Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 11.2

Egy kis figyelmeztető a részre, tekintve arra, hogy az emlékeit írom le Lilibet-nek nem egy leényálom lesz ez a rész és szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy Csak Saját Felelősségre olvassa el. Az összes rész közül ezt volt a legnehezebb megírnom de nem az ötlethiány miatt hanem a lélektani oldala végett...

Jó olvasást!🤍

Annyira elvoltam foglalva, hogy emlékeimbe merüljek, hogy észre sem vettem a sötét eget. Mint 2007-ben. Sötét volt és tiszta. De most nem vagyok egyedül. Nem menekülök és egy biztonságos helyen vagyok. 
Azt sem vettem észre, hogy Bruce kint volt valamikor és ennivalót hozott nekem amit magamhoz véve elkezdtem eszegetni. 

Az elmém nem tud elviselni több emléket. Neki is pihenés kell ahogy nekem is. konyhában elmostam a tányért és kidobtam az üveget majd bementem abba a szobába ahova a cuccaimat is letettem majd zuhany és minden egyéb nélkül befeküdtem az ágyba.

***

 Minden sötét és doh szag van, ami keveredik a trágya bűzével. Egy istálló. Egy ellhagyatott istálló kint a semmi közepén. Tökéletes szállás egy ilyen bújdosónak. 
3 hete keresnek. 3 hete öltem és menekülök. Tényleg felszabadult lettem, de ugyanakkor mintha kitéptek volna egy darabot a lelkemből. Nem sokat csak egy kicsit...

Mindig csak egy kicsit...

***

Felriadtam és szinte orromba éreztem azt a bűzt ami hónapokig elkísért engem. A verejték csak úgy folyt rólam mintha épp zuhanyoznék és a légzésem nem akart csillapodni.
Lerúgtam magamról a takarót és felültem. Telefonom után kutattam és mikor megtaláltam meglepődtem az időn. 3:48. Majdnem 4 óra van. Ha már felkeltem nem alszok vissza.

Elmentem letusolni majd egy cicanadrágot és egy sportmelltartót felhúzva mentem ki a házból. Felfedezni és kikapcsolódni indultam. Hátha segít...

***

Találtam egy ösvényt és azon futottam majd egy órát és mikor visszaértem másra sem vágytam csak egy zuhanyra. Kikapcsoltam kicsit és ez nagyon tetszett. Nem volt senki körülöttem és nem akart senki beszélni velem.
Mivel még Bruce nem kelt fel így csendben kimentem a hátsó teraszra és leültem ugyan úgy ahogy tegnap. Csak ma én hoztam magamnak piát. 

˙˙˙˙˙˙

Sötétség. 

Mindent elnyelő sötétség.

Nem tudom hány óra lehet pontosan csak azt, hogy mostmár nyugodtan kimehetek ebből a közegből. Ezt a bűzt épeszű ember nem viselné el ennyi ideig de nekem muszáj. Ha akarok tetőt a fejem fölé. Esténként mindig elmentem valamelyik városba és kinéztem egy épületet amit kirabolhatok. Tudom nem a legjobb megoldás de 11 évesen nem sok választásom van. Mióta elszöktem... pontosabban mióta öltem...

Megint a fák között osontam a következő állomásom felé. A maszkot amit régebben találtam az arcom elé tettem így csak a szemeim látszódtak és pont tökéletes volt a mai célpontom miatt. Bevásárló központ. Az éjjeli őr már kissé idős de átvágható. Vagy leüthető. Helyzet adja melyik.

Beosontam és mögé lopóztam majd a tarkójára mértem egy ütést. Pont úgy, hogy az idegeiegy pillanatra feladják a szolgálatot és össze is essen. Ezután gyorsan kivettem az övéből a sokkolót és lesokkoltam vele. Biztos ami biztos. A kamerákat kikapcsoltam és kitöröltem az elmúlt óra történéseit és már mentem is a táskámmal az élelmiszerek felé.