Dominik
Kiszálltam a kocsiból, és mosolyogva intettem a többieknek, akik már egy kupacba verődve vártak rám. A tesóm becsapta az ajtót, és azonnal mellém lépett. – Semmit se mondj! Kitalálom melyik az!
Köhögés mögé igyekeztem rejteni a nevetésemet. – Hajrá.
– Sziasztok! – köszönt a bátyám mosolyogva, mire egy egyszerű morajlást kapott válaszul. – Küldetésem van, szóval ne mutatkozzatok be még, kérlek!
Nem mertem senki felé sem nézni, mert attól féltem, hogy kirobban belőlem a nevetés.
– Hmm. Te! – mutatott először Zalánra, majd végül legyintett. – Nem, te túl jófejnek tűnsz. Akkor lássuk csak. Melyik szőke az... – motyogta az orra alatt, amit csak én hallgattam. Megállapodott a pillantása Konrádon, és kinyújtotta felé a jobbját. – Szóval benned tisztelhetem meg az öcsém pasiját?
Konrád szemei döbbenten kikerekedtek, és azonnal felém nézett. A srácra kacsintottam, aki csak a fejét ingatva nyújtotta a kezét a bátyámnak. – Konrád vagyok.
A tesóm csak biccentett, majd végignézett a páromon, aztán felém fordult. – Van egy ízlésed, öcsi.
Vigyorogva intettem a többieknek, majd Konrád mellé lépve átkaroltam őt, fejemet a vállára hajtottam. – Az biztos.
– Hívj öcsi, ha indulnál haza, és jövök érted.
– Oké, köszi! És jó szórakozást neked is!
– Ne törd el semmidet! – szólt rám, mire csak legyintettem, mintha sohasem történt volna meg ehhez hasonló.
A bátyám még gyorsan bemutatkozott mindenkinek, váltottak pár szót, aztán csak néztem, ahogyan a tesóm elköszön a többiektől, majd beszáll a kocsiba, és elindul a saját dolgára.
Felpillantottam Konrádra, akinek az arca feszültségről árulkodott, némi pírrel az arcán. – Szerettem volna elmondani neki, ha nem baj.
– Kurvára mindegy, mert már tudja – sziszegte. – Igazán szólhattál volna!
– De így nem láthattam volna a pánikot az arcodon – nevettem el magamat, majd gyors arcon csókoltam. – Hiányoztál!
– Ja, persze – fújtatott, de azért átkarolta a csípőmet, és közelebb vont magához. – Valljuk be, megérdemeltem.
– Pontosan!
Az elmúlt pár hét eléggé összefolyt mindenkinél már. A téli szünetig kihajtottuk a belünket, utána pár nap pihenés, jött a karácsony – amire mindannyian rohangáltunk ajándékot venni, vagy éppenséggel közösen csináltunk valami kreatívat hála Trisz ötleteinek –, a család, és minden egyéb. És most, a két ünnep között úgy döntöttünk, hogy visszajövünk Mogára a felállított jégkori pályára, hogy kicsit bandázzunk megint együtt.
Lina izgatottan karolt bele Konrádba. – Versenyzünk majd?
Konrád elpillantott a pálya felé és a kisebb ember tömeg láttán elhúzta a száját. – Nem biztos, hogy lesz rá lehetőségünk, de majd megpróbáljuk.
A lány vigyorogva a levegő öklözött, és boldogan ugrott Tündi nyakába.
– Tényleg, nem igazán tartjátok ti magatokat titokban már, igaz? – billentette oldalra a fejét Tündi érdeklődve.
– Hát, franc tudja – vont vállat Konrád.
– Eleinte azért nem csináltunk semmit nyilvánosan mert elég frissek voltunk, de mostanra természetesebb az egész – magyaráztam tovább az álláspontunkat kicsit zavarban. – Persze, ezeket a túlzó nyálas cuccokat hanyagoljuk. Vannak dolgok, amiknek a négy fal közt kell maradnia.
VOUS LISEZ
Spark Explosion (ORIGINAL)
Roman pour Adolescents...mert egy kis szikra is elég ahhoz, hogy valami gyönyörűt és veszélyeset hozzon létre. Dominik egy olyan srác, aki mindenkit maga elé helyez, kitartó, és keményen dolgozik mindenért, hogy elérje, amit akar. Az iskolában mindenki ismeri őt, az álla...
