Nem igazán szoktam ilyet csinálni, de úgy éreztem, hogy ennél a történetnél dukál pár hosszabb mondat, vagy éppenséggel bekezdés. :D
Dominik és Konrád története eleinte egy fanfiction-nek indult. Nem lövöm le a poént, hogy melyik sorozatnak a szereplőiből indultak ki, vannak jelen jelek, aki leleményes, az biztosan megtalálja. Viszont! Le szeretném szögezni, hogy bár egy másik művész által kreált karakterekből indultak ki, ők nem azok! Pár fejezet alatt Dominik és Konrád elkezdte a saját útját járni, és teljesen önmaguk lettek, alias az én szerzeményeim. A másik dolog, amiért szerettem volna elmondani, hogy fanfiction-nek indult, az az, hogy pont az emiatti rajongásomnak a túlfűtöttsége az oka a gyorsaságnak. És őszintén ezért imádtam ennyire az egészet írni. Nem hagytam időt magamnak, hogy visszaolvassam közbe és újra tördeljem, egyszerűen csak írtam. Dominik és Konrád története volt az hosszú idő után, amiben maximálisan csak az élményt leltem meg. Amikor Cameronékat írtam sok hónapra félbehagytam őket. Nem forrta ki magát teljesen a dolog a fejemben, ez is volt az egyik oka; a másik pedig az, hogy valamilyen szinten az egy gyakorlás volt, hogy jobban átadjam az érzelmi szálakat. Az új történetem is egy erősebb érzelmi vonalat fog vinni, de ezt már nem gyakorlásnak akarom szánni, így máshogy is állok a dologhoz.
Ahogy telnek az évek, és egyre többet tapasztalok én is még most is, és egyre inkább újabb, nehezebb helyzeteket élek meg, úgy változik a felfogásom. Ezzel így van mindenki, természetesen. Én ezeket a változásokat szeretem megfogni. Cameronék története a gyógyulásról szólt, egy negatív felfogásból való nagy lélegzetvétel. Dominikék viszont nem annyira komoly témát fognak, viszont szükséges szerintem. A barátok, a különböző elvek találkozása, a kompromisszum, a problémák megbeszélése, vagy éppen elhanyagolása, a család, és egymás támogatása.
Konrádékat egy központi helyre tettem, és ez volt a kollégium. Szerettem volna egy önállóbb közösséget alakítani, viszont még az iskolai éveikben, és így alakultak meg ők. A történet helyileg Mogán játszódik egy általam kitalált városban, ahol minden történetem játszódik, és még az ezutániak is ott kapnak majd helyet. A Yummy, a Holla (és majd még sok más is) mind-mind központi helyek az összes történetemben. Dominikék, ahogy említették is, egy sporttagozatos gimnáziumba járnak. Ezt valaki komolyan veszi, van aki csak sodródik az árral, mint pl Trisz.
(He)léna és Márkó kapcsolata engem is váratlanul ért. Komolyan! Amikor egyszer írtam poénból, hogy Léna szöszinek hívja Márkót, ott kattant a dolog át a fejemben. Megvan köztük az a kis szikra, amit tovább szíthatok. Nem kaptak ők ketten nagy szerepet, nincs kifejtve az ő oldaluk ( mellesleg direkt) mert ez a könyv nem róluk szólt. Léna kicsit hasonlít (így utólag jöttem rá) Melody-ra. Esküszöm, hogy nem direkt volt! De miután rájöttem, úgy éreztem, hogy ha már Melody nem kapta meg leírva az esélyt, hogy továbblépjen, Lénának megadom ezt az örömöt.
Dominik illetve Konrád baráti társasága. Imádtam őket! Dominik két nagyon kedves, jó tanuló lánnyal barátkozott össze, míg Konrádot valójában Zalán és Márkó karolta fel. Tipikusan az extrovertáltak örökbe fogadták az introvertáltat. A sztoriban Trisz volt még számomra az igazán nagy meglepetés. Nem akartam, hogy Dominiknak a szobatársa szerepet kapjon, ezért sem volt eleinte neve. Mindig csak a "szobatárs" volt, és ennyi. Nem akartam felesleges nevekkel traktálni senkit, ha nem muszáj. Viszont a jelenetnél, amikor Trisz benyit, mikor Konrád kidőlt Dominikon, éreztem, hogy itt a helye sztoriban. Kellett Trisz, ő hiányzott azzal a tipikus írói kreténségével, amit néha én is képviselek. Toleráns volt végig a két hülyével, akik befoglalták állandóan a szobáját, és a szememben egy baromi jó baráttá nőtte ki magát. Remélem, hogy nektek is átjött azért a jelleme.
Van egy dolog, amit még nagyon szeretnék elmesélni, de ez tényleg csak bónusz, és szeretném, ha nekem is megmaradna emlékbe a későbbiekben. Szóval. Egészen a történet végéig nem dolgoztam nevekkel. Semmilyen nevem nem volt, de komolyan! A neveket random betűkkel helyettesítettem, amikből aztán lettek a valódi nevek is:
Kirtz Dominik - DK
Berecz Konrád - BK
Orova-Czakó Heléna - OCH
Sass-Urfi Tünde - TSU
Orosz Paulina - PO
Kubik Márkó - KM
Zámolyi Zalán - ZZ
Sokváry Trisztán - ST
A történet ment a fejemben, viszont nevek nélkül, és mivel írni akartam, nem töltöttem el egy (vagy több) napot azzal, hogy a megfelelő neveket megtaláljam. És milyen jól tettem! Mivel DK, mint becenév megmaradt, aminek baromira örültem! (Hála egyik barátnőmnek és az észjárásának). Annyira megszoktam így a neveiket, hogy nehéz volt átállnom a rendes, már kiválasztott neveikre, amikor az utolsó átolvasásoknál jártam. Innen jött az ötlet, hogy Konrád sokszor össze-vissza gondolt rá, és szólította meg Dominikot. Ha megszoksz valamit, nehéz váltani.
A nevekből adódóan, szándékos, hogy Konrád és Dominik is máshogy szólítja meg némelyik tagot. Konrád Lénát képtelen becézni, túlságosan furának gondolja. Tündit szintén képtelen becézni, mert túl kedvesnek gondolja a "Tündit", miközben valójában a "Tünde" egy határozottabb megjelenést ad a lánynak, mint amilyen is. Amikor Linának választottam a Paulina nevet, nem gondoltam bele, hogy baromira nem illik a lányra. A fejemben a Paulina egy jókislány szerepet rajzol le, és Lina minden, csak az nem. Az ő beceneve tehát innen eredt.
Hmm. Mi lehetne még érdekes esetleg, amit elmesélhetnék?
Oh, igen. Az első verzióban ezt is egy mély vonallal akartam megfűszerezni, és az első kliséhez nyúltam, aki tökéletes lett volna; a rák. Nyugalom, nem a főszereplők egyike lett volna az. Dominik bátyját akartam volna kicsit megkínozni egy gyógyítható, korai fázisú májrákkal. És voltak baromi jó jelenetek, Dominik teljes összeomlása, és Konrád maximális támogatása, és a frusztrációból adódó vitáik. Viszont, ahogy haladtam előre ezen a vonalon, éreztem, hogy lassul a lendület, és elvesztem az érzést, ami az elejétől vitt. Szóval kiszedtem ezt a vonalat. Teljesen más mélységű, és más állapotú lett volna kettőjük kapcsolata, ami egy trauma okozta kötődésen alapult volna, és belegondolva ez nem egy kellemes kötődést okoz, hanem láncokat köt a bokádra. Azt akartam, hogy kettejük egymás iránti kapcsolata tiszta legyen, és ne egy erős, fájó lökés miatt kerüljenek össze. Konrád nem mozdult rá Dominikra, amikor mélyre került, félreértés ne essék. És addig nem is lépett, amíg Dominik jobban nem lett. Viszont ez a vonal nagyon kettévágta a történetet, így jobb helye lett külön, máshova elmentve.
Most már hiába gondolkozom, nem jut eszembe több dolog most, szóval lehet később lesz update-e ennek a bejegyzésnek, ki tudja xD
Igazából annyit szeretnék még mondani, hogy baromira örülök, hogy végre kész vagyok Dominikékkal, mert igaz, hogy megszerettem őket, és valamilyen szinten örökre kedvenceim lesznek, de úgy gondoltam, hogy nekik itt a történet vége (egyelőre). Ők ketten minden bénázásukkal együtt visszaadták azt a kezdeti írás vágyat, amit 6-7 vagy még annál is több éve éreztem, amikor először elkezdtem igazán írni. Ebbe az érzésbe akarok belekapaszkodni, ezt akarom kergetni a későbbiekben is.
Nagyon remélem, hogy tetszett nektek kettőjük összehangolódása, és komfortot találtok a többiekben is. Szívből remélem, hogy ti is úgy fogjátok szeretni őket, mint én.
Még annyi, hogy remélem a kis érdekességek, amiket ide leírtam, adnak egy kis pluszt a sztorihoz, és remélem megértitek, hogy most még egy kicsit nehéz elengednem a kezüket a srácoknak, de kopog az ajtómon egy új történet, két nagyon szerethető lánnyal, akiknek szintén alig várom, hogy leírhassam a gondolatait. Remélem vártok ismét egy nagyot velem addig :D
Legyen nagyon szép napotok! Vagy hát igazából, elég sokára fogok visszatérni szerintem, szóval szép hónapokat mindenkinek :D
ESTÁS LEYENDO
Spark Explosion (ORIGINAL)
Novela Juvenil...mert egy kis szikra is elég ahhoz, hogy valami gyönyörűt és veszélyeset hozzon létre. Dominik egy olyan srác, aki mindenkit maga elé helyez, kitartó, és keményen dolgozik mindenért, hogy elérje, amit akar. Az iskolában mindenki ismeri őt, az álla...
