Spark Explosion (ORIGINAL)

4. fejezet

Konrád

Unottan jegyzeteltem az órán. Baromira nem volt kedvem ezzel foglalkozni, de ha most figyeltem, akkor később nem kellett ezzel szarakodnom. Ha az órákon koncentráltam, csak egy átolvasás kellett szünetben, és mindent tudtam. Mázlista voltam ilyen téren. DK mögöttem halkan ismételte, amit a tanár mondott. A hangja háttérzajjá csitult, így sikerült ki is zárnom egy idő után. Mellettem Zalán félig aludt, így az ő füzete inkább firkákból állt. Márkó valamilyen szinten figyelt előttünk, de a mellette ülő Viki néha jobban érdekelte.

Így teltek el az órák. Zalán és Márkó együtt indultak edzésre, de mivel ma nekem nem volt, így egyedül mentem az edzőterembe. A szokásos rutinomat csináltam, közben zenét hallgattam, nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Egy gyors fürdés után pedig kimentem a két hülyéhez a pályára. Márkó éppen nekifutott, hogy elhajítsa a gerelyt, az edző pedig már ordított is vele, hogy megint rosszul csinálta. Felhorkantottam. Nem mintha annyira értenék a dologhoz, de hogy mi volt a baja a dobásával, arról fingom sincs. Márkó viszont még távolról is úgy tűnt, hogy egy pillanatra magába zuhant. Tekintetemmel a másik szobatársamat kerestem, majd mikor megpillantottam és találkozott a tekintetünk, intettem neki. Zalán a startvonalnál állt, készen arra, hogy a társát lenyomja gátfutásban.

A kosárpályán edzettek a tagok, nevetést hallottam, és labda ütődését. A focipályát páran elfoglalták az edzések után, távolabb kislabdát dobáltak, vagy éppenséggel csak a fűben ülve tanultak. A suli élettel és sporttal volt teli.

– Konrád! – intett nekem Lina. Biccentettem a lánynak, ő pedig felém kocogott. – Zalán mondta, hogy neked megvannak a jegyzeteid a bioszból. Ki tudnál segíteni?

– Miért nem kérsz meg valami más nyomit? – támasztottam meg az államat a kezemben.

– Mert én a te nyomi jegyzeteidet kértem. Na?

– Gyere majd fel edzés után hozzánk, akkor megkapod.

– Köszikeeee. Mellesleg a srácokat jöttél nézni?

– Nincs jobb dolgom – dünnyögtem unottan. – Ma nem volt edzésem.

Lina oldalra döntötte a fejét. – Lehet már tudni, hogy mikor lesz az első versenyed?

– Kedden.

Szeptember óta ez lesz az első versenyem a sulival. Készen álltam arra, hogy mindenkit a földbe döngöljek. És szerencsére suliba sem kellett jönnöm aznap, így duplán nyertem.

Lina visszakocogott a társaihoz, folytatta az edzést ő is. Mint Zalán és Márkó, ő is atlétikázott három tanár felügyelete alatt. Mivel bizonyos sportágaknál nem volt akkora jelentkező, de mindenképpen indítani akarták az edzéseket, így egybe olvasztottak elég sok mindent. Néhány edzéstípus más-más ágaknál hasonló volt, és a csapat mellesleg nagyon vegyesnek ígérkezett. A kosár, a foci, és a röpi csapatok elég nagy létszámban voltak mindkét nemben. A másik nagyszám még a suliban a sportok terén a kick-box volt, amire én is jártam. Az edzőnk Fazekas Endre, az ország többszörös aranyérmese, olimpiai bajnoka volt. A legjobbtól tanulhattam.

A srácok edzése után együtt indultunk vissza a szobánkba, miközben ők tovább magyaráztak valami filmről, amit tegnap néztünk, bár én bealudtam rajta. Lina nem is olyan soká jött a jegyzeteimért, én pedig egy úttal vele elsétáltam a konyhába, hogy egyek egy korai vacsorának valót. Evés közben a híreket böngésztem, neten kick-box videókat néztem. Visszaindultam a szobámba, hogy leüljek egy kicsit tanulni – vagy inkább úgy tenni –, illetve megcsináljam az angolomat. A koli zengett a sok zajtól, voltak, akik a folyosón rohangáltak, mások közös bevásárlásból tértek vissza, megint mások edzésre igyekeztek, vagy rögtönzött csapatokként játszani egymás ellen.