Nyári bónusz

161 17 4
                                    

Sziasztok!!!

Gondoltam, hogy megleplek titeket így a nyári forróságban valami kis szívet melengető aprósággal. Ez a fiúk nyári, közös nyaralós sztorijába ment volna, majd később az egész történetük folytatásába, viszont bármennyire is imádom ezt a két hülyét, nem tehetem meg jelenleg velük, hogy folytatást írjak nekik. Ez az egész történet annyira a szívemhez nőtt, és szerintem nektek is, hogy nem szeretném elrontani egy közepes minőségű második résszel. Viszont érdemes lesz szemfülesnek lenni, mert majd az új történeteim fel-fel fognak bukkanni!

Remélem, hogy egy kicsit megmosolyogtat ez a kis szösszenet titeket majd :D

Vigyázzatok magatokra, és igyatok sokat! Undorító ez a hőség :(((



Dominik

Megdörzsöltem a szemeimet, majd bemásztam Konrád mellé az ágyba. Azonnal körém fonta az egyik karját, de alig pár perc alatt ettől az apró gesztustól, mindketten kimelegedtünk, szóval távolabb húzódtunk egymástól, és a kis kézi ventilátort bekapcsolva hűtöttük magunkat.

– Undorítóan meleg van – nyöszörögte.

– Oda akarok bújni.

– Imádlak, de ha ennél közelebb jössz hozzám, leolvad a bőröm.

Kikapcsoltam a búgó ventilátort, és az éjjeli szekrényre tettem. A nyitott ablakon kellemes szellő szökött be, de alig, hogy vissza is húzódott, csak fülledt levegőt hagyott maga után. Képtelenség volt aludni, és a másik szobában a lányokat is lehetett hallani, ahogyan nevetnek, és a meleget szidják.

Oldalra fordultam, Konrád pedig azonnal tükrözte a mozdulatomat. Végigsimítottam a karján, majd el is húzódtam tőle, mert a belőle áradó hű szinte égette a tenyeremet. Télen biztos imádja, hogy mindig melege van, most viszont duplán szenved, és ez látszik is rajta napok óta.

– Valamelyik este azt álmodtam, hogy van három gyerekünk – szólaltam meg, mire Konrád lassan elmosolyodott.

– Hm. Igen?

– Két lány, egy fiú. Éppen kint verekedtél a lányunkkal az udvaron. Még emlékszem, hogy az összegereblyézett levelek közé lökted, és jól megforgattad a koszban.

– Verekedő lány? Ez dögös.

– Ewww. A lányodról beszélsz így.

Konrád lehunyta a szemeit, és egy elégedett vigyorral az arcán, hanyatt feküdt. – Nincs lányom, Dominik. De ha lenne, ezt mondanám neki is. Mert tényleg dögös, ha egy lány tud verekedni. Minden pasi, aki utána kaptatna, ezt mondaná.

– Én örülnék, ha lennének közös gyerekeink.

Azonnal felém kapta a fejét, én pedig éreztem, hogy fokozatosan pirulok ki. Felkönyökölt, én pedig távolabb másztam. – Igen?

– Mármint ez így... Én csak...

Konrád vigyorogva közelebb araszolt hozzám, én pedig addig másztam hátrafelé, amíg le nem zuhantam az ágyról. Röhögve nézett le rám a földre. – Szeretnél szülni nekem gyereket? Megoldjuk okosba.

A hátam mögül áramló szellő összeborzolta a tincseimet. Képtelen voltam az elégedett pillantását állni, képtelen voltam a közelébe maradni, annyira zavarba éreztem magamat hirtelen a témától, és annak a kimenetelétől, hogy egyszerűen csak az ablak felé fordultam, és félrerántva a függönyt, kiugrottam az udvarra. Mezítelen lábam a szúrós fűszálak közé érkezett, illetve néhány apróbb kavicsra, amivel nem törődve a part felé kezdtem rohanni. Konrád káromkodását hallva megszaporáztam a lépteimet. A hajnali órákban csak egy-két fiatal lézengett a környéken, a Tisza-tóban viszont egy lélek nem volt. A legközelebbi lépcsőhöz érve azonnal a vízbe gázoltam, és ütemesen tempózva minél messzebb úsztam a parttól.

Spark Explosion (ORIGINAL)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant