Dominik
A fejem alá gyűrtem a párnámat. Alig hunytam le a szemeimet, megjelent előttem az a mérges szempár. A szeplők az arcán, a gonosz csillogás a szemeiben. Az az ördögi mosoly, amivel képes volt rávenni bárkit bármire. Ösztönösen a hajamhoz nyúltam, akaratlanul is arra gondoltam, hogy hogyan szórakozott a tincseimmel.
Az elmúlt reggelek teljesen mások voltak, mint megszoktam. Ugyanakkor keltem szinte, mint mindig, de a pálya helyett a konyha felé mentem, mert várt ott rám valaki reggelivel. Konrád azóta is néha átküld egy-egy zenét, ami hátha tetszhet, és némelyik be is válik. Ebben a pár napban nagyon ráfüggtem a NEFFEX dalaira, szünetekben is azt hallgattam, ha volt egy kis szabadidőm. Újra kicsit megnyugvást leltem a zenében.
Megfordultam, lejjebb rúgtam magamról a takarót. Fura volt, hogy nem edzhetek a héten. Mármint nem volt, ami igazán lekösse a figyelmemet, és le is fárasszon. A leckéimmel hamarabb végeztem, és maradtak üres óráim, amiket eddig mindig a mozgás töltött ki. Emiatt a fura semmittevés miatt többször a három srác szobájában kötöttem ki. Segítettem nekik a háziban eleinte, viszont a hét második felében már eleve ott náluk csináltuk együtt meg.
Jobban összehúztam magamat a takaró alatt, igyekeztem minél hamarabb elaludni, de csupán közel három órányi forgolódás után sikerült. Reggel egyenesen a konyha felé vettem az irányt, Konrád pedig éppen szendvicseket csinált.
– Jó reggelt!
Hátrafordult a válla felett, biccentett egyet felém.
Mellé léptem, levettem két bögrét a polcról, és kávét töltöttem beléjük. Konrád egy kanál cukorral és egy kis tejjel issza, én viszont sok cukorral és tejjel. Meglangyosítottam mindkettőnk italát, majd az asztalra tettem őket.
– Az ebéded már készen van – mondta, ahogyan letett egy szendvicset elém, majd leült velem szembe.
– Köszönöm! Isteni volt a tegnapi is.
A kezébe fogta a szendvicsét, és beleharapott. – Sikerült befejezned az angolodat?
– Aham – nevettem el magamat. Márkó tegnap szinte belebetegedett már abba, hogy nem érti a kémiát, így elég sok időm elment arra, hogy neki segítettem. A vége felé már Konrád ordítva magyarázta a srácnak, hogy hátha felfogja, de Márkó csak tőlem akart segítséget, mert szerinte én jobb tanár vagyok. – Igazán lehetnél kedvesebb Márkóval.
– Elég kedves vagyok vele – dünnyögte.
Beleivott a kávéjába.
– Zalánnal sokkal türelmesebb vagy.
– Mert ő nem akkora hülye.
– Márkó sem hülye – védtem azonnal a szőkét. – Máshogy kell magyarázni neki.
Hátradőlt a székében, unottan végignézett rajtam. – Szerinted az elmúlt években ki rugdosta át azt a gyökeret? Miattam nem bukott eddig meg.
– Türelmetlen vagy vele – ingattam a fejemet. Felnyitottam a szendvicsemet, és kivettem belőle az uborka szeleteket, illetve a paprikát is. – Ha már a barátod, igazán figyelhetnél rá jobban.
– Nem kell nekem fognom a kezét mindenben – dünnyögte, miközben azt figyelte, hogy hogyan szedem szét a reggelimet. – Van még esetleg valami, amit kipiszkálnál? – kérdezte fintorogva.
– Ha lenne be avokádó, azt is kiszedném – feleltem.
Konrád a fejét ingatva vette el a tányérom szélére kipakolt uborka szeleteket, és a paprikát.
YOU ARE READING
Spark Explosion (ORIGINAL)
Teen Fiction...mert egy kis szikra is elég ahhoz, hogy valami gyönyörűt és veszélyeset hozzon létre. Dominik egy olyan srác, aki mindenkit maga elé helyez, kitartó, és keményen dolgozik mindenért, hogy elérje, amit akar. Az iskolában mindenki ismeri őt, az álla...
