Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 12

Még 2 napig ott voltunk és csak léteztünk. Végre szabad voltam. Vagyis én úgy éreztem. 
Most viszont szembe kell néznem a többiekkel. Hazafelé is csak csendben néztem ki az ablakon.
Lassan néztem az elhaladó tájt és azon gondolkoztam, hogy-hogy fognak fogadni. Egyáltalán mit csináltak miután én elmentem. Hibáztattak? Dühösek rám? Túl sokat kattogtak a fogaskerekeim a napokban. Már nem is nagyon érzem őket, így inkább becsuktam a szemeim és próbáltam elaludni.

Nagy nehezen.

***

Érzem, ahogy lassul az autó majd teljesen megáll. A motor hangja is elhall és ekkor tudom hazaértünk. Nyújtózva nyitogattam a szemeim. Lassan néztem körbe és rájöttem, hogy este van. Hálásan néztem Bruce-ra hiszen a bázison is vak sötét volt. Gondoltam, hogy nem szólt a többieknek a jövetelünkről így a lehető legcsendesebben mentünk be a bázisra. Mind a ketten csendben lépkedtünk a háló folyosón, majd végre odaérek a szobám ajtajából még integettem és beléptem a szobámba. Viszont mikor becsuktam az ajtóm és körbe néztem a szobámba Steve-t pillantottam meg az ágyamba. Halkan szuszogott és egy párnát ölelve aludt. 
Halványan elmosolyodtam és megkerülve az ágyat leültem mellé. Megrezzent és kinyitotta a szemét. Meglepődve ült fel az ágyon. 

-Szia! -törtem meg a csendet suttogva

-Szia! -válaszolt hitetlenkedve -Mikor értél haza? -kérdezi rekedve

-Kb. 3 perce. Hogy-hogy nálam aludtál? -szinte tudom a választ de hallani akarom.

-Hianyoztál! -mondta és láttam rajta, hogy meg akarja fogni a kezem de inkább nem tette így inkább én léptem meg az első lépést. 

-Remélem nem bántottalak meg, de nekem nagyon jól esett ez a kis idő. -meglepetésemre szorosan megölel. Mostmár megnyugodtam. Tudom, hogy ki voltam, és tudom, hogy mit akarok. Békét akarok és ezt Steve nagyban segít létrehozni. Pedig szerintem nincs is tisztában vele. 

-Mit rondolsz? Mivel bántottál volna meg? Azzal, hogy magadra is gondolsz? -mondta kicsit elhúzodva és a szemembe nézve.

-Azzal, hogy hirtelen elmegyek egy teljesen ismeretlen helyre, ismeretlen időre. 

-Ha azt mondanád, hogy neked tér kell és elmész az űrbe több évtizedre akkor sem haragudnék rád. Megvárnálak és ugyanúgy szeretnélek mikor visszajönnél. -könnyek szöktek a szemembe és ráborulva elkezdtem zokogni. Hátamat simogatta és puszikat adott megnyugtatás céljából. 

Pár perc kellett mire megnyugodtam és már csak szorítottam Steve-t. Végre úgy éreztem élek.

-Köszönöm. -mondtam halkan a pólójába.

-Aludjunk rád fér! -nem engedett el csak elhelyezkedett az ágyon el nem engedve engem és egymást ölelve aludtunk el.

***

Reggel, vagyis hajnalba hiszen délután is aludtam felkelve boldognak éreztem magam. 
Lassan nyújtózva tértem magamhoz majd Steve-t is elkezdtem felkelteni. Puszikkal halmoztam el arcát mire magához tért.

-Jó reggelt! -mondtam mosolyogva

-Jó reggelt! -mosolygott vissza édesen. Hiányzott. Nagyon. De akkor is erőt véve magamon kiültem az ágy szélére mivel tegnap dél óta egy falatot nem ettem és ezt a hasam hangos korgással jelezte is. -Menjünk enni! -állt fel és húzott magával. 

Lent még nem volt senki így elkezdtünk reggelit csinálni. Főleg én. 
Gondolva a többiekre rengeteg kaját csináltam és mire mi megreggeliztünk szépen lejöttek a többiek. 
Mindenki megölelt (volt aki a nyakamba ugrott) és már szinte mindenki lent volt apa kivételével. Mikor végeztem a saját tányéromat elmostam és éppen azon gondolkoztam felkeltem belépett a konyhába. Nyakába ugorva öleltem meg. 

Tényleg kellett az a pár nap egyedül. Újra éledtem.

Testileg...

Elmémben...

És végre lelkileg is önmagam vagyok...

Végre érzem ki is vagyok. És ehez 26 év kellett, és az, hogy megtaláljam a családom mert a Bosszúállók igenis az én családom. Megtaláltam önmagam mellettük és ezt sehol máshol nem tudtam volna megtenni. Ezért leszek örökké hálás nekik.

VÉGE.....

Insta:fkt.parduc

Tiktok: pantherblack02

Öszintén már nem akartam ragozni Lilibet életét. Rengeteg mindent akartam volna még de nem akartam még többet szenvedtetni. 

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy végigolvastátok.🥰💖

(UI.: Jön majd egy másik könyvem is. Lassan.)