Spark Explosion (ORIGINAL)

26. fejezet

Konrád

DK végül megkérdezte a többieket, hogy mit szólnának hozzá, ha Trisz is jönne velünk ma, de persze senkinek sem volt ellenvetése ezzel. Dominik és Trisz az utóbbi napokban egyre többet beszélgettek, és egyre több időt töltöttek együtt. Trisz csak az ő közelében bírt kicsit feloldódni, de apránként Heléna is egyre inkább megtalálta vele a közös hangot.

Zalán meglökött a vállával, mire felé fordultam. - Féltékeny vagy? - kérdezte a szemöldökét rángatva.

- Miért lennék? - forgattam meg a szememet, ahogyan visszafordultam Dominik felé, aki éppen összenevetett Trisszel. - Csak mindig ámulok azon, hogy mennyire hamar beránt embereket maga mellé. Igazi csomópont személyiség.

- Szóval semmi birtoklási vágyad nincs?

- Minek gondolsz te engem? Valami vadállatnak?

- Aha.

Röhögve a fejemet ingattam. - Nem hiszem, hogy DK aggódásra adna okot. Ha bármi nyomja a lelkét, mindig megbeszéli velem. Nincs okom féltékenynek lenni, és nincs okom körbe hugyozni, hogy megjelöljem a területemet.

Zalán átkarolta a vállamat. - Igazi felnőtt vagy! Három éve egy címeres paraszt voltál, akiből a szart is kivertem volna, ha képes lettem volna rá, de most... Olyan büszke vagyok rád! - törölte le a szeme sarkából a képzeletbeli könnyeit.

Lelöktem magamról a kezét, és már a székről is le akartam volna nyomni, de a többiek lassan szedelőzködni kezdtek, szóval Zalán megmenekült. A következő megállónál mindannyian leszálltunk, és a két navigátorunk felé néztünk. Lina válla felett elnézve Márkó is a képernyőt nézte, majd egyszerre fordultak jobbra és indultak meg előre. Sorra követtük a párosukat. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy el fogunk tévedni, vagy tényleg tudják, hogy merre kell mennünk.

DK mellém szökkent, mire lassan letekintettem rá a szemem sarkából. Éreztem, ahogyan összeakasztja a kisujjunkat. - Szia! - pillantott fel rám boldogan.

- Mire fel ez a nagy boldogság? - kérdeztem tőle fintorogva.

- Jó idő van, a barátaimmal vagyok, és itt vagy te is - mosolygott rám.

- Én vagyok az utolsó örömforrásod?

Egy pillanatra a vállamnak döntötte a fejét, majd megszaporázva a lépteit, a többiek után igyekezett, magával rántva engem is. Márkó mellé lépett Tünde, hogy ő is nézze az útvonalat, majd a teljesen ellenkező irányba mutatott, és mint kiderült, kapásból rossz felé akartak vezetni minket a bénák. Trisz nevetve ingatta a fejét, majd Zalánhoz fordult újra, hogy tovább meséljen a történetéről. DK szobatársa volt az egyetlen közülünk, aki olya szintű kreativitással volt megáldva, hogy mindenkit levett a lábáról. Valljuk be, elég zárkózott volt azért, így nehezen elegyedett szóba mindenkivel, de hát Zalán olyan típus, aki addig nem akad le a másikról, amíg nem találnak közös pontot.

- Tudsz paintballozni? - kérdezte DK mosolyogva, mellettem szökdécselve, továbbra sem engedve el az ujjamat.

- Őszintén fogalmam sincs. Nem lehet olyan nehéz.

- Ez randinak számít amúgy? - hajolt közelebb a fülemhez.

Lenéztem rá, felvontam a szemöldökömet. - Ez egyáltalán megfordult a fejedben? Randi, miközben ezzel a sok gyökérrel vagyunk együtt?

Nevetve a vállamba boxolt. - Csak húzlak!

Rászorítottam az ujjára. Figyeltem, ahogyan az arca kicsit kipirul, és szívem szerint ott helyben kipasszíroztam volna belőle a szuszt is. - Majd igyekszünk eljutni valahova megint. Látom, nem telsz be a pasiddal.