajtók számai között és mikor megtaláltam a 389-es ajtót megkönnyebbülve kicsit kopogtam be az ajtón. Várakozva füleltem a hangokat az ajtó túloldalán és mikor már elég közel hallottam a lábdobogást kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Mr.Silverman nyitott ajtót és mikor meglátott csak félre állva az útból beengedett.

-Balra a szobába keresd! -ennyit mondott mikor is beléptem mellette az ajtón mire egy bólintással jeleztem, hogy értem. Megindúltam az utasítás irányába majd mikor megláttam az ágyon ülő Nono-t megkönnyebülve rogytam le mellé az ágyra majd szorosan megöleltem.

-Amint végeztetek jössz velem apáékhoz! -jelentettem ki. Majd elengedtem és végig néztem rajta. Itt ott egy két karcolás hol mélyebb, hol pedig csak felületes. Viszont ami aggasztott az a karja. Egy kicseszett hosszú vágás volt a bal alkarján ami ha jól számolom 10 öltéssel volt össze öltve. Hosszú és fájdalmas halálod lesz Rumlow! Ha valamit megígérek azt be is tartom. Mégha csak magamnak ígérem meg akkor is!

***

2 óra múlva végeztek is mindennel. Egyszerűsítve Mr. Silverman lefertőtlenített minden sebet ellenőrizte még egyszer a karját és átnézte még a teljes testét biztos ami biztos alapon. Így 2 óra után végre elköszöntünk MR. Silverman-tól és halkan mentünk le a kocsimig. Folyamatosan néztem körbe és körbe hátha látok valami gyanúsat de semmi nem volt. Mikor végre elértünk a kocsimhoz nagy levegőt véve szálltam be majd indítottam be azt.

-Most kicsit nyúzott a csapat de ne lepődj meg! Hosszú hetek vannak mögöttünk. -tapostam a gázra. Idő közben Stark-kal is beszéltem aki már kicsit felébrett és megkértem, hogy tisztítassa ki az egyik vendégszobát amit nagy nehezen meg is tett. Nem azért mert olyan nehéz lett volna neki hanem azért mert nem mondtam meg, hogy ki lesz a vendég.

-Láttam a híreket de miért is vontad bele magadat? Azt mondtad Ti nem azt, hogy Ők! -nézett rám számonkérően amit meg is értek. Ezt nem akartam csak úgy telefonon az orrára kötni.

-Hát van ami nem telefon téma! Mint például az, hogy van barátom vagyis valami olyasmi és, hogy mostmár a HIDRA ellen harcolok. Velük. A Bosszúállókkal!

-Azta Lili. Nem is tudom mit mondjak. Ki a barát féléd? -nem is ő lenne ha nem ezt kérdezné. Nevetnem kellett rajta. Mintha nem most varrogatták volna össze a teste különböző részeit.

-Steve. Steve Rogers alias Amerika kapitány. De még nem a barátom csak együtt alszunk meg ilyesmi. Jó? -néztem rá egy pillanatra a piros lámpánál.

-Sejtettem. Olyan jól össze illetek de ha kicsit megnézünk titeket akkor olyanok vagytok mint a tűz és víz.

-Azért any.... -hirtelen láttam meg a periférikus látásomba az oldalról majdnem belénk ütköző kocsist. Elrántottam a kormányt majd mikor láttam, hogy megint belénk akar jönni padlógázt adtam. -Bassza meg a kurva annyukat, hogy ilyenkor sem hagynak békén! -mint az őrült úgy kanyarogtam New York utcáin, hogy minnél hamarabb eltűnjünk a látó köréből.
A sebességmérő már majd, hogynem kiakadt olyan gyorsan mentem de még így is követtek így a következő leágazásnál már a torony felé vettem az irányt és más taktikához folyamodtam. Megcsörgettem az utolsó számot a hívólistámon ami Stark volt.

-Mi van már megint? -kérdezte elég nyűgösen.

-Nyisd ki a kaput 2 perc és ott vagyok! -kerékcsikorgatva fordultam balra mire a fekete autó követett -Ó, hogy az a rohadt élet! Nincs jobb dolgotok? -szitkozódtam és teljesen kiment a fejemből, hogy nem nyomtam ki a hívást. Nem is figyeltem a körölöttünk lévő hangokra. Csak én voltam és az út, valamint az az idegesítő parazita mögöttünk.

-Mi folyik itt Lili? -tompán hallottam a hangokat majd mikor megláttam a tornyot elhalt minden hang. Már erőből nyomtam a gázpedált és a fékről is szinte levettem a lábam de mindig ott van az a gondolatom, hogy mi van ha fékezni kell. Így csak lazán tartottam a féken a lábam és imádkoztam, hogy sikerüljön amit elterveztem.

A tornyot megkerültem majd egy pillanat alatt bekanyarodtam a parkolóba. Sikerült.
Csak ez lebegett a szemem előtt, hogy sikerült.

-Sikerült! Egy kibaszott zseni vagyok! -szálltam ki a kocsiból diadalittasan.

-Nem az én vagyok de te sem vagy rossz! -jött mellém Tony eléggé szigorú tekintettel. -Magyarázatot! -ekkor a mögöttem kiszálló Nono-ra vezette a tekintetét. -Most!

-Majd fent! -mondom majd végig nézem ahogy a két férfi végig méri egymást. Hát nem egy gyümölcsöző a kapcsolatuk de azért nemkell szemmel ölni egymást.

A liftben is feszült csend vett körül minket. Alig vártam, hogy felérjünk. Szinte megváltásként tekintettem rá addig a pontig amíg a többiek szemébe nem néztem.
Na basszus! Most kapni fogok rendesen!

Mély levegőt véve léptem ki a lift kabinból és egyenesen a többiek elé sétáltam majd nyugodtan leültem a kanapéra. Vártam míg az engem követő férfiak is helyet foglalnak majd vártam. Vártam ki kérdez először. Nem kellett sokat várnom szinte sorba álltak, hogy lebasszanak

-Mit gondoltál? Mit gondoltál, hogy megint nem szóltál és megint kis híján meghaltál. -apa kezdte, hát ki más. Láttam Steve-n is, hogy valamit akar nagyon de tűrtőzteti magát. Valami gond van. És rá kellene jönnöm, hogy mi. De nem is sejtem mi. Alig mentem el 3 órára és szóltam neki, hogy ne aggódjon.
Feszült csend csak fokozódott a meg ki nem mondott kérdések miatt és láttam rajtuk, hogy valami történt amíg nem voltam itt. Valami nagy.