Konrád
Áthúztam a fejemet a fekete felsőmön, majd a hajamba túrva átfésültem kicsit a tincseimet. Az asztalról elvettem a telefonomat és a tárcámat a zsebembe csúsztattam.
Márkó kipillantott a könyve mögül. – Hova-hova?
– Dolgomra – válaszoltam egyszerűen.
Mielőtt tovább faggathattak volna, kiléptem a szobából és becsuktam magam után az ajtót.
DK szobája felé indultam, aki éppen akkor jött ki onnan. Ahogy meglátott, intett egyet. A széles mosolyától az utolsó kétségem is elillant. Egy fehér felsőt viselt, és egy fekete cipzáros pulóvert, aminek a kapucnija mustársárga volt, és mindezen egy dzseki. Sötét hajához és zöld szeméhez teljesen jól állt. – Kell még valami? – kérdezte meglengetve a telóját.
– Nem.
A lépcsők felé indultam, ő pedig azonnal mellém zárkózott. Egyikünk sem szólalt meg, amíg kiértünk a suliból. Igazából kellemes is volt a csend, ami közénk húzódott. A telóm megrezdült, én pedig DK-re néztem, hogy nem-e baj, hogy elolvasom a kapott értesítést, de ő csak a fejét rázta, szóval gyorsan elővettem a készüléket, és megnéztem az üzenetet. A hármónk – Zalán, Márkó és én – közös csoportjában egy kép várt DK-ről és rólam, ahogyan egymás mellett sétáltunk az utca felé.
Zalán: Jó randiiiiit
Márkó: Hazafelé hozol nekünk vacsit?
Zalán: Uh, igen ez jó!
Zalán: DK annyira boldoggá teszi majd, hogy még főzni is fog ránk
Konrád: Ne is álmodjatok
Konrád: Nyomorultak
Visszacsúsztattam a mobilomat a zsebembe, és DK felé pillantottam, aki azonnal félrekapta a fejét, amint egy másodperc erejéig összeakadt a tekintetünk. Még éreztem, hogy kétszer megrezdül a mobilom, de úgy voltam vele, hogy az már nem érdekel, mert tuti csak a két hülye szívja a véremet a csoportban.
Szóval DK mellé léptem, és nem szóltam egy szót sem. Hagytam, hogy közénk húzódjon a csend, szokja a közelségem, és akkor szólaljon meg, amikor úgy érzi, hogy képes rá.
– Na, elárulod, hogy mit eszeltél ki? – pillantott végre rám nagy szemeivel. – Mozi és kajálás?
– Nem – feleltem egyszerűen.
A busz lassan megállt előttünk. Kezemet a hátára csúsztattam, és toltam rajta egy kicsit. Fellépett a buszra, szinte egyszerre mutattuk fel a bérletünket. Beljebb igyekeztünk a járműben, de még így is majdnem elestünk mindketten a hirtelen indulástól. DK beállt a forgó részhez, én pedig vele szembe. Elbámultam felette az ablakon túlra, vetettem egy futó pillantást a buszon ülőkre, majd lenéztem a göndör tincsek tulajdonosára, ahogyan a hüvelykujjai körmét rágja, mire megböktem a lábammal, hogy hagyja abba.
– Valami segítséget nem kapok?
– Nem. Használd az okos fejedet.
Egy ideig eltűnődve meredt maga elé, majd felkapta a fejét. – Játékterem!
– Nem.
Elhúzta a száját, valamit dünnyögött az orra alatt, amivel mosolyt csalt az arcomra. Amíg le nem szálltunk, megállás nélkül dobta fel az ötleteket, némelyiknek már értelme sem volt. A megállónk után sétáltunk még egy pár utcát, aztán pedig elkezdett mellettem ugrálni.
YOU ARE READING
Spark Explosion (ORIGINAL)
Teen Fiction...mert egy kis szikra is elég ahhoz, hogy valami gyönyörűt és veszélyeset hozzon létre. Dominik egy olyan srác, aki mindenkit maga elé helyez, kitartó, és keményen dolgozik mindenért, hogy elérje, amit akar. Az iskolában mindenki ismeri őt, az álla...
