𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓚 𝓔 𝓣 𝓣 𝓞̃ - 𝓤́𝓳 𝓾̈𝓰𝔂, 𝓾́𝓳 𝓴𝓸𝓵𝓵𝓮́𝓰𝓪

Ma már másodjára voltam késésben. Hiába tudtam, hogy hova kell menni, és mikorra, mert azt sikeresen elfelejtettem, hogy vissza kell vennem az elegánsat mielőtt elindulok. Ám mostmár feleslegesen átkoztam magam, miközben a szoknyámat ráncigáltam felfelé.

10 perc múlva negyed hét. Tagawa-sama elnézné a késést, de Hawks előtt semmiképpen sem akartam leégni.
Kiszáguldottam a házból, majd azonnal szárnyat bontottam. Nem volt idő buszra szállni, úgyhogy megint repülhettem elegánsban. Hurrá.

Az utolsó pillanatban rontottam be az iroda ajtón, kopogás nélkül. Úgy tűnt Tagawa-sama és Hawks éppen elmélyülten beszélgettek, érkeztemre azonban meglepetten kapták fel a fejüket.

- Á, szóval ő az! - fordult felém a szárnyas hős. - Hawks vagyok, de gondolom ezt tudtad - mosolygott rám. - Én viszont csak annyit tudok rólad, hogy szereted kicentizni az érkezésedet.

- Késtem, vagy nem késtem? - néztem rá fölényesen, majd én is elmosolyodtam. - Koraya Kyoko vagyok, alias Sapphire. A barátaim Kory-nak is szoktak szólítani.

- Örülök a találkozásnak Kory-chan...

- Mondom a BARÁTAIM szólítanak így - szóltam rá. Erre ő összeráncolta a homlokát, és értetlenül meredt rám. Olyan hülyén nézett ki, hogy szinte már aranyos volt.

- Nem nyugi, szólíthatsz így - békítően felemeltem a kezem, közben pedig elnevettem magam, mert már nem tudtam magamban tartani. - Szerintem jól ki fogunk jönni - kacsintottam rá, mire ő is megkönnyebülten felnevetett.

- Szerintem is - mosolygott.

- Na most, hogy "megismerkedtetek", ismertetném az ügyetek részleteit. - Tagawa-sama eddig csöndesen figyelt minket, ám most szigorú ábrázatot öltött. Látszott, hogy próbál minnél hivatalosabbnak tűnni Hawks előtt. - Ha jól tudom, te is csak nagy vonalakban tudod. - fordult a 2.-es hős felé, mire az bólintott. - Annyit tudtok, hogy támadások érnek olyan helyeket, ahol megtalálhatók bizonyos anyagok vagy tárgyak. Nem csak erőfitogtatásból teszik, szervezett rablásokról van szó. Megszerzik ami kell, majd ami maradt megsemmisítik. Egyik kedvelt módszerük a gyújtogatás. Amit viszont egyikőtöknek sem említettem, hogy háromszor is sikerült elfogni egyet az elkövetők közül. Ez a három bűnöző több dologban is hasonlított. Tipp, hogy miben?

- Talán az, hogy erős vagy valamiért különleges a képességük? - kérdeztem egy vállrándítás kíséretében.

- Végülis talált, de van egy fontosabb dolog. Ötlet? Nincs? Jó akkor megmondom - sóhajtott a miniszter. - Mindhárom gonosztevő fiatal, szinte gyerek, mindhárman 18 év alatt vannak.

- Sikerült kiszedni belőlük valamit? - érdeklődött a szárnyas hős.

- Megvan a jegyzőkönyvek másolata, hagy olvassam fel. Az első akit sikerült lekapcsolni egy 14 éves kislány. - Egy képet szedett elő a papírjai közül és elénk tolta. Egy hosszú, barna hajú lány állt rajta, csinos fufruval, szürke melegítő nadrágban és felsőben. Az egyetlen, ami mutatta, hogy nem hétköznapi emberről van szó, az a mellette lebegő formátlan szellem szerűség volt.

- De mi visz rá egy ilyen fiatal, iskolás korú gyereket, hogy bűnöző legyen? - gondolkodtam hangosan, és biztos voltam benne, hogy megrökönyödésem kiült az arcomra.

- Hát éppen ez az. Hiába hízelegtek neki, meg fenyegették, csupán két kérdésre volt hajlandó válaszolni. Az első, hogy milyen néven fut. Azt mondta, "Eerie", vagyis "Kísérteties". Aztán hallgatott egészen a 14. kérdésig, ami az volt, hogy kinek dolgozik, és miért. Ezt elég szépen kifejtette, úgyhogy most felolvasnám, ha nem gond - majd a válaszunkat meg sem várva nekikezdett. - "7 éves voltam, mikor a szüleim a folyóba dobtak, majd elszaladtak. Nem tudom a képességemtől féltek e, vagy egyszerűen csak utáltak. 4 évet jártam az utcán, koldultam és próbáltam túlélni. Senki nem segített. Aztán egy napon, talán pont most lenne 3 éve, szembe jött velem Ő. Mikor észrevett azonnal megállt, majd megkérdezte, nem vagyok e éhes. Azt mondtam igen, ő pedig azt mondta, menjek vele. Követtem. Egy fogadóba vezetett, ahova bementünk, és leültetett egy asztalhoz. Ő velem szembe foglalt helyet és azt mondta, rendeljek. Először csak vizet kértem, mert féltem, hogy csak szórakozik velem és a végén otthagy, hogy fizessek ahogy akarok. De Ő tovább bátorított, úgyhogy a végén jól teleettem magam. Fizetett, majd azt kérdezte, van e hol laknom. Én megráztam a fejem, mire Ő együttérzően nézett rám, aztán azt mondta, ha vele tartok, mindig lesz tető a fejem felett, mindig lesz mit ennem és mindig lesz valaki, akire számíthatok. Ezekre a szavaira tisztán emlékszem. És be is tartotta az ígéretét, viszont megmondta, hogy minimálisan azért segítsek, majd felsorolt egy csomó dolgot, és azt mondta, bármelyiket választhatom. Én végül az akciózás mellett döntöttem. A többiek örömmel fogadtak, kedvesek voltak, és segítettek. Aztán munkába álltam. Most pedig itt vagyok, és ha újrakezdődne az életem, akkor sem csinálnék máshogy semmit."

Tagawa-sama ránk ézett, várta a reakciónkat, de mi csöndbem ültünk, és magunk elé néztünk.

- Hát igen. - törte meg a csendet a politikus. - Érdekes történet, de sajnos semmi nem derül ki belőle. Még az sem, hogy ez a bizonyos "Ő" férfi e, vagy nő.

- Nem mondott mást a lány? - kérdeztem elgondolkodva.

- Nem. De van itt még két szöveg, szeretném, ha ezekről is tudnátok. Akit másodjára füleltek le, az egy 16 éves fiú - ismét egy képet tolt elénk - aki teljesen máshogy nyilatkozott, mégis ugyan azt.

Még Tagawa-sama beszélt, addig szemügyre vettem a gonosztevő srácot. Vörös, rövid, tüskés haja volt, nagy fekete szeme és sötétkék bőre. Egyik fülében ezüst fülbavaló lógott, ami skorpiót formázott.

- Még mielőtt bármit is kérdezhettek volna tőle, magától kezdett beszélni. Bemutatkozott, azt mondta ő Scorpius, majd a következőket közölte: "Ti nem ismeritek Őt. Ha ismernétek, ti is mellette állnátok, mert ő veletek ellentétben nem gonosz."

- Ennyi? - emelte fel eddig karján pihentetett fejét Hawks. - Nem túl bőbeszédű a csávó.

A szám elé kaptam a kezem, nehogy elröhögjem magam. Látom, lejött neki a lényeg - gondoltam.

- A harmadik egy 15 éves, szintén lány. Nagynehezen kihúzták belőle a nevét, ami nem más mint a Ferine...

- Bizalomgerjesztő... - motyogta a szárnyas, mire én megint majdnem felkacagtam.

Eddig bírta tűrtőztetni magát? - töprengtem.

Tagawa-sama köhintett, majd folytatta:

- Ezután már csak annyit mondott: "Ő a legjobb, meg a srácok. Semmiért nem árulnám el őket." - gyorsan Hawks-ra nézett, majd mielőtt az bármit is szólhatott volna, rávágta: - És NEM az a lényeg, hogy bőbeszédű-e!

Mostmár én se bírtam magammal, diszkréten ugyan, de elnevettem magam, mire mindkét fiú szúrósan nézett rám. Nem kellett hozzá sok ész, hogy rájöjjek, csak a másik előtt akarnak keménynek tűnni, úgyhogy tovább vigyorogtam.

- De van egy kis probléma. Mindhárom gonosztevőt megszöktették, mielőtt a Tartarosz-ba szállíthatták volna őket.

- Vagyis tényleg jó a közösség, ha így segítik egymást - fújtam ki egy tincset az arcomból.

- Az biztos. És az is, hogy nem lesz egyszerű lefülelni, azt a bizonyos "Ő"-t, aki a támadások mögött áll. Na de mára ennyi - mondta támogatóm, miközben felállt. - Ránk fér a pihenés- zárta le a megbeszélést miközben a tenyerébe relytett egy ásítást. - Holnap ugyan itt 7:30-kor.

Hawks-ra néztem, és láttam rajta, hogy ő sincs elragadtatva.

Együtt indultunk a lifthez.

- Jó fej ez a... Hogy is hívják? Tawaga ugye? - fecsegett, miközben beszálltunk a liftbe.

- Tagawa. - javítottam ki, bár tudtam, hogy szándékosan mondott rosszat.
- Ja tényleg, Tagawa! Szóval tök jó fej! Te régóta dolgozol vele együtt?

- Aham. - biccentettem.

- Te sem vagy túl bőbeszédű... - kacsintott, mire megint elnevettem magam.

Közben leértünk a földszintre, majd a kijárat felé indultunk.

Egyszerre léptünk ki a szabadba.

- Amúgy neked mi is a képességed? - tudakolta. Szeme kíváncsian fürkészett.

Megcsóváltam a fejem, majd pillanatok alatt megidéztem a főnix szárnyakat és a levegőbe emelkedtem.

- Holnap találkozunk! - intettem neki, és ahogy lenéztem, pont elkaptam csodálattal teli tekintetét.

- Akkor holnap - mormolta, majd a másik irányba indult.

Melegség öntötte el a szívemet. Jófej srác, örülök, hogy vele dolgozhatok. Vajon mindenkivel ilyen rendes meg cuki? - töprengtem. Aztán beugrott egy kérdés, úgy, hogy szinte fájt: Vajon van barátnője?

𝓣𝓸 𝓫𝓮 𝓬𝓸𝓷𝓽𝓲𝓷𝓾𝓮𝓭...