Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 11

Még az este bepakoltam így reggel csak el kellett készülődnöm és még mielőtt bárki vitatkozhatott volna elindultunk. Nem tudom hova, csak annyit tudok, hogy más emberként fogok visszatérni az fix.

***

Majdnem 10 órás autóút után jó volt végre azt hallani Bruce-tól, hogy megérkeztünk. Egyszerű faházikó 3 hálóval, 1 fürdővel és egy nappali-konyhával. Valamint a hátsó teraszról valami eszméletlenül gyönyörű volt a kilátás. Úgy, hogy mikor lepakoltam a cuccaim kiültem kicsit ámulni.

-Régen is mindig így kezdtem. -ült le mellém és adott egy üveg sört amit elfogadtam.

-Hogy találtál rá? -kérdeztem miután nagyot kortyoltam a sörömből.

-Mikor először változtam át Hulk-á nem mertem megjelenni emberek előtt. Kellett egy biztos hely ahol nem teszek kárt. Ahol harmónia van. -nem taglalta tovább és nem is kellett. Értettem.

Órákig ültünk és néztük a tájat. Egyikünk sem szólalt meg de pont ez kellett.
Fejben közben lefutattam az összes eddigi emlékem és sorba tettem. Tudtam ha akarnám se tudnám kizárni. Nem elmenekülni kell hanem megoldani a problémát.
Az emlékek pörögtek a szemem előtt mint egy vásznon a film képkockái. Egészen kisgyerek koromtól kezdődött.

˙˙˙˙˙˙

-Lilibet gyere babázni! -szólt egy vékony hang. Én éppen messziről néztem ahogy a fiúk fociznak. Én is akartam de nem engedték.

-Majd később! -válaszoltam én is vékony hangon. Focizni akartam így mikor össze szedtem némi bátorságot oda mentem. -Én is beszálhatok? -kérdeztem a fiúkat.

-De hisz te lány vagy! Menj babázni! - mondta egy szőke hajú fiú.

-Miért baj az ha lány vagyok? -kezdtem mérgelődni. Ilyen voltam eddig is mindig felkaptam hamar a vizet. Főleg ha nem úgy volt ahogy én akarom.

-Mert gyenge vagy és törékeny! Ha esetleg eltalál a labda, még képes lennél nyavajogni és hisztizni. -mondta egy másik barna hajú fiú.

-Én erős vagyok nem hisztiznék! -dobbantottam a lábammal.

-Nem hiszem te is csak egy lány vagy! -mondta újra a szőke mire megindultam felé. Gúnyolódtak, hogy egy lány akarja megverni őket de mikor odaértem olyat húztam be a szőkének, hogy elterült és nekem sem kellett több. Felé kerekedtem és ütöttem karmoltam ahol tudtam ő pedig alig bírt védekezni.

Addig ütöttem amíg a dadák le nem szedtek. Utána a fiút mentő vitte el engem pedig kitiltottak és amíg a fiú kórházban volt az új helyet intézték nekem.

˙˙˙˙˙˙

Az emlékre csak egy nagyot sóhajtottam, innen indultam. Ez az első emlékem. Az első és eléggé meghatározó és félelmetes.

˙˙˙˙˙˙

-Nem véletlenül voltál eddig árvaházba! -kiabált rám újdonsült nevelőnőm, azért mert elejtettem egy tányért. Egy faszom tányért.

-Nálad meg nem véletlenül volt ennyi gyerek! Mindet elveszik tőled! Nem is értem, hogy vagy még szabad lábon! -szóltam vissza gúnyosan. Alig múltam 8 éves de már vagy 20 helyen voltam az elmúlt évben. Csakis az a nyavajás miatt. Miért kellett ilyen törékeny csontokkal születnie?

-Ne feleselj velem! -ordított rám majd egy olyan pofont adott nekem amitől a földre zuhantam. -Mostmár értem miért nem akart anyád! Biztos, hogy már születésedtől fogva maga vagy az ördög! -azzal még rúgott egyett belém és otthagyott. Ez volt élete legnagyobb hibája.